36 óra, 960 kilométer, két versenypálya, közel kétszáz versenyautó, sok-sok óra zajterhelés és hat pár - kellemesen félsüket - hallószerv. Ez a nagy maratoni Autó Pult versenylátogatás mérlege. Miközben ezeket a sorokat írom, még mindig az orromban érzem a versenybenzin illatát és az égett slick gumik kesernyés szagát. De mire volt jó mindez?
A tavalyi év igencsak ínséges időszak volt az autóversenyzést szeretőknek, már ami a helyszínen megtekintett versenyeket illeti, mert gyakorlatilag az összes versenysorozatban zárt kapuk mögött tudták megrendezni a versenyeket. A kialakult pandémiás helyzetben a jövőre nézve a fő mottónk ezért az lett, hogy „amit ma megnézhetsz, azt ne halaszd holnapra”. Ahogy javult a járványhelyzet, úgy lett egyre több rendezvény látogatható és mi is szorgalmasan bújtuk az egyes hazai versenypályák versenynaptárait, hiszen a pályaversenyzésben a Forma-1-en túl is van (szerencsénkre) élet, és mint elmúlt hétvégén ismét bebizonyosodott, nem is kicsi.
A sors úgy hozta, hogy kisebb-nagyobb szervezéssel két többé-kevésbé ismert versenysorozat versenyhétvégéjére is ellátogathattunk, mivel egy hétvégén rendezték azokat, igaz két különböző hazai pályán.
Esni fog vagy sem, ez volt a kérdés
A Pannónia-Ringen került megrendezésre az osztrák szervezésű Histo Cup és Touringcar Masters sorozatok következő fordulója. A finoman fogalmazva is alulpromótált rendezvényre a Pannónia-Ring naptárában bukkantam rá véletlenül pár héttel ezelőtt és bevallom őszintén, én eddig nem hallottam róla. Aki viszont igen, az bizony nagy élménnyel gazdagodhatott az eddigi években. Egy kicsit utána nézve megtudtam, hogy komoly historic- azaz oldtimer és youngtimer versenyautó felhozatalt kínál lelkes amatőrök számára. A Histo Cup sorozat 1998-ban alakult és hosszú évek óta állandó vendége a Vas megyei aszfaltcsíknak. A Touring Car Masters, azaz TCM sorozat szintén egy osztrák promóciójú verseny, ahol viszont teljesen naprakész GT3-GT4-es szabályrendszerű autókkal mérkőznek meg a szintén amatőr versenyzőik.
Szombaton hajnali 5 órakor indultunk el barátainkkal és gyermekeinkkel Debrecenből, hogy könnyed 430 kilométer megtétele után érkezzünk meg a Pannónia-Ring parkolójába. Az abszolút családias, baráti hangulatú rendezvényre belépődíjat sem kértek. A versenyen kb. 150 versenyautó volt jelen és még most is kattog az agyam, annyi feldolgozni valója akad, az érdekesebb darabokat majd a galériában érdemes lesz megtekinteni.
Erről a festésről az autózás hőskora jut a rajongók eszébe
A paddockban szabadon járhattunk-kelhettünk, abszolút testközelből csodálva (és hallgatva) meg a versenygépeket. Benzinvérű autó- és motorsport rajongóknak felért egy kéjutazással ez a nap. Összesen tíz kategóriába nevezhettek a Histo Cup résztvevői, ahol sokszor egy futamon indultak a résztvevők. Így fordulhatott elő olyan, hogy egy versenyen küzdött a Ford GT40 és a Plymouth Barracuda ellen a Fiat 500 licenc Steyr Puch 700-as. Nyilván nem várhattunk kiélezett küzdelmet közöttük, de ezen a hétvégén nem is ez volt a lényeg, hanem ahogy mondják oly sokszor: maga a részvétel. Aki ezen a hétvégén itt járt már „nyert”.
Fesztiválhangulat volt a Pannonia-Ringen
A résztvevők szemmel láthatóan jól ismerték egymást, a Histo Cup regisztrált taglistáján több mint nyolcszáz név van, ezek a tagok nevezhetnek egy-egy versenyre, de akár teljes szezonra is. Így meglehetősen változatos nevezési listák alakulnak ki egy-egy versenyhétvégére és a nevezési határidőt sem veszik túl szigorúan a szervezők, az utolsó pillanatig kerültek fel vagy éppenséggel le újabb nevezők. A versenyek ettől függetlenül igencsak élesek és saját szemünkkel láthattuk, hogy a versenyzőket bizony elkapja a gépszíj, nem finomkodnak a sokmilliót érő oldtimer vagy youngtimer versenyautóikkal. Volt, hogy négyen próbáltak meg befordulni egyszerre ugyanabba a kanyarba, jórészt sikerrel, bár a piros zászló több futamon is előkerült baleset miatt.
A paddock területén rengeteg lakóbusz parkolt, a versenyzőket elkíséri a család; jönnek a barátok, előkerülnek a napágyak, felfújható medencék, grill állványok, sörpadok teszik teljessé az életképet. A résztvevők nagyon barátságosan fogadtak minket, jót beszélgethettünk egy-egy hozzánk hasonlóan autóbolond emberrel, akik a gyermekeinket is meginvitálták a gépeikbe. Olyan szinten vidám és stresszmentes a légkör, hogy sok esetben láthattuk, hogy akkor sem idegeskedtek a résztvevők, ha a technika ördöge megtréfálta az évtizedes versenytechnikát és esetleg meghiúsult a rajthoz állás. Ide tényleg sokan a társaság miatt jöttek, amit profi autóversenyen nem mindig lát az ember. Az életre szóló kellemes emlékek így születnek, azt gondolom. A versenyek pontos ütemterv szerint indultak és a pálya kiváló adottságainak hála, nagyon jól be lehetett látni az egészet, az infrastruktúra jelesre vizsgázott most is.
A Pannónia-Ringen is az aszfalt királya volt
A Histo Cup sorozatban összesen tíz kategóriában indulnak a résztvevők. A formula autók közül a Formula Young és a Formula Historic kategória létezik. Amint a nevük is mutatja a Young kategóriában „fiatal”, pár éve még aktív versenyautók, jellemzően a Formula Renault sorozatban korábban indult F3-as gépek versenyeznek, míg a Historic kategóriában akár 50 éves Lotus, Formula Ford, Formula Opel, sőt még kisebb osztályú – Le Manst idéző – prototípusok (PRC-k) is indultak, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek a 70-es 80-as években. A dohánygyártói szponzorációt idéző korhű festésük a motorsport aranykorát idézték fel a szemlélődőkben.
A legtöbb induló a BMW 325 Challenge szériában indult, amely, mint a neve is mutatja E30-as 325-ös BMW-k márkakupája volt. Autórajongóként tudjuk, hogy egy 170 lóerős sorhatos motor, sportfutómű, hátsókerékhajtás és egy alaposan lecsupaszított karosszéria bizony szoros és látványos versenyt tud eredményezni. Az amatőrökből álló mezőny nem is vette félvállról a versenyt, simán megtámasztották egymást a kanyarokban, sőt az egyik résztvevő bizony többször átfordult a tetején a kavicságyban, így piros zászlóval is megszakították a futamot.
A piros zászló miatti újraindítás okán csúszott az egyik legizgalmasabb futam, az úgynevezett Histo Cup Anhang K és Spezialtourenwagen kategóriák közös futama is. Itt olyan – Európában ritkán látható – legendás autók mérkőztek meg, mint a már említett 528 köbhüvelykes, azaz 8650 cm3-es V8-as motorral felszerelt Plymouth „Hemi” Barracuda vagy az Aszfalt királyai címből is ismert Ford GT40, de a harmadik nagy amerikai gyártót is képviselte egy klasszikus piros C4-es Corvette. Akadt itt továbbá versenyre átalakított 12 hengeres Jaguar XJS kupé is. Az ellenkező póluson a Fiat 500-as licenc alapján gyártott Steyr Puch-ok voltak, amelyek hozzáértők szerint műszakilag sokkal jobb autók, mint az eredetiek, mind minőség, mind gépészet szempontjából. A legalapvetőbb különbség eleve a motor, ugyanis soros helyett boxer elrendezésű. A verseny alatt szürreális látványt nyújtott, amikor a pokoli dübörgéssel érkező GT40 „bedarálta” a kis Puchot, amely rutinosan húzódott le a közelgő „veszedelem” elől.
Ez a B6 nem jó hányinger ellen
A „fiatalabb” autók iránt rajongók a Porsche Classic Cup vagy a Touring Car Open kategóriák versenyén élhették ki magukat. Természetesen itt is találtunk ritkaságokat, mint a 4,4 literes biturbó V8-as Alpina B6 GT3 vagy a Nascar Whelen Euroseries szériából „idepottyant” 6,2 literes Dodge Challenger T/A, de először láthattam testközelből a KTM legújabb 270 ezer eurós versenygépét, a KTM GTX-et is. Indult a versenyen még egy youngtimer olasz Ferrari F430 GT3 is, de sajnos nem sokáig tudtunk gyönyörködni benne, mert az első kör végén már bent ragadt fokozatban a váltó.
A Histo Cup mellett egy másik versenyszéria, az osztrák Touring Car Masters mezőnye is megmérettette magát a Pannónia-Ringen. A mezőny többségét Porsche 911 GT3 Cup-ok és KTM X-Bow-k alkották, de egzotikumként láthattunk egy Porsche Cayman GT4 Clubsportot és Ferrari F488 Challenge-et is, utóbbi az első futamot meg is nyerte.
Juha Kankunnen korábbi szolgálati autója, egy Lancia Delta HF Integrale
Kissé megégett bőrrel, sajgó dobhártyával, de tele élményekkel távoztunk mindannyian és még csak félidőben jártunk.
Vasárnap, egy rövid éjszakai pihenő után indultunk a Hungaroringre, hogy az International GT Open és betétfutamai következő fordulóját megnézhessük. Az Autó Pult - a kevés hazai autós médium képviseletében - ott lehetett a paddockban és a boxutcában is, a nézők sajnos viszont még nem, nekik meg kellett elégedniük a lelátókkal, ha rendelkeztek védettségi igazolvánnyal. Nem az igazi még így, hiszen ezeknek a rendezvényeknek az egyik fő vonzereje a közvetlen légkör, a nyitott paddock, de egy ínséges másfél év után ezzel is elégedettnek kell lenni, mind látogatói, mind szervezői oldalról. Ez utóbbi, azaz a Főnix Motorsport idén is kitett magáért, mert öt versenysorozat versenyzői mérkőztek meg egymással. A legnagyobbak, azaz az International GT Open GT3-as mezőnye mellett, indultak a GT Cup Open GT4-es gépei, továbbá az Euroformula Open F3-as autó is. A GTCup Open és az Euroformula Open mezőnyében magyar résztvevőknek is szurkolhattunk Kárpi Péter és Keszthelyi Vivien személyében. Kárpi Péter az AM kategória győzteseként mindkét nap dobogóra állhatott.
Az autósportban az idő a minden
A három fő versenyszámot a francia F4 bajnokság és a Renault Clio kupa mezőnye egészítette ki, így folyamatosan volt „mozgás” a pályán, a nézők a lelátón ülve sem unatkoztak. Ennek ellenére sajnos nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a pandémia igencsak megtépázta ezt a nagymúltú GT sorozatot és a nevező csapatokat is. A nevezési lista sokkal rövidebb volt egy 3-4 évvel ezelőttihez képest. A GT3 kategóriában mindössze 14 autó indult, míg 2017-ben még 24 versenygép állt a rajtrácson. Bízzunk benne, hogy ez csak ideiglenes állapot és talpra tud állni ez a legendás versenysorozat is. A GT autók ugyanis a BoP szabálynak hála nagyon kiegyensúlyozott és látványos versenyzést tudnak produkálni a közönség számára, ahogy ebben a két napban is történt. A szoros csatákhoz még a változékony időjárás is hozzájárult. A fő szériában a szombati napon a Vincenzo Sospiri Racing pilótái győztek az élénkzöld Lamborghini Huracán GT3-mal, míg a vasárnapi futamon eleredő eső miatti káoszból az AKM Motorsport színeiben versenyző Spinelli-Giraudi kettős jött ki a legjobban a Mercedes-AMG GT3-mal.
Keszthelyi Viviennek a helyszínről szurkolt párja, az F3-ban versenyző David Schumacher is
Az Euroformula Open mezőnyében nagy meglepetés történt a pénteki és szombati napon is. Az egyik legnagyobb tehetségkutató istálló a Van Amersfoort Racing a múlt hét elején - mindössze pár nappal a versenyhétvége előtt - igazolta le a Forma 1-es Toro Rosso istálló eSport versenyzőjét, a fiatal török titánt, Cem Bölükbasit, aki bár 2020-ban a GT4 Euroseriesben versenyzett túraautóval, de formaautóban eddig még soha nem ült. Hát soha rosszabb debütálása ne legyen új versenysorozatban, ugyanis a pénteki időmérőn a leggyorsabb volt és a szombati első versenyt is megnyerte a villámgyors Dallara 320-szal. Ugyanezen a versenyen viszont nem jött össze a jó szereplés – a többek között Keszthelyi Vivient is soraiban tudó – Team Motopark csapatnak, ugyanis az F3-ban is vitézkedő Jak Crawforddal együtt a mezőny végén végeztek, harmadik társuk a bajnoki címre is esélyes Cameron Das, kiesett. A vasárnapi második futam már sokkal jobban sikerült hazánk lányának, a kilencedik helyen végzett, maga mögött tartva rutinos csapattársát. A második futamot a Van Amersfoort Racing másik versenyzője a brit Casper Stevenson nyerte. A vasárnap tartott harmadik versenyt Vivien sajnos nem fejezte be, a futamot csapattársa, Cameron Das nyerte.
Az eső megkavarta az erőviszonyokat
A főfutamok között a francia F4 bajnokság és a Clio Cup Europe mezőnye szórakoztatta kemény csatákkal a kilátogató nézőközönséget, akiket kifejezetten jó volt látni. Reméljük szép számmal látunk majd nézőket a hamarosan kezdődő Formula-1 Magyar Nagydíjon is.