Segítség, mindenki ki a vízből, jön a cápa! Aki megpillantja a nemes fenevad orcáját, ráadásul oly szerencsés, hogy nem válik azonnal haleledellé, biztos, hogy magával ragadja a lenyűgöző látvány. Sok esetben hasonló érzéseket vált ki a szemlélőkből, ha egy cápaorrú járgányt látnak az úton, mert kétségkívül ez az orrkiképzés az egyik legdögösebb és legvadabb, amit valaha formatervezők rajzoltak.

Nagy lehetett a rémület, amikor egy sötét utcában felbukkant a Graham

A furcsa ötlet, miszerint az autók homlokfelülete ne a jól megszokott irányba legyen megdöntve, hanem pont fordítva, vagyis az orr-rész felső éle hosszirányban túlnyúljon a lökhárító aljánál, az 1930-as években - talán a mindent elsöprő, és a formákkal bátran játszó új művészeti irány, az art deco hatására - fogalmazódott meg a tervezőkben.

Az első fecske, akarom mondani az első vérbeli ’gépcápa’ talán a ’30-as évek végén készült Graham-Paige 97-es modellje volt. Lenyűgöző, és kétségkívül meghökkentő formájával a tervezők olyan karosszériát akartak alkotni, mely azt a benyomást kelti még álló helyzetben is, mintha a járgány szélsebesen suhanna a flaszteren. És azért, hogy a négykerekű ne csak az illúziók mentén hasson a földi halandókra, egész érdekes erőforrást dobtak a karosszéria alá a gyárban: ezt a mára szinte teljesen elfeledett autót egy kompresszoros, soros hathengeres motor hajtotta, amelyre jelenleg például nincs is példa a piacon.

A Willys nem csak terepjárót gyártott ám

Sőt, a ’30-as évek második felében éveken át gyártott, s a Grahamhez hasonló orrú autó a Willys, mely nevet sajnos manapság csak a jeep szülőatyjaként ismerünk, pedig a Willys-Overland Motors kezdetben személyautókat gyártott és bár a képen látható ’39-es modelljük nem a szépség megtestesítője, azért voltak igen tetszetős személyautói is a cégnek.

A Graham és a Willys külseje egyaránt megosztóra sikeredett, ám ennek ellenére sokan láttak fantáziát a cápaorr kialakításban - sőt, a későbbiekben kifejezetten szép, éket formázó arcú autók születtek. Az első generációs, 1963-65-ig gyártott Buick Riviera rajzolata például határozottan dögösre sikerült, sőt, a masszív, cápát idéző orr egészen 1973-ig, a harmadik generáció végéig meghatározó stílusjegye volt a Rivieráknak.

Kimérten elegáns és egyszerre vad a ’71-es Riviera eleje

Egyébként nem a Buick volt az egyetlen gyártó az újvilágban, amelyik sikerre vitte a markáns orrkialakítást. Talán a legpofásabbak ebben a családban a 1960-as évek végén készült Mustangok voltak. A Ford tervezői egyszerűen zseniálisan törték meg a határozott ékformával mind függőlegesen, mind vízszintesen a Mustangok elejét.

Figyeljük csak meg, milyen szépen simulnak bele az első lámpák az autó orrába és milyen határozottan, ugyanakkor egyöntetűen fogják közre a kissé előrenyúló légbeömlőt, melyet alulról a több ponton megtört lökhárító zár.

Apropó, ne feledkezzünk meg arról az örömteli tényről sem, hogy 2005-ben a Ford szerencsére visszanyúlt a ’60-as évekbeli gyökerekhez, és napjaink Mustangjait a formatervezők az elődöknél már jól bevált gyönyörű frontrésszel látták el.

Jó, hogy a Ford ápolja és továbbviszi hagyományait

A megjelenés szempontjából igen érdekesek a Chevrolet El Camino 1960-as évek második felében gyártott modelljei is; klasszikus értelemben véve nincs cápaorruk, ugyanis a hossztengelyt nézve szinte alig van törés a motorháztetőn és oldalról nézve is alig döntött a homloksík, ám azzal, hogy az oldallemez optikailag ék alakban van szabva rajtuk, ugyanolyan hatást kelt, mintha az egész homlokfal döntve lenne.

Becsapós a ’68-as El Camino frontrésze

Persze volt „becsületes” cápaorrú modellje is a Chevroletnek a Corvette személyében. A második generációs modell, a C2-es volt az első igen jól sikerült, ékformát követő orral megáldott széria, melyet a C3-as modell követett. Utóbbi amellett, hogy megőrizte az előd ék formáit, sikeresen ötvözte a modern sportautókat jellemző lapos orrkialakítást.

Ha a Mako koncepciót meglátja egy cápa, azt hiheti, hogy tükörbe néz

De ne szaladjunk ennyire előre, hisz’ a C2-es modellből a hatvanas évek elején született egy ízig-vérig cápa járgány, a ’Mako Shark’ koncepció, melynek az alapmodellhez képest sokkal hangsúlyosabb karosszériája, és a cápa bundáját imitáló kétszínű fényezése volt.

Egyébként az 1963-as a Párizsi Autószalonra a Pininfarinával közösen készült egy kifejezetten harmonikus koncepcióautó is, a Corvette Rondine. Érdekességként ez a különleges járgány 2008-ban több mint másfél millió dollárért cserélt gazdát. És ha megnézzük a későbbi Chevrolet Corvair vonalait, láthatjuk, hogy nem volt teljesen hasztalan a Rondine megalkotása.

Tökéletes ötvözete a Rondine a mérges és elegáns formáknak

A számos amerikai modell után virtuálisan váltsunk kontinenst és csemegézzünk más tájakon is egy keveset. Ha sokat utazunk keletre és elérjük Japán partjait, örömmel konstatálhatjuk, hogy bizony a felkelő nap országában is voltak szemet gyönyörködető ékorrú autók.

Nissan Silvia CSP311 – a japán halászok nagy fogása

Ráadásul a jól bevált kialakítás mind a mai napig jelen van a japán rajzasztalokon: elég, ha a most futó Lancer szériára gondolunk, vagy ha pár évet visszamegyünk az időben, ott van a Galant nyolcadik generációja, melyet 1996-tól 2003-ig gyártottak, és kétségkívül ez a modellsorozat valaha készült legszebb modellje.

A Mitsubishinél szintén szeretik a tervezők a mérges frontot

Képzeljék, a japánok olyannyira szeretik a cápaorrú autókat, hogy a ’bosozoku tuning’ stílus szerelmesei között igen nagy hagyománya van a járgányok cápaorrossá való átalakításának, legyen az alap bármilyen arcú is.

De Európának sincs ám szégyenkeznivalója a hírhedt vízi fenevad orcáját idéző járművek tekintetében. Ott van például egy kissé szögletes, de mindamellett igen mutatós Opel, az 1969-1977-ig gyártott Admiral B-szériája. Érdemes megfigyelni az Admiralnál, hogy az elsőre igen kockának tűnő orrészt milyen finom, szinte csak jelzés értékű élekkel törték meg a mérnökök.

A cápaorr akár négyajtós limuzinoknak is jól állhat

Ha pedig kedvünk támad áthajózni a szigetországba, egyből ránk köszön az 1977-1989-ig gyártott Aston Martin V8 Vantage, mely egyébként kísértetiesen hasonlít a 60-as évek végén gyártott Mustangokra.

Ám az olaszok is tudtak ám szép cápaarcú gépeket kreálni. Példaképp akadt az Iso Rivoltának is több ilyen modellje, vagy ott van az 1970-1977-ig gyártott Alfa-Romeo Montreal, mely szintén erre a stílusra hajaz. Sőt, ha jobban belegondolunk, a nálunk csak Polski Fiat 125p-ként ismert Fiat 125-ös is a dögös döntött homlokfallal rótta az utakat.

Akár a magyar utakon is portyázhattak

És persze a bajorok büszkeségeiről sem szabad megfeledkeznünk. Talán kissé méltatlanul a végére hagytam a propelleres márka modelljeit, pedig a cápaorrot, mint fogalmat több mint valószínű, hogy ők vésik a legtöbb autórajongó tudatába. Szó mi szó, kétségkívül a BMW csinálta a legszebb autókat ilyen fronttal, ráadásul tette ezt töretlenül jó pár évtizeden át.

A BMW-k etalonnak számítanak, ha cápaorról van szó

Az első cápaorrú BMW-modell talán az 1956-ban piacra dobott szépséges és méregdrága 507 Roadster volt, melyet számtalan sorozat követett, kategóriától függetlenül.

És a bajoroknak egészen a 90-es évek közepéig, az e32, vagyis harmadik generációs 7-es széria búcsúzásáig volt cápaorrú típusuk a modellpalettájukon, a több mint 30 év alatt pedig olyan máig kultikus autókkal örvendeztették meg a cápaorr szerelmeseit, mint az E9-es széria, vagy a(z első) 6-os sorozat úttörő példányai.

Az utolsó bajor cápák egyike már laposabb, de hagyományos ékformával

Talán kevesen tudják, de a számtalan közúti autó mellett a motorsportban is kapott cápaorrú becenevet néhány versenyautó; a leghíresebb közülük talán a Ferrari 156 F1. Mi több, a cápaorr, mint fogalom az autók mellett ha hiszik, ha nem, jelen van a mozdonyrajongók szótárában is, ugyanis léteztek ám cápaorrú vonatok is, mint például a Baldwin dízelmozdonyai.

A Ferrari 156 F1-en is visszaköszön a formajegy - beceneve: a cápa

A szép történelem mellett a legörömtelibb ebben az orrkialakításban talán az, hogy máig nem halt ki, s rendre ékesíti néhány különleges típus orrát, mégpedig annak ellenére, hogyha szigorúan objektív szempontok szerint, s a látványt figyelmen kívül hagyva értékelünk, mind aerodinamikai, mind gyalogosvédelmi szempontból komoly kihívást jelent a tervezőknek – de tudjuk jól, hogy ami dögös és jól néz ki, azért érdemes keményen megdolgozni.

Nem csak az autók világában hódított az agresszív formaterv