Elérkeztünk a verseny második fordulójához, hiszen szerkesztőségünk lelkes csapatának sikerült kiválasztania a tizenöt indulóból a tíz továbbjutó versenyzőt. Azért az előző mondat „sikerült” szavának még szenteljünk pár gondolatot.

Az első kör nehézkes döntései után azt hittük, hogy a zsűrizés nehezebbik részén már túl vagyunk, ám hamar rá kellett jönnünk, hogy a második rostálás sem lesz egyszerű, hiszen az aprólékosan összeválogatott tizenötös mezőny összes járműve remek dalnoki adottsággal rendelkezett, mindegyik külön egyéniség volt.  Azonban az „autós mentorok” munkája már csak ilyen, kénytelenek voltunk a süllyesztőbe vetni olyan legendás járműveket, mint a tizenhat hengeres Cizeta-Moroder, vagy éppen a kultikus Porsche 911 Carrera RS 2.7.

Komoly áldozatai is voltak a versengésnek.

Ezek után a versenyzői kategóriák kisorsolása a kollégák között már ment, mint a karikacsapás: így van ez azokkal a dolgokkal, amiket a véletlenre és a szerencsére bízunk. Íme, bemutatjuk a tíz még játékban maradt versenyzőt, valamint a kategóriákat, amelyek mellett szót emelünk:

Figyelem, most már Önökön a sor, szavazzanak, hogy melyik versenyző énekel a legszebben, avagy áll legközelebb Önökhöz!  A tét nagy, hiszen az olvasói szavazatok döntenek a verseny végeredményéről.

A legszebb hangú torok nyomában.

A választást segítendő, álljon itt a versenyzők képességeinek magasztos dicsőítése, amelyet a magukért beszélő produkciókkal tarkítunk:

Kéménykészítők kedvencei

Talán nem is járhattam volna jobban a sorsolás során, mentoráltjaim ugyanis olyannyira profik, hogy nem is lenne szükségük támogató irományra – csak dőljenek hátra székükben, adják át magukat a V10-es illetve V12-es erőgépek dallamainak és bizton állítom, hogy nem is lesz szükségük a többi előadó produktumainak meghallgatására: nem kérdés, hogy a kéménykészítők kedvencei az elitek elitjébe tartoznak. Akár a Lexus LFA háromszögalakban világba néző kipufogótrióját, akárcsak Pagani úr szinte a semmiből legendává vált büszkeségének immár státuszszimbólummá vált, négyzetformában megálmodott négy nemesacél kéményeit nézzük, a hatás lehengerlő. És ez még csak a kezdet: a látványnál már csak e szobrászatilag is remekműnek titulálható fémcsöveket elhagyó, lúdbőröztető koncert hagy majd mélyebb emlékeket Önökben.

A jó munkához idő kell – tartja a mondás -, és persze tudták ezt azok az elhivatott japán mérnökök is, akik a Lexus LFA fejlesztési munkálatait végezték, idestova 10 éven keresztül. Nem kérdés, hogy a minden porcikájában a lehető legmagasabb technikai színvonalat képviselő szupersportautó a világ egyik legjobbja lett, ám a hivatalos bemutatást követően egy szomorú hírrel is szolgált a gyártó: csupán 500 kiváltságos tulajdonos tapasztalhatja meg az LFA-nyújtotta fantasztikus élményeket. Mi földi halandók ugyanakkor a videó- és hangtechnikának köszönhetően szintén bármikor átélhetjük a világ leggyorsabban ’felforgó’, s a 9000-es percenkénti fordulatszámot is könnyűszerrel túllépni képes 560 lóerős 4,8 literes erőforrás skizofrén üvöltését, amelyhez hasonlót utoljára talán csak a Forma1-ben hallhattunk, amikor a ’tápos’ V8-asok helyett még ’rendes’ V10-esek zenéltek a királykategóriában. Mesterien kimunkált kipufogórendszerének is köszönhetően ezt az érzést hozza el nekünk az LFA; nem kérdés, hogy győzelemre termett.

Épp úgy, mint a kategória másik versenyzője, amely már első pillantásra képes bárkit levenni lábairól – hát még a motor beindítását követően. Downsizing, csökkentett emissziók vagy kényszerlélegeztetés? Pagani mester végletekig kidolgozott, őszinte remekműve ezeket a kifejezéseket hírből sem ismeri. Amint életre kel a Zonda F 7,3 literes, AMG által tervezett V12-ese, elszabadul a pokol - azonnal érezzük, hogy itt minden csepp benzin a legjobb sorsra jut. Persze ehhez nem csak a 602 lóerős benzintemetőre van szükség: a fémes koncerthez elengedhetetlen volt a szakmájukban páratlan olasz „kéménykészítők” jótékony munkássága, akik a hangolást a legnagyobb odafigyeléssel végezték, hogy valami maradandót és felejthetetlent alkothassanak. Nem kérdés, sikerült nekik: aki egyszer már hallotta felhördülni a Zonda F V12-esét, még legmélyebb álmából felriasztva is azonnal fel tudja idézni a rémisztő élményt.

A rockerek

Az igazi betű-szám páros? Hát persze, hogy V8! Bár sosem voltam oda értük, sokkal inkább lelkesedtem a sorhatos, illetve a tíz-tizenkét hengeres dallamok vonzottak, ám töredelmesen bevallom, van két V8, amelyeket képtelenség nem imádni. A legjobb ráadásul az egészben az, hogy nem csupán a két típus harsonája pompázatos, hanem maguk az autók is roppant finom és különc példányok.

A nyolc henger karakteres orgánuma remek pozitív ingerforrás.

A klasszikus értékeket egyszerűen nem tudom lesöpörni az asztalról, élek-halok a finom eleganciáért, a precíz megoldásokért, amelyeket nagyon nagy biztonsággal képes megadni egy Mercedes-Benz SLS AMG, avagy ahogyan sokan nevezik, a sirályszárnyas. Nem is tudom, szükség van-e a remek 6,2-es V8-ast bemutatnom a kedves Olvasónak, hiszen oly sokszor zengedeztünk már róla ódákat. A 2010-ben megjelent csúcs-csillagos hihetetlen képességekkel rendelkezik. A hűvös elegancia, a precíz mérnöki munka, a különleges formaterv, a technokrata vonások, a sportos idomok mind-mind igazán egyedi jelenséggé varázsolják a stuttgartiak büszkeségét. A hab a tortán pedig a mesés melódiákat játszó, 90 fokos hengerszögű 6208 köbcentis nyolchengeres. Egészséges, erőtől duzzadó muzsikát produkál, amelyből érződik is, mennyire eleme a sportos életvitel. Az 571 lóerős maximális teljesítményét 6800-as percenkénti főtengelyfordulaton adja le, míg 650 Nm-es csúcsnyomatéka 4750-től rendelkezésre áll. Hosszú löketű motor (furat x löket: 102,2 x 94,6), mégis élete a pörgés, ünnep számára a padlógáz. Összetéveszthetetlen hangját pedig jóformán még egy laikus is megkönnyezi.

Természetesen nem csupán a németesen szigorú kipufogódallamok képesek meglágyítani az autórajongók érzékeny szívét, az olasz telivérek vad, szenvedélyes hörgése nélkül sem lenne kerek a világ. A Maserati GranTourismo MC Stradale bizony nem viccel, trombitáló V8-asával az egyik legkiemelkedőbb alakja szerény versenyünknek. A kifejezetten kétlaki életre, azaz a hétköznapokra és a komolyabb pályanapokra berendezkedett talján csődör sem viccel, ha teljesítményről van szó: 4,7 literes nyolchengerese 450 főt számláló ménest küld a frontvonalba 7000-nél. A fordulatszámmérő piros mezeje 7200-nél szab határt az örömódáknak. Hangja pedig utánozhatatlan. A nyolc henger üvölt, de csöppet sem kellemetlen tónusban. Mély gurgulázásból markáns baritonba változik a fordulatszám növekedésével, mintegy jelezve, hol szeret igazán dolgozni. Aki ezt a muzsikát megunja, nem is ember.

Tini sztárok

Olaszország a monumentális épületek, a finom borok, az ízletes ételek, a csinos hölgyek, az opera, és az ízig-vérig szuperautók hazája. Ennél nem is kell több az élet élvezetéhez, de ha bepillantunk két aprócska település kulisszái mögé, gyorsan ráébredhetünk, hogy az autókért rajongók számára Maranello és Sant’Agatha Bolognese jelenti a földi paradicsomot.

Az autó, amelyet kevesen tudnak és akarnak visszautasítani.

Az ágaskodó csődör hazájában a fiataltól az idősig, mindenkinek szívére a Ferrari-kultusz nyomott billogot, hogy egy-egy szívvel lélekkel megkonstruált mérnöki műremek zendülésére még a vasárnapi szentmise is félbeszakadjon. Itt senki sem háborodik fel, ha a délutáni szieszta nyugalmát földöntúli zenebona szakítja félbe, így minden egyes példány fennhangon hirdetheti az elme diadalát a fizika törvényei felett. Persze a szórakozóhelyek bejáratánál is megállja a helyét az 599 GTO, de a felesleges erőfitogtatásra gyakorlatilag bármi alkalmas, ami piros és lapos. A szuperautók koronázatlan királya azonban sokkal több egyszerű járműnél, hiszen személye képviseli mindazt, ami a természettudományok és a művészetek közös halmazába esik.

A lélek forrása a motor. Ezúttal szinte versenyszív.

Ember legyen a talpán, aki a Manettino kapcsoló bal-szélső állásában megzabolázza a menetpróba alkalmával is vallatott szörnyet, melynek V12-es motorja 670 tagú ménes diadalmas nyerítését engedi szabadjára. Közvetlen közelségből pedig mindez annyit jelent, hogy a hatliteres monstrum már alapjáraton is megremegteti a lábunk alatt a földet, hogy aztán felpörögve a hallójáratainkon keresztül hatoljon a fejünkbe, ahol milliónyi méhecske lázadásával gerjesztett ősrobbanással feszíti szét dobhártyáinkat.

Ilyen csodára a Stradivari alkotások, vagy a három tenor sem lennének képesek, de Ferruccio Elio Arturo Lamborghini felháborodottsága azért elég löketet adott ahhoz, hogy a Ferrari babérjaira törjön. Hősünket a mindig magabiztos „Il Commendatore” (Enzo Ferrari) zavarta el a műhelyéből „Ha nem tetszik, csinálj jobbat!” című kirohanásával, s a falusi ’traktoros’ talán eleget is tett a kérésnek. A csődör Via Abetone Inferiore 4-es szám alatti gyárának kapuja előtt ma is nagy előszeretettel borzolja a kedélyeket a Sant’Agatha-i csapat, amikor egy-egy fújtató, lángcsóvákat eregető újdonsággal bukkannak fel a gyáriak szeretett éttermébe vezető úton. Nem is csoda, hogy a gyilkos bikáról elnevezett Murciélago legnyersebb változatának premierjére is előbb került sor a nevezett hadszíntéren, mint bármely ismert autószalonon.

A jobbik Ferrari? Önök szavaznak.

A Lamborghini LP670-4 SuperVeloce pedig generációjának legbrutálisabb képviselője, aminek mindenen felülkerekedő hangjától még egy Forma-1-es autó is megriadna, hogy behúzott farokkal rohanjon vissza alkotói szoknyája alá. Hiába készülünk tudatosan a 670 paripa ébredésére, úgysem tudjuk riadtság és pillanatnyi összerezdülés nélkül átvészelni a pillanatot, amikor a gáznyomás megfújja a hatalmas trombitákat, hogy a V12-es bődületes 660 Nm-es nyomatéka kilendítse a földgolyót korábban megszokott keringési ritmusából. A gégénk is beleremeg, ahogy a morgás sivításba csap át, hogy végül saját félelmünkben próbáljunk visszakiáltani anélkül, hogy bárki is hallaná panaszos nyöszörgésünk. Tini sztár? Tekinthetjük annak is, de inkább egy mérnöki műremek, ami még utoljára a környezetvédelmi szabályozások korlátain innen a Teatro alla Scala falait is szétfeszíti.

A tenorok

Érdeklődéssel vártam sorsolásunk eredményét, vajon melyik két gép mellett kell szót emelnem? Amikor megláttam a kategóriát, pontosabban a két versenyzőt, abszolút elégedetten nyugtáztam az eredményt, hisz mindkét jószág istenáldotta tehetség – ráadásul ez az a kategória, ahol a motorban lejátszódó gyors égés, az alkatrészek munkája rácáfol a józanész által várt hanghatásra, hisz ez nem motorhang, ez színtiszta zene a javából.

Két versenyző, két lélek. De a Carrera GT sikítása felejthetetlen.

A Ferrari Testarossa hangi adottságai lenyűgözőek. Kevés olyan autó van, amelyiknek ilyen dallamos az orgánuma, ráadásul ekkora hangterjedelemmel rendelkezik. Az erőforrás már alacsony fordulatszámon is kényezteti a fület és magas fordulatra pörgetve sem veszít élvezeti értékéből, sőt fent még rá is tud tenni egy lapáttal – na és a hangszíne, az fenomenális. Nem ordít, nem bántóan rikácsol, hanem szinte masszírozza a hallgatóság érzékszerveit – azért a 12 henger és hozzá a 48 szelep tud ám dalolni.

Másik támogatottam bemutatkozásakor is már egyértelműen látszott, hogy színpadra termett. Hiszen egy 5,7 literes, V10-es motorral megáldott, a márka zászlóshajójának szánt autónak nem lehet rossz hangja. Ráadásul a zenélés mesterségét sem akárhol, tanulta – azért a „Porsche iskola” mindenképpen jó ajánlólevél. És mikor belekezd a számába, hát az valami csoda. Nincs benne egy hamis hang sem, ráadásul 8400-as fordulatszámon is lazán kitartja a magas ’C’-t, és ami nagyon fontos, hogy különleges, abszolút egyedi hangszínnel rendelkezik – tipikusan azon autók közé tartozik, melynek gyönyörű hangja akár csukott szemmel is felismerhető. És aki egyszer hallotta, az nagyon sokáig emlékezni fog rá.

A vének tanácsa

Környezetvédelmi normák? Kényelmi kompromisszumok? Fogyasztás? Na, ne röhögtessenek. Mára már a jelen körülményei között mindenkinek össze kell húznia magát, no de a régi öregek, ők még tudták, hogy mi a dörgés. Akkoriban még nem voltak akadályok, csupán egyetlen dolog számított: a manapság már leginkább csak a marketingesek fejében élő emóció, avagy érzelem kifejezések.

A materialista szemlélet: itt még nem korlátozott semmi.

Pedig nincs is szebb annál, amikor a Lamborghini Countach túlvilági zajjal életre kelve tudatja a szomszédsággal, sőt a fél várossal, hogy merre van jelenleg az élet királya. Ide nem kellett művi magamutogatás, elég volt még a gép ádáz üvöltése és annak uralása, hogy bizonyítsuk talpraesettségünket. Legyen négy, öt, vagy 5,2 liter, a V12-es motor alapos megénekeltetéséhez bizony hőstettek kellettek, a jutalom pedig nem maradt el: mámorítóan üvöltő gépzajt kapunk. Nem kell ide hatásvadász éneklés. Benzin fut az ereinkben, nem puding.

Utóbbit remekül bizonyítja a Shelby Cobra is: a 427 s/C V8-as erőforrás eredetileg kizárólag Le Mans-i felhasználásra készült, amely remekül mutatja, hogy mennyire volt a hangszín optimalizálása a mérnökök feladata. Segítek: semennyire. A 427 mégis őstehetségként jött a világra és akadálytalanul tölti meg a teret elképesztően hangos és színtiszta, elemi nyolchengeres üvöltésével. A kalapácsolásból hörgésbe fulladó koncertnek ráadásul mi is fültanúi vagyunk: az általunk kísért Eleanor-feltámasztáshoz ugyanis éppen ezt a szívet használják fel. Jobbat nem is találhattak volna.

Most pedig az Önöké a terep! Szavazzanak és véleményezzenek, egy pillanatra megenyhülve végre a szubjektív véleménynek is teret adunk. Szavazóink és/vagy hozzászólóink között értékes Autó Pult ajándékcsomagot sorsolunk ki.