Múlt heti magazincikkünkben – amelyben a Rendőrség új csodafegyverét, a VÉDA rendszert mutattuk be Önöknek – megígértük, hogy legfrissebb tapasztalatainkból táplálkozva jelentkezni fogunk egy cikkel, amelyben az esti országúti vezetést, pontosabban az ezzel összefüggő vadhelyzetet elemeznénk ki, kicsit bővebben.

Történt ugyanis, hogy másfél hete országon belül rengeteget kellett autóznom, s utam jelentős hányadát országúton, sötétben kellett abszolválnom. A hétvégi kalandok során pedig három dolog tűnt fel. Az egyik, hogy rengeteg helyen igyekezett a Rendőrség fizetésre bírni az autósokat (erről már beszámoltunk a múlt héten), a másik, hogy milyen sok vad téblábol kishazánk országútjain illetve mellettük, a harmadik pedig – ami főleg a második felismerés alapján furcsa illetve meglepő -, hogy az autósok a rengeteg vad ellenére mennyire bátran, vagy inkább felelőtlenül gyorsan vezetnek a sötét országutakon. Summa summarum, a hétvége során egészen pontosan 8 őzzel/szarvassal, 1 nyúllal, 1 rókával és egy nyesttel találkoztam az országutakon, de szerencsére egyikkel sem túl közelről...

Érdemes komolyan venni ezt a táblát...

Mindezek alapján vélhetően nem meglepő, hogy továbbra sem merek a sötét hazai országutakon – és persze főként az erdős szakaszokon – 70-80 km/h-nál gyorsabban autózni, ugyanis a vadakkal való hirtelen találkozás veszélye bármikor fennáll. Ennek ellenére rengeteg autóst láthatóan egyáltalán nem zavarták az állatok, ugyanis a napszakkal és a körülményekkel mit sem törődve száguldottak el mellettem – elképzelhető, hogy a nagy sebesség révén nem látják az útmentén az állatokat, vagy talán úgy vannak a dologgal, hogy ha gyorsan mennek, akkor gyorsan maguk mögött hagyják a veszélyt és nem történhet baj? Erre nem tudok válaszolni, de higgyék el, érdemes nagyon észnél lenni!

Tényleg nagyon érdemes, ugyanis a vadbalesetek amellett, hogy mint minden baleset, rendkívül kellemetlenek, rengeteg problémát illetve költséget vonhatnak maguk után. És akkor a személyi sérülések veszélyéről nem is beszélünk: egy-egy nagyobb vad, például szarvas vagy vaddisznó, életveszélyes tud lenni, ha az ütközés következtében esetleg ’beül ’ mellénk, vagy éppen a helyünkre. Viszont ha ez szerencsére nem történik meg, akkor is sok galibára számíthatunk. Például ha volt kitéve vadveszélyre figyelmeztető tábla (amiből egyre több van, már az autópályákon is), nem elég, hogy az autóban keletkezett költségeket nekünk kell állnunk, bizonyos esetekben, ha mondjuk az állat elpusztult, a vad értékét is meg kell téríteni, ami bármennyire is meglepő, elérheti az autóban keletkezett károk forintosított összegét – rosszabb esetben tehát több millióra rúghat a végösszeg.

Sajnos a vaddisznó sem kizárólag az erdőben fordulhat elő - könnyen az útra tévedhet

A KGFB alapesetben nem fizet a vadkárokért, viszont számos biztosító társaságnál lehet kiegészítő vadkárbiztosítást kötni, ami a fenti probléma miatt kimondottan megfontolandó, már amennyiben reális felára van. Ugyanígy tudni érdemes, hogy személyi sérülés esetén (például ha az állat becsúszik az utastérbe) szintén nem fizet a KGFB, hiszen az eset nem számít közúti biztosításnak – ilyenkor esetleg balesetbiztosítást lehet igénybe venni. Mindenesetre, ha már megtörtént a baj, mindenképp hívjunk rendőrt, aki megfelelő jegyzőkönyvet ír az esetről. Ezzel egyidejűleg érdemes végigdokumentálni a helyszínt (autót, vadat, ha nem volt tábla, akkor annak hűlt helyét, esetleg a túl magas füvet oldalt stb.), sőt, ha utólag kikérjük a rendőrségi dokumentációt, az is hasznos lehet sok esetben.

Mindezek mellett fontos, hogy a kárbejelentő lapot ki kell tölteni: itt az „A” járműnél az adott területért felelős vadásztársaság adatait szükséges jelölni, a „B” járműnél pedig a balesetet szenvedett jármű adatait. Értelemszerűen ezzel a papírral kell a biztosítóhoz fordulni, de amennyiben volt kitéve az útszakaszra érvényes vadveszélyt figyelmeztető tábla, a vadásztársaság nem felel, ellenkező esetben számíthatunk kártérítésre, ugyanis a vadásztársaságok rendelkeznek felelősség-biztosítással. Ugyanígy ilyen esetekben kérjünk számlát a sérült gépjármű elszállításáról is, amit szintén megtérít elvileg az érintett társaság. Viszont itt érdemes megjegyezni, hogy például rókák és nem vadászható fajok esetén semmilyen esetben sincs kártérítés.

Ha száguldunk, nagy eséllyel észre sem vesszük a vadat az út mentén - pedig csillog a szeme

Viszont a fenti huzavona helyett érdemes inkább körültekintően közlekedni. Mert a vadakkal semmit nem tudunk csinálni, viszont ha az adott körülmények szerint választjuk meg a sebességünket és árgus szemekkel figyeljük az utak szélét, megfelelő reflexek esetén jó eséllyel megúszhatjuk a bajt – persze ha a biztonságos 70-80 km/h helyett 120 km/h-val száguldunk, jóval kisebbek az esélyeink. Ne feledjük, hogy a fékút négyzetesen változik a sebesség függvényében, vagyis ha például 100 km/h-ról álló helyzetig mondjuk 35 méteres fékúttal számolunk, 80 km/h-ról ez alig 22 méter, míg 120 km/h-ról pedig több mint 50 méter.

A sebesség mellett fontosak az útszakasz jellemzői is: ha például mindkét oldalon erdő határolja az utat és oldalt magas a fű, érdemes lehet még jobban lassítani, továbbá ilyenkor jól jön, ha a KRESZ-ben előírt jobbra tartás helyett ’középre tartást’ alkalmazunk, hiszen így fokozzuk a játékterünket, ha hirtelen meglátunk egy vadat. Kanyarokban, szerpentineken persze szintén hatványozott a veszély, hiszen megtörténhetik, hogy egy éles kanyarból kigyorsítva a semmiből meglátunk egy nagy állatot az úttest közepén.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az állatok általában nem magányosan mászkálnak...

Ilyen esetben két dolgot tehetünk: ha van elég terünk a megállásra, akkor nem kérdés, hogy a vészfékezés a legjobb megoldás, bár érdemes közben a visszapillantóba is egy gyors pillantást vetni, nehogy aztán még nagyobb bajt okozzunk, ha mondjuk gyorsan jön valaki mögöttünk, nem elegendő követési távolságot tartva (ilyenkor ha van helyünk, érdemes ’megnyújtani’ a fékezést). A vészvillogó kitétele persze minden esetben javallott. A másik eset – ha nem elég a távolság a megálláshoz – a manőverezés, de itt is nagyon fontos a sebesség, persze a vezetési tudás és az autó ismerése mellett.

Amennyiben nem nagy a sebesség, inkább engedjük neki az állatnak az autót, minthogy egy frontális ütközést szenvedjük a szembejövővel, balra rántva a kormányt, vagy akár az árokba rántsuk az autót, amiben nem látjuk, hogy mi van, így milyen veszélyt tartogat. A kisebb testű állatoknál, ha nem elég a fékút, az okosok szerint nem érdemes kockáztatni (ne értsék félre ezt a mondatot, viszont jobb így cselekedni, mint nagyobb sebességnél valami még nagyobb bajt csinálni), de egy szarvasnál, vaddisznónál már javallottabb a ’gépészkedés’. Ha persze van elegendő hely a biztonságos manőverezéshez és nem jönnek szembe, minden esetben a kikerülés a legjobb megoldás.

Egy róka is komoly károkat okozhat - vigyázzunk magunkra, és az állatokra is!

S hogy mikor lehet állatokra számítani? Igazából közlekedjünk úgy, hogy bármikor, mert erre a kérdésre nem lehet 100 százalékos választ adni. A szakértők azt mondják, hogy általában tavasztól-őszig a legveszélyeztetettebb a helyzet: tavasszal például kicsinyek születnek, ősszel pedig szarvasbőgés van.

Azt is elmondhatjuk általánosságban, hogy a szarvasok és az őzek leginkább hajnalban és alkonyatkor fordulhatnak elő, a vaddisznók pedig egész éjszaka, viszont a szakértők azt is hozzáteszik, hogy amennyiben az adott útszakaszt mindkét oldalról erdő, nádas vagy mocsár határolja, akkor bármelyik napszakban előfordulhatnak az állatok. Mindemellett érdemes figyelni a körülményeket is: ha például sáros, állatokról származó lábnyomokra vagyunk figyelmesek, bármikor találkozhatunk a négylábúakkal. Végül még valami: arra is figyeljünk, hogy a vadak a legtöbb esetben nem magányosan mászkálnak, így ha egy állatot észreveszünk, a társakra is számítsunk.

A vadsíp sokak szerint ér valamit, sokak szerint hasztalan - de legalább nem drága

A prevencióra a körültekintő vezetés, a folyamatos figyelem, a jó reflexek és a megfelelő sebesség-megválasztás mellett van még egy lehetőség: sokan mondják, hogy az úgynevezett vadsípok hatásosak az állatok ellen, mások viszont kétségbe vonják a eszközök hasznát.

Mi nem tudunk igazságot tenni, de tény, hogy a vadsípok rendkívül olcsó kiegészítők, így véleményünk szerint ha felszerelik ezeket autóikra – különösen abban az esetben, ha esetleg gyakran és/vagy sokat vezetnek országutakon -, nem veszíthetnek sokat velük. Viszont a figyelmes közlekedés kétségkívül mindenki számára a legjobb védelem, ráadásul ez még pénzbe sem kerül. Kérjük, vigyázzanak, és vezessenek körültekintően.

Közlekedjenek óvatosan - különösképp sötétben, erdős országutakon!

Köszönjük, hogy elolvasták cikkünket, és bízunk benne, hogy hasznos dolgokkal is találkoztak irományunkban. Mi zárszóként minden kedves Olvasónknak élményekben gazdag, nem utolsósorban pedig 'vadaktól szegény', balesetmentes közlekedést kívánunk!