Tesztek

Szeretem a nyarat, még akkor is, amikor a hűvös házból kilépve úgy érzem, hogy már az ajtóban elolvadok. Persze nem mindig kellemes ez az érzés, főleg, ha már nincs olyan ruhadarab, amitől a józan ész határain belül megszabadulhatnánk. Ennél talán már csak az rosszabb, amikor az autóban szaunákat megszégyenítő hőség fogad minket. Legutóbbi tesztautómba azonban még ilyen körülmények között is szívesen ültem be, ugyanis pár pillanattal később már szabadon élvezhettem a frissítő szellő simogatását az arcomon – hadd mutassam be Önöknek a vadonatúj MINI Cooper Cabriót!

Mindenhogy jól mutat - galériaAz angolok – vagy inkább németek – apróságának nyitott tetejű változata teljes értékű kabrióként, négy üléssel és használható csomagtérrel támadja az elég szűk mezőnyt, és bár elsőre nem hangzik annyira jutányosnak, 7,5 milliós alapára bizony ebben a kategóriában közel sem számít túlzónak. Főleg azt alapul véve, hogy a nyitott tetejű autózás szerelmeseit semmi nem tudja jobban felvidítani egy kabriós kirándulásnál – ami a MINI újdonságával talán még a többi hasonló négykerekűnél is nagyobb élmény, de erről később.

A vászontetőnek köszönhetően már messziről meg tudjuk különböztetni tesztautónkat az átlagos MINI-ktől. A Cabrio ugyanakkor felhúzott tetővel is képes megőrizni a harmonikus összképet, ami sok hasonló négykerekű esetében igencsak megkérdőjelezhető. A foga fehérjét persze akkor mutatja ki a jópofa kisautó, amikor a bezártságtól megszabadulva, gombnyomásra összehajtogatjuk a vászontetőt. A meredek szélvédőnek köszönhetően ilyenkor talán az egész autóipar egyik legjobb nyitott tetejű élményét kaphatjuk meg a MINI-től.

Divatos - galériaAz orr és a far egyébként egy az egyben megegyezik az átlagos változatokkal, aminek kifejezetten örülhetünk, hiszen már a normál kivitelek is divatos és jópofa vonásokkal képesek meghódítani a szívünket. A MINI tehát azon kevés kabriók egyike, aminél külcsín tekintetében nyitott és zárt tetővel sem kell lemondanunk a látványos formákról. Sőt, a vászontetőt még brit zászlót mintázó verzióban is kérhetjük. Ez ugyanakkor nem meglepő, hiszen a gyáriak már az első generáció óta képesek hozni ezt a formát, ami persze mit sem von le az érdemeikből.

Tesztautónk esetében a kék szín és a fekete csíkok kifejezetten jól mutattak, az persze megint más kérdés, hogy az unisex kifejezés mennyire illik rá. A teszthét tapasztalatai vegyes képet mutatnak: a férfiak többsége inkább nőiesnek érezte az autót, míg a hölgyek között többen is voltak, akik szerint az urak is teljes magabiztossággal ülhetnek a volán mögé. Ez a kérdés persze nem csak a kabrióval kapcsolatban merül fel, sőt, nem is csak a MINI kapcsán – a minik kategóriájában vissza-visszatérő probléma, hogy mindkét nem számára testhezállóak-e a formák. Mi azonban nem ítélkezünk, hiszen mindenkinek saját szíve joga eldönteni, hogy mennyire érzi férfiasnak, vagy éppen nőiesnek az adott modellt.

A BMW féle rendszer kiváló - galériaTérjünk rá inkább az utastérre: a műszerfal és a középkonzol itt sem szolgál újdonsággal. A átlagos változatoknál már említett ergonómiai bakik sajnos ezúttal is megvannak, mint például a multimédiás rendszer váltó mögötti kezelőgombjainak használatát akadályozó könyöklő – apropó, a BMW-kből érkező rendszer egyébként kiválóan működik, habár a forgótárcsa német testvérekhez képest ellentétes irányú beállítását nem könnyű megszokni.

A helykínálat elöl szintén a helyén van, és a hátsó két hely még zárt tetővel is jól használható a kategóriához képest – persze ilyenkor az elsőknek sem árt kicsit összehúzni magukat. A praktikumra nem lehet panasz: tárolórekeszeket több helyen is találhatunk, és bár a nyitott tetővel 165, zárttal pedig 210 literes csomagtér elsőre nem tűnik túl méretesnek, a kabriósok tudják, hogy egyáltalán nem számít ez szörnyűnek. A MINI mérnökei ráadásul ledönthető hátsó üléstámlákkal is megajándékoztak minket, és a vászontetőt is fel tudjuk billenteni, hogy a nagyobb csomagokat is könnyebben tudjuk elhelyezni – ez pedig úgy lehetséges, hogy a csomagtérajtó egyébként lefelé nyílik.

A sportkormány jól mutat - galériaA lényeg persze nem ez, hanem sokkal inkább az élvezet, amiben a MINI Cooper Cabrio bizony verhetetlen. Ahogyan az előbb már említettem, a meredek szélvédőnek köszönhetően az ablakkeret nem nyúlik a fejünk fölé, így pedig teljes mértékben kiélvezhetjük a szabadságunkat. A gyáriak egy tetőablak funkciót is elérhetővé tettek, amit azonban érzésünk szerint nem gondoltak át eléggé: a vásznat elhúzva ugyanis légterelő híján már viszonylag alacsony sebesség mellett is jóval erősebb huzat éri a fejünket, mintha az egész tető nyitva lenne – ezzel pedig okafogyottá válik egyetlen előnye, ami az, hogy bármekkora sebességnél lehet üzemeltetni.

Hátul is el lehet férni - galériaMíg a nyitás körülbelül 13-14 másodpercet vesz igénybe – éppen azért, mert először csak az előbb említett funkciót aktiváljuk, és utána újra meg kell billentenünk a kapcsolót –, addig a zárás ennél egy hajszállal rövidebb idő alatt történik meg. A vezető az összes ablakot tudja egyszerre mozgatni, sőt, a hátsókat csak így, az elsőkkel együtt és egyszerre lehet leengedni és felhúzni. Apropó, ha csak ketten szeretnénk kabriózni, akkor a hátsó ülések fölé könnyen berakható szélterelő komoly hasznunkra lesz – ezt felhajtva és az ablakokat felhúzva akár 130 km/h-s sebességnél is élvezhető marad a nyitott tetejű autózás. Igaz, az első ülések mellett ilyenkor is érezhető egy erősebb fuvallat, ami a könyöklőn pihenő karjainkat zavarhatja némileg, de kellően meleg időben ez is inkább kellemes érzés.

Ugyanakkor ezeket nélkülözve sem lehet panaszunk körülbelül 60 km/h-ig. A tetőt egyébként 30 km/h-ig tudjuk mozgatni, ami városi körülmények között már bőven elegendő ahhoz, hogy azalatt a maximum 15 másodperc alatt ne dudáljanak le hátulról, ha éppen arról van szó – országúton persze már érdemes előre gondolkodni. A hangulat tehát kabrióként hág csak a tetőfokára igazán, de azért van néhány kisebb hátulütő is. Az egyik legzavaróbb ilyenkor, hogy a kívülről egyébként jól mutató, összehajtogatva az autó hátuljára „ülő” vászontető bizony jócskán akadályozza a kilátást hátrafelé – ilyenkor a középső tükör gyakorlatilag feleslegessé válik.

A LED-es fényszórók azért jobban mutatnakA másik kevésbé szimpatikus megoldás a szélvédő ablakkeretének komor, kopogós fekete műanyaga, ami bizony nem kelt éppen prémium hangulatot – és akkor a tetőszerkezet sok helyen kivillanó alkatrészeiről, illetve a normál kiviteleknél hangosabb utastérről még nem is beszéltünk, de ezek felett egy kabriónál azért szemet tud hunyni az ember. A merevségéből persze sokat veszített a MINI, de a nagyobb úthibáknál észlelhető nyekkenéseken kívül ezzel sem fog meggyűlni a bajunk, a kanyarokban továbbra is jól teljesít az autó. Ezek azonban összességében korántsem képesek belerondítani az összképbe, így a MINI Cabrio továbbra is a kategória egyik legjobbja tud maradni.

Mindez pedig annak fényében is igaz, hogy tesztautónkat a kabrió kivitelhez elérhető leggyengébb, 1,5 literes háromhengeres benzines hajtja. A 136 lóerőt és 230 Nm-es csúcsnyomatékot felvonultató szerkezet a normál háromajtós után a nyitott tetejű verzióban, automataváltóval ötvözve is meggyőző teljesítményt tett le az asztalra – mindezt úgy, hogy közel 150 kilogrammos plusz súlyt viselt magán. Utóbbi persze a 0-100-as sprint esetében közel 1 másodperces deficitet jelent, de a 8,5 szekundumos eredmény még így is dicséretet érdemel.

Az ötlet jó, de a kivitelezés nem az igaziA háromhengeresek jellegzetes hangja a BMW erőforrásánál is felfedezhető, és bár közel sem nevezhető zavarónak, végigkísér minket az utazás közben – akár nyitott, akár csukott tetővel haladunk. Sokan kifejezetten kedvelik ezeket a dallamokat, mások pedig egyenesen gagyinak titulálják: szerintünk jópofa, és a teszthét alatt egyszer sem találtuk zavarónak, sőt, sportosan használva a kisautót, egészen jó hangulatot képes teremteni – még a kipufogó is visszadurrog.

Habár az automataváltó ezúttal nem a BMW-kből ismert 8-fokozatú ZF, az Aisin gyártmányú hatfokozatú egység is kiválóan teljesít a MINI-ben. A váltások mindig kellően gyorsak, és a megfelelő sebesség eltalálásával sincs probléma. Green módban mindig a legalacsonyabb fordulatra törekszik a szerkezet, és visszagangolni is csak nagyobb gázadásra hajlandó. Sport fokozatban ugyanakkor mindig a legjobb teljesítményhez szükséges tartományban találhatjuk a fordulatszámmérő mutatóját, és a kis apróság lendületesen képes megugrani.

Itt a szabadság kulcsa - galériaA padlógázt egyébként előszeretettel használtuk, hiszen a felfüggesztés hangolása sincs ellenére az izgalmas autózásnak – akárcsak bármelyik MINI-vel, a Cabrióval is igencsak dinamikusan és egyben élvezetesen lehet haladni. Tény és való, hogy ennek megfelelően kicsit érzékenyebb az úthibákra az autó, de így is bőven a megfelelő komfortzónán belül marad. A sportülések és a John Cooper Works sportkormány is tempós haladásra sarkall minket, noha utóbbi lehet valamivel pontosabb, és bár az elektronikus rásegítés miatt sokat nem várhatunk, mégis jól jönne valamivel több visszajelzés az útról.

A prémiumok közé sorolható márka autóiban természetesen már modern vezetéstámogató rendszerek is találhatóak, így például adaptív tempomat, vészfékrendszer, gyalogosfelismerő, tolatóradarok és tolatókamera is van. Ezeken felül akár LED-es fényszórókat és head-up kijelzőt is rendelhetünk az autóba – habár utóbbiak tesztautónkban nem voltak benne.

Messze van a fejünktől az ablakkeret - galériaTeljesítmény szempontjából tehát teljes mértékben meg lehetünk elégedve a kis háromhengeressel, azonban a benzinkutaknál már kevésbé nagy az öröm. Hiába a kevesebb henger és a kisebb hengerűrtartalom, az 1,6-os előd értékeinél nem képes jobbra az autó. Ettől függetlenül a tengernyi élmény mellé azért nem olyan ijesztő a 6,7 literes tesztfogyasztás, ahogyan az 5,8-as normakör is elfogadható. Az ügyes váltónak és a start-stop rendszernek köszönhetően a városban 6,5 liter körüli értékekkel megúszhatjuk, míg országúton 4,5-5 liter közötti eredménnyel számolhatunk. Autópályás tempónál 6,5 liter körül mozog az igazság – persze nyitott tetővel nyugodtan számolhatunk néhány decivel többel is, főleg magasabb sebességtartományokban.

A felbillenthető tető megkönnyíti a pakolástMielőtt rátérnénk az árakra, szögezzük le, hogy ebben a kategóriában a MINI viszonylag egyedülálló módon kínál teljes értékű kabriót, hiszen 4 méteren innen a Fiat 500c és a DS3 Cabrio félmegoldásaitól eltekintve nemigen kaphatunk nyitott tetejű autót – főleg nem ilyen teljesítménnyel és használható hátsó ülésekkel. Ennek fényében azt hiszem, nem is annyira ijesztő a 7,5 millió forint alatti alapár – tesztautónk esetében persze már a 11 milliós határt közelítjük. Egy kellemes konfigurációval valahol a kettő között van az igazság: listaáron valamivel 9,5 millió felett már egy minden jóval felszerelt példány is a miénk lehet, ez pedig nem olyan nagy ár egy igazán élvezetes kabrióért – ráadásul, ha lemondunk az automataváltóról, akár 565 ezret is spórolhatunk.

A 115 lóerős dízel felára 600 ezer forint, ami nem kevés, ráadásul egy kabrióhoz nem is igazán illik a kerregés. A 192 lóerős, 2-literes Cooper S már majd’ 1,3 millióval drágább, ami szintén átgondolandó, hiszen bár jóval mókásabb lehet az erősebb verzió, a normál Cooper is rendkívül élvezetes. A 231 lóerős John Cooper Works már közel 9,8 millió, míg a 170 tagú ménest mozgósító Cooper SD 9,1 millióért kelleti magát alapáron. Az előbb említett Fiat 500c és DS3 Cabrio ugyan jóval olcsóbbak, de kabriónak csak jóindulattal nevezhetőek. A Mazda MX-5 említése már jóval érdekesebb, hiszen hasonló teljesítmény és hátsókerékhajtás mellett olcsóbb árcédulát, de ezzel együtt kettővel kevesebb ülőhelyet és egyszerűbb megoldásokat kínál – a két autó között leginkább a vásárlók igényei tesznek különbséget.

A legközelebb talán a Volkswagen Beetle Cabriolet áll a MINI-hez, habár a németek autója közel 40 centivel túlnő tesztautónkon. Árban ugyanakkor alig 200-300 ezer forinttal több. Ugyanakkor, ha már egy jól felszerelt kabrióban gondolkodunk – mondjuk, mint a közel 11 milliós tesztautónk – akkor már kicsivel feljebb is érdemes körülnézni. A 2-es BMW például ugyanezzel a háromhengeressel, manuális váltóval már 9,35 millióért elérhető, de a 2-literes 184 lovas benzinessel is csak egy millióval drágább – persze ezért valamivel gyengébb felszereltség, de egy sokkal komolyabb autó jár. Ugyanez igaz az Audi A3 Cabrióra is, ami a BMW-hez hasonló áron, 150 lóerős 1,4-essel kínálja magát. Persze kabrióélményben a MINI képes ugyanazt hozni, sőt!