Mielőtt Ferdinand Piëch úgy döntött volna, hogy a Bugattival vesz revansot a Porsche családon, a márkát a Lotus mellett egy olasz vállalkozó, Romano Artioli birtokolta, aki még 1987-ben vásárolta meg a névhasználat jogait. Mondanunk sem kell, hogy a manufaktúra szekerét ezekben az időkben napjaink németes precizitása, és a Volkswagen kifogyhatatlan pénztárcája helyett a talján szív lelkesedése tolta, így született meg az igen ritka, ám annál nemesebb EB110-es típus.

Az Artioli éra egyetlen ékköve - még a makettje is aranyat ért

Az Ettore Bugatti 110 éves születésnapjára elkészült autó pedig a ’90-es évek hajnalán olyan különlegességnek számított, hogy minden spórolt pénzét feláldozva még e cikk szerzője is vásárolt magának egyet - igaz, az eredeti példánynál 32-szer kisebb méretben. Mindenesetre érdekes lehet, hogy ezekben az időkben legalább két EB110-es is létezett hazánkban, hiszen Magyarország egy közismert gyűjtője is birtokolt egy példányt, amitől később a szervizeltetés nehézségei miatt kényszerült megválni, mivel a Föld kerekén csupán egyetlen szakember bizonyult méltónak arra, hogy a szuperautóra szerszámot emelhessen.

Szervizeltetni, alkatrészt szerezni szinte lehetetlen hozzá. Cserébe öltöztet, jó hozzá a sportcipő is.

Mindenesetre működőképes állapotában a V12-es, 561 lóerős teljesítményre képes különlegességnek nem volt ellenfele, sőt, később a SuperSport kiadással egy 611 tagú ménest számláló, 3.2 szekundumos sprintidőt, valamint 348 km/órás végsebességet elkönyvelni képes átirat is született. A nagyjából 30 példányos széria persze biztosíték arra, hogy az elkészült darabok inkább váljanak magángyűjtemények fényes ékköveivé, semmint minősüljenek egyszerű használati tárgyaknak - az egyik tulajdonos azonban erről másként vélekedik.

A vidéki környezetben élő különlegességről olyan ritkán nyílik mód realisztikus felvételeket megtekinteni, hogy ezt a néhány perces videót még annak ellenére is érdemes megtekinteni, ha a kemény bánásmód még a magunk olvasatában sem méltó egy hasonló ritkasághoz.

Emlékeznek, hogy az e heti Audi S6/S7 tesztben hiányoltam a V8-as dallamokat? Erről beszéltem..

A tulajdonosnak persze semmi sem szent, noha az ízlése kétségtelenül kifogástalan. Rögtönzött nyomozásunk alapján ugyanis kiderült, hogy egy Ferrari 288 GTO is áll a garázsában, ami pedig szubjektív megítélésem szerint az olaszok történelmének legszebb darabja, s egyben a jubileumi modellek legnemesebb képviselője is.

Minderre persze csak a maranellói múzeumban járván deríthettem fényt, hiszen az autó olyan ritka, hogy még megpillantani is kiváltságnak számít, aki pedig még birtokolni is kívánna egyet, annak legkevesebb 200 millió forintot kell az asztalra csapnia. Ez az összeg azonban egy igazi rajongó számára csupán aprópénz, melynek elköltése feletti fájdalmunkat, a 2,9 literes, V8-as turbómotor bugyborékoló üvöltése feledtethetné.