Az autóvásárlás kompromisszumok sokaságát igényli a vásárlótól, a jó döntés felé vezető úton pedig a költségek elfogadásán és optimalizálásán keresztül vezet az út. Ehhez már igyekeztünk segítséget adni. De mindig felmerül a kérdés, hogy új autót, vagy az első 1-2 év óriási értékvesztését elkerülve használt modellt gurítanánk a garázsunkba. Vannak azonban olyan, érdekes, különleges vagy épp roppant hasznos típusok, melyek árcéduláján nem fog az idő vasfoga – miután egy gazdag csokrot összegyűjtöttünk, most újabb kiváló értéktartással rendelkező autókból szemezgetünk.

Az értékvesztés az autóvásárló egyik legnagyobb mumusa, ami nem csoda, hiszen főleg az első időben képes a megvett négykerekű a legtöbbet veszíteni a saját értékéből. A legdrasztikusabb szituáció az új vásárlásúaknál áll fen, azonban a típusok nagy hányada még használtan, több éves korában is képes jelentősebb összegeket is ledobni magáról. Persze mindez a folyamat természetes része, a korosodással párhuzamos avulás, amortizáció jóformán elkerülhetetlen, a használat mértéke ennek megfelelően a maradványértékben is tükröződik.

Ha évtizedeket tudunk várni, és karban tartunk egy-egy neves példányt, még hasznot is húzatunk belőle - de van rövidebb út is

Noha az értékvesztés és maga a maradványérték fontos szempont lehet a vásárláskor a későbbi továbbértékesítés miatt, azonban nem feltétlenül érdemes kizárólag erre fókuszálni a négykerekű kiválasztásakor. Vannak azonban olyan modellek, amelyek bizonyos okból kifolyólag, legyen az az őket övező kultusz, a ritkaság vagy épp a jó használhatóság, képesek szinte nulla értékvesztéssel évekig eléldegélni, mi több, némely típus esetén még a veterán vagy a youngtimer kor elérése előtt is számolhatunk az érték növekedésével. A 10 millió forint alatti kategóriából egyszer már válogattunk ilyen kivételes példányokat, ennek a sornak a folytatása következik ezúttal, néhány izgalmas és meglepő autó bemutatásával.

A Volvo XC90 első generációja minden kétséget kizáróan ilyen modell volna, azon belül is a V8 elnevezésű példányok tartják legjobban az árukat. A masszív építésmódot a svédektől megszokott nyugodt eleganciával ötvöző luxusterepjáró a kategória egyik pionírja volt, rezzenéstelen arccal szembeállva a Mercedes-Benz ML jelű összkerekesével, vagy épp az ugyancsak korszakalkotó X5-ös BMW-vel.

A modell ráadásul autóipari szemmel nézve matuzsálemi kort élt meg, a 2002-es bemutatástól kezdve ugyanis egészen 2015-ig lehetett kapni a jellegzetes luxusmodellből. A Yamaha által kifejlesztett nyolchengerest a svédek alapvetően az észak-amerikai piacra szánták, ahol kifejezetten nagy sikereket ért el annak idején – a 288 lóerős verzióból a tengerentúlon mintegy 40.000 példány talált gazdára, miközben Európában nem meglepő módon a dízelmotoros verziók voltak népszerűek. Ha azonban találunk V8-ast, nem akármilyen értéket kapunk erősen mérsékelt áron, ami már a megfelelő állapot fenntartása mellett nemigen megy lejjebb.

Élesváltásként igazi sportkupéval folytatjuk a sort, mégpedig a BMW Z4 M Coupé személyében. A kétajtós bajor a kissé feminin, ugyanakkor bizonyos erőforrásokkal kifejezetten potens Z3-ast váltotta, a kínálat csúcsán természetesen az M divízió által finomra hangolt élsportolóval.

A 2006-ban 343 lóerőt tudó, 3,2 literes sportmotor az autórajongók egyik kedvenc darabja, amely hangjával és teljesítményével vívta ki a szeretetüket. Habár roadster formában élménydúsabb a 8000-be is beleforgó sorhatos űzése, a kupé ritkasága mégis arra késztet, hogy a zárt verziót vegyük számba. A 100 km/h-ra kerek 5 szekundum alatt sprintelő bajor atléta értéke a statisztikák szerint már évről évre nő, ennek megfelelően egy szép állapotban megőrzött darabbal akár befektetési célokkal is lehet kalkulálni.

Az Opel még a neves OPC verziók ellenére sem a sportos modellekről híres, mindinkább a stabilan, jó ár/érték aránnyal rendelkező, megbízható típusokról. Volt azonban a villámosoknak egy meglehetősen izgalmas kiugrása, méghozzá a mesésen puritán Speedster megalkotása. A szigorúan kétüléses, hátsókerekes sportautó a radikális élménymodellt a briteknél gyártották 2000 és 2005 között. Persze nem egyedülálló fejlesztés volt a Speedster, a rüsselsheimiek a Lotus középmotoros platformjára tervezték 2,2 literes, négyhengeres szívómotorral, illetve a csekély tömeghez bőségesen elégséges teljesítményt nyújtó kétliteres, turbós egységgel. A 875 kilogrammos tömeg ismeretében nem csoda, hogy 200 lovas turbómotor 4,9 másodperces 0-100-as sprint elérését tette lehetővé. A pályanapok látogatására is alkalmas sportautó értéke az utóbbi időben szépen megindult felfelé, amit az általa nyújtott élmény mellett a ritkasága szavatol.

A sportos vonalon továbbhaladva, ám immáron a japán márkák bűvöletében sejlik fel a Honda CRX, amit sokan csak száguldó koporsóként ismernek manapság. A kisméretű, elsőkerekes sportgép a maga idejében ugyan nem volt ritkaság, azonban mára a boyracerek és az avatatlan kezű vezetők martalékává vált a legyártott példányok java.

A mai magas értékét ennek megfelelően annak köszönheti, hogy meglehetősen ritka a szép állapotú, törés- és rozsdamentes példány, mi több, a 160 lóerős, 1,6-os VTI verziókból még kevesebb maradt fenn. Pedig a 160 lóerős, 7000 feletti fordulatszámon is vígan eléldegélő japán sportmotor a kis kasztnit példás dinamizmussal ruházta fel, kár, hogy sok esetben pont emiatt hullott el a legendás modell legyártott példányainak többsége.

Szintén nem gyakori része az utcaképnek a Lancia egykori büszke kupéja, a Kappa Coupé 2.4. Az mára jelentősen megkopott olasz prémium márka a ’90-es évek derekán kifinomult és a luxus jelző használatára ténylegesen méltó különlegességeket gyártott.

A Coupé érdekessége volt, hogy a szedán és kombi verzióktól műszakilag is eltérő alapokat kapott, hiszen tengelytávolságot tekintve rövidebbre készült mint testvérei. A kifinomultságot pedig tetézte a 2,4-es benzinmotor. A szívó erőforrás az öthengeresek remek hangjával és a maga 173 lóerejével kényeztette a sofőrt és utasait. Értéktartását, sőt, értékének növekedését ő is ritkaságának és persze kifinomult stílusának, olaszosan élvezetes műszaki részletmegoldáainak köszönheti.

Ha már értéktartás, akkor nem maradhat ki a felsorolásból a világ talán egyik legismertebb terepjárója,a Land Rover Defender. Az 1948-ban bemutatott Land Rover Defender gyártása 2015-ben fejeződött be, ugyanis a típus már nem tud lépést tartani a jelenlegi biztonsági és környezetvédelmi normákkal. Noha nehéz lesz feledtetni a jól ismert terepest, a gyáriak azért megpróbálkoznak majd egy utóddal, ami azonban a legújabb hírek szerint csupán csak 2018-ban vagy annál később mutatkozhat majd be.

A Defender pedig értéktartó kincs, legyen szó egy frissen vásárolt vagy egy megkímélt korosabb példányról. A legendás technikai ikon mindig is nagy kedvence lesz egy bizonyos rajongói körnek, így feledni biztosan sokáig nem fogják az emberek.

Mindez persze csupán egy szelete annak a tortának, amelyet az értéktartásukról elhíresült finomságok alkotnak. Finomságok bizony, hiszen akárhogyis, mindegyiküknben van valami különlegesség, valami izgalom, ami egyértelműen rajongást szül. Aki autóvásárlásra adja a fejét, ne menjen el szó nélkül ezek az életteli modellek mellett, hiszen a gazdasági indokok mellett az emocionális szálak is mellettük szólnak.