Ideje azonban rátérni a hajtásláncra, hiszen az A8 ezen a téren is hozott újat: az új generációs zászlóshajó az első négykarikás, amelybe már csak „hibrid” erőforrásokat szerelnek. Az idézőjel nem véletlen, hiszen a legtöbb motor esetében csak egy 48 voltos rendszerről van szó, ami önálló hajtásra nem képes, és a teljesítményhez sem tesz hozzá, hanem csak a hatékonyságot növeli valamelyest. Például úgy, hogy már 22 km/h alatt úgy dönthet az elektronika, hogy aktiválja a start/stop rendszert, de 60 és 160 km/h között is képes leállítani akár 40 másodpercig a belső égésű motort, ha olyanok a körülmények, hogy nincs szükség az erejére – jellemzően nagyobb lejtőkön.

A tesztautóban egyébként a háromliteres, V6-os dízelmotor volt 286 lóerővel és 600 Nm-es csúcsnyomatékkal, melyet egy nyolcfokozatú automata váltó juttat el mind a négy kerékhez, köszönhetően a quattro hajtásnak. Az Audi új nómenklatúrájában ez az erőforrás az 50 TDI jelzést viseli, de az A8 esetében tulajdonképpen belépőmotorként szolgál – egyébként itthon jelenleg nem is rendelhető más egységgel, amit leginkább az új normáknak köszönhetünk, de ez később változni fog, hiszen jön a hathengeres benzines és a V8-asok is. Mindenesetre ez a teljesítmény is elegendő a hatalmas, üresen is éppen 2 tonnás test fölényes mozgatásához, amit a 6 másodperces 0-100-as sprint is jól mutat.

Az Audi új multimédiás rendszere kiváló - galéria

A gyors kilövés azért nem az erőssége az óriási négykerekűnek: elindulásnál bizony nagyon hosszúnak tűnő másodperceket kell várnunk arra, hogy a kúszásból kilövés legyen, ami egy szűk kikanyarodásnál bizony ijesztő is lehet – noha elsőre ezt a váltó hibájának gondolhatnánk, jellemzően a dízelmotor tétovasága a ludas ebben. Mindenesetre a váltó nagyon finoman, észrevétlenül vált, de hirtelen gyorsításnál is alaposan elgondolkodik – persze dynamic módban ez kevésbé problémás, de ebben a szegmensben nem ez a megszokott üzemmód; jobban örülnénk, ha csak szimplán ügyesebben találná ki kívánságainkat az egység. Hozzátesszük: pár ezer kilométer után elképzelhető, hogy jobban azonosul a szokásainkkal.

Elöl inkább evolúciós a fejlődés - galéria

De nem a száguldozás, hanem sokkal inkább a comfort üzemmód az A8 sajátja, amit a légrugós futóművek kiválóan hoznak: szinte varázsszőnyegként viselkedik az autó még a rosszabb minőségű utakon is, amit az új adaptív rendszernek is köszönhetünk. Immár akár kerekenként, a terheltséget is figyelembe véve képes a másodperc tört része alatt reagálni a felismert egyenetlenségekre. A kormányzás kellően közvetlen és pontos ugyan, de gyakorlatilag semmilyen visszajelzéssel nem szolgál, és talán a szervózása is egy kicsit könnyűre sikerült. Sportosságról beszélni az A8 esetében teljesen felesleges dolog: persze lehet vele gyorsabban közlekedni, de egyáltalán nem erről szól – sokkal inkább élvezzük a nyugalmas, a kiváló zajszigetelésnek köszönhetően akár síri csendben történő utazást.

A fogyasztásmérő mutatója egyébként egészen kellemes adatokkal szolgál, hiszen hiába a nagy teljesítmény és a hatalmas test, az A8 így sem túlságosan szomjas, ezt pedig a 8 liter alatti tesztátlag is kiválóan mutatja, amire a 6,7 literes normakör tesz rá még egy lapáttal – habár egy közel 50 millió forintos autónál ez talán kevésbé lényeges szempont. Mindenesetre országúton akár 5 liter körüli eredmények is kijöhetnek, és még városban is el lehet járni 8 literből.

Minden külön állítható - galéria

És ha már szóba jöttek a piszkos anyagiak: a hosszított tengelytávú A8-as 30,3 milliótól indul, tesztautónk pedig hajszál híján 48 millió forintba került – de ezt 50-ig azért még bőven fel lehetne srófolni, sőt! Ebben a szegmensben azért nagyon nehéz egy objektív, általunk csak normaszintként emlegetett konfigurációt összerakni, de mondjuk úgy, hogy 37 millióból már egy olyan A8 L hozható el, amiből – legalábbis sofőrként – már nem hiányozna semmi. Amennyiben azonban hátul utaznánk, akkor azért jól jön a szórakoztató rendszer, a komfortülések és egyéb opciók, amiknek szorgalmas ikszelgetésével hamar elérjük tesztautónk árát. Egyelőre egyébként itthon nincs más alternatíva, csak az 50 TDI, de később lesz erősebb, V8-as dízel is, illetve a hathengeres és V8-as benzinesek is jönnek majd, sőt, a bemutatókor a W12-es benzinest is beígérték a gyáriak.

Kicsit több fát és kevesebb zongoralakkot szívesen láttunk volna - galéria

Konkurencia természetesen van bőven: a klasszikus német hármasból a 7-es BMW-t és a Mercedes-Benz S-osztályt kell említenünk, de azért vannak más lehetőségek is, mint például a Lexus LS vagy éppen a kissé öregecske, hamarosan leváltásra kerülő Jaguar XJ – esetleg még a Porsche Panamera hosszított kivitelét is meg lehetne említeni, bár az inkább akkor jön számításba, ha mi magunk vezetnénk, és nem sofőrös autónak szánjuk. Az árakat ebben a kategóriában összehasonlítani nem túl sok értelme van, hiszen jó eséllyel nem a pár milliós különbség lesz a döntő, hanem sokkal inkább az autók képességei – de talán még inkább az érzelmi kötődés.

Utóbbi kettő egyébként valamivel olcsóbb tud lenni, de míg a Jaguar csak 300 lovas dízellel, addig a Lexus csak a kevésbé kifinomult hibriddel vagy V8-as benzinessel elérhető. A Panamera is csak benzinessel (igaz, akár konnektorossal) kapható, és azonosan felszerelve drágább, ráadásul nem is klasszikus sofőrös autó, míg a BMW és a Mercedes-Benz nagyságrendileg ugyanannyiba kerül, mint az Audi – a pár százalékos különbségek ezen a szinten nem számottevők. A négykarikások újdonsága összességében hozza az elvárt szintet, és minden téren rengeteget fejlődött, de az új, modern irány nem biztos, hogy mindenkinek a kedvére lesz, és a tesztautó kisebb problémái azért hagynak kisebb foltokat az egyébként pozitív összképen.

Az A8 jelölte ki az Audi új irányát - galéria

A tesztben található, és a galéria végén csokorba szedett gyönyörű, vízjeles fotókért Erdélyi Ferenc barátunkat illeti az elismerés, akinek további munkáit ide kattintva csodálhatják meg.