Előző vasárnap este 19 óra után csendesedett el a Hungaroring a Hankook 12H Budapest futama után. Most péntek van, és azért nem írtam még öt nap elteltével erről a versenyről semmit, mert vártam, hogy leülepedjen bennem a sok – most talán kevésbé pozitív – élmény.

A koronavírustól felfordult világunkban nem könnyű a helyzete az autóversenyeket szervező promótereknek, mert egy teljes évvel előre kell megszervezni bajnokságokat úgy, hogy az egyaránt vonzó és kellően kompetitiv legyen a gyári és privát csapatok számára, továbbá a nézők érdeklődését is fel kell tudni kelteni. Nem volt könnyű dolga a 24H Series hosszútávú bajnokságot szervező holland Creventic munkatársainak sem, mivel a szicíliai Pergusában megrendezendő Coppa Florio helyére kellett nagyon rövid idő alatt találni egy szabad európai helyszínt, mivel jogviták miatt nem sikerült megrendezni az olasz fordulót.

Üresek voltak a lelátók - talán nem is baj

A Hungaroring kiváló beugrónak tűnt a 24H Series naptárában a barcelonai és sebringi futamok között, de a helyszínről átélve a versenyhétvégét mégis azt kell mondanom, talán be kellett volna vállalni a szervezőnek, hogy ez a forduló elmarad. A közösségi felületeken több érdeklődő is sajnálta, hogy nem lehetnek nézők a versenyen, de utólag be kell vallanom, ezt most kivételesen nem kell sajnálni. A teljes mezőny mindössze tizenhat autóból állt, amelyek összesen öt kategóriát (!) öleltek fel.

Összehasonlításképp írjuk, hogy a 24H Series januárban megrendezett Dubai 24 órás futamán ötvenegy induló volt. A versenyautók 350 és 600 lóerő közötti teljesítménylépcsőben álltak rajthoz, tehát nem kell különösebb versenyautós előképzettség ahhoz, hogy lássuk, 12 óra alatt bőven szétrázódik a mezőny és onnantól akciónak a nyomát se láthatják a nézők, főleg úgy, hogy ilyen kis mezőnynél aki végigmegy, az szinte biztosan pontot szerez legalább a saját kategóriájában, tehát nagy kockázatot senki nem fog vállalni.

Nem volt sok résztvevő, de egy-két különlegesség azért akadt - galéria

A szombati nap jó része tesztekkel telt. Az utolsó hazai 12 órás futamot 2009-ben rendezték a 24H Series-ben, de arról a versenyről az adatok minden bizonnyal használhatatlanok voltak, hiszen az akkori versenytechnikákból napjainkra már nem versenyez egy sem. Betétfutamok híján így a nézők azt láthatták volna, hogy percekig nincs mozgás a pályán, majd egy-egy autó fut pár installációs kört és visszamegy a garázsba. Ilyen körülmények mellett látható tehát, hogy érdemi jegyárat ezért nem lehetett volna elkérni, ingyenes beléptetés esetén pedig a biztonsági személyzet költsége jelenthetett volna nagy terhet a rendezők számára.

Persze mindez csak feltételezés, mert a holland sajtós kollegina ügyesen és rutinosan bújt ki a neki szegezett – nézők jelenlétének hiányát érintő – kérdések öleléséből. De sebaj, ne búslakodjunk, jövő júliusban egy hét alatt két neves széria – a European Le Mans Series és az International GT Open – is a Hungaroringre látogat a versenynaptárak szerint. Egyéb tekintetben viszont nem akadt probléma, autó- és versenysport rajongóként azért érdekes volt a felhozatal így is. Két olyan autót is láthatnak a Kedves Olvasók a fotógalériánkban, amelyek tudomásom szerint még nem jártak a Hungaroringen ezelőtt, de a kommentek között cáfolhatják, ha rosszul tudnánk.

Egy Porsche szerezte meg a győzelmet - galéria

Az egyik a francia Vortex SAS cég GTX kategóriában induló narancssárga versenyautója a Vortex 1.0 volt, amelyet több autórajongó ismerősöm is Gumpert Apollonak vélt látni. Hosszas kutatás után sem sikerült bizonyítékot találnom a német-francia tengelyre a fejlesztés során, de a két autóról készült fotókat összehasonlítva a hasonlóság szerintem több mint véletlen. Ami egyértelmű különbség az a motor, a franciák nem aprózták el és a hosszútávú versenyeken igen megbízhatónak tartott 6.2 literes Chevy blokkot pakolták az autóba. Ne kérdezzék hová fért be, ezt nem sikerült megnéznünk egész hétvégén sem, de állíthatom, a hangját az egész pályán lehetett hallani. Lúdbőröztető a hosszúlöketű, nagyköbcentis V8 hangja a rövid és nagy átmérőjű kipufogókon keresztül.

Fanatikus Audi rajongók számára lehet igazán nagy hírértéke annak, hogy szintén „első bálozó” volt az Audi R8 LMS GT3 Evo2 változata. A vadonatúj Evo2 modellel az Audi tovább akarja erősíteni a GT3 mezőnyben elért sikereit. A változtatások jó részéhez persze nem árt közvetlenül egy mellette álló korábbi modellel összehasonlítani a Car Collection Motorsport autóját, mondjuk a Rutronik Racing Audi R8 LMS GT3 Evo változatával, mert laikusként biztos nem tudnám az összes különbséget felsorolni, de ha tudjuk mit kell nézni, már egyből kiszúrhatjuk, hogy a hátsó légterelő felfogatása jelentősen eltér a korábbi modelltől és az első légterelők is másképp néznek ki, nyilván ez sokszáz óra szélcsatornás munka eredménye, nem a véletlené.

Ne feledjük, hogy a GT4-es és GT3-as autók között – a Hungaroringen mért – 10 másodperces körönkénti időkülönbség elsősorban nem a motorerőből fakad, hanem a jelentős aerodinamikai előny adta tapadásból, így tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan fejlesztenek a gyártók. A tizenkét órás versenyt a zajkorlátozás miatt végül két részletben rendezték meg. Az első két órát szombat este, a második tíz órát pedig vasárnap. A néhány műszaki hibát nem számítva elég egysíkú versenyt végül a Herberth Motorsport 91-es rajtszámú Porsche 911 GT3 R-je nyerte. A kislétszámú mezőny és a megrendezés megszervezésére nyitva álló rövid idő miatti negatívumokat nem számítva nem volt rossz az élmény és szívből reméljük, hogy nem kell újabb tizenkét évet várni erre a sorozatra hazánkban.