Noha a motorozásért rajongó fiatalokat bizonyára érzékenyen érinti a hír, más megfontolásból talán üdvözlendő, hogy szombattól az egyes járműkategóriák terelgetéséhez szükséges vezetői engedélyek megszerzését szigorúbb feltételekhez köti a 326./2011-es kormányrendelet.
Az intézkedésre némi elszigetelt gondolkodásmód mellett a közúti biztonság javítása érdekében kerítettek sort a döntéshozók, akik állítólag ismét az uniós normákhoz igyekeznek igazodni. Ezzel párhuzamosan a járművek hivatalos besorolása is egységesebbé válik, de a legfontosabb mégis az, hogy a jogosítvány megszerzéséhez szükséges életkori előírások szorosabbra fogják a pórázt.
A motorozáshoz egyértelműen több tapasztalat és 'józanság' szükséges
Segédmotorkerékpárra (AM kategória) a korábbi 14 évben meghúzott korhatár 16-ra tolódik ki, miközben a 25 kW-os korlátozott kategória megszűnik. Helyette az A2 kategóriában legfeljebb 35 kW-os, és 0.2 kW/kg teljesítmény/tömeg arányú járművekre pattanhatunk – már amennyiben legalább 18 gyertyát fújtunk el születésnapi tortánkon.
A korlátlan „A” kategória, azaz a nagymotoros jogosítvány megszerzésének korhatára 21 évről 24-re nő. A továbbiakban a „C” kategóriához , azaz nagyteherautóhoz sem elég a 18-at betöltenünk, legalább 21 évesnek kell legyünk, míg nehéz pótkocsit (C + E) és buszt (D, illetve D + E) csak 24 éves kortól nyílik mód terelgetni. A január 19. előtt vezetői engedélyt szerzett személyekre természetesen a korábbi rendeletek vonatkoznak, s elvileg a motoros- és autósiskolák szakembereit, növedékeit sem érhetik váratlanul a módosítások.
Érthető, ha sokan azonnal 'csutkára húznák'
Noha a motorozás szerelmesi érthető módon háborodnak fel, s e cikk szerzője személy szerint is tudja, hogy milyen érzés, amikor holmi általánosító rendeletek egy szabadnak született ’vadat’ zárnak ketrecbe, de a korlátlan „A” kategória mégis olyan fegyvernek minősülő motorok vezetésére ad lehetőséget, melyekhez már valóban elkél, hogy benőjön a fejünk lágya. Igaz, bizonyosan sokak vannak, akik már sokkal korábban rendelkeznek olyan tapasztalattal és érettséggel, hogy idősebbeket megszégyenítő magabiztossággal kezeljenek szuperautókat hátrahagyni képes szörnyeket, általánosságban mégis a forrófejűség jellemzi a társadalmat, a jogalkotó feladata pedig a teljes közösség egységes érdekeinek képviselete.
A robogó a tapasztalatszerzés ideális eszköze
Leszögezhető azonban, hogy a kulcsszó a „tapasztalat”, s emiatt szakmai szemlélettel egy kissé ellentmondásos, hogy robogóra is csak később pattanhatunk, holott az ’SMKP’ éppen a tanulás legkiválóbb eszköze volna, amin elemi szinten sajátíthatjuk el, hogyan is ismerhetjük fel közlekedő társaink ellentmondásos viselkedését, vezetési stílusát, s tanulhatjuk meg zsigeri szinten kiszámítani a kiszámíthatatlant – örök igazság ugyanis, hogy másokra mindig sokkal jobban kell ügyelnünk, mint saját magunkra.
Kerékpáron is elkél a biztonságos öltözet, s a deffenzív stílus elsajátítása
A témához csupán adalék, hogy a motoros balesetek általában végzetes kimenetele miatt a kétkerekű járműveket vezető pilóták hibái mindig nagyobb visszhangot kapnak a sajtóban, mint az illendő volna, holott az éves szinten 1461 regisztrált baleset még az 1875 kerékpáros eset számosságát is alulmúlja. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a motorozás életbiztosításnak való előléptetése során még nem vettük figyelembe a motorok vélhetően szerényebb előfordulási valószínűségét az utakon, de nem számoltunk a ’sportág’ szezonális jellegével sem.
Nem szabad általánosítani, de a kerékpáros statisztika mégis felér egy kisebb csodával
Ehhez képest a biciklis balesetek statisztikája még dicséretes is, hiszen a felszínes véleményalkotást mellőzve talán leszögezhető, hogy a gyakorta felkészítetlen, kivilágítatlan drótszamár továbbra is az italozás közkedvelt közlekedési eszköze, amihez ráadásul semmiféle képzettség nem szükséges.