A múlt héten nagyon felment az árfolyamom, úgyhogy lassan azon spekulálok, hogyan zárjam pozícióimat, mert most, hogy visszaadtuk a Peugeot RCZ-t, azok valószínűsíthetően gyengülni fognak. Hogy mi az oka ennek? Tőzsdei ismereteim alapján tudom, hogy a piacokon jelentősek a rövid távú, spekulációs hatások, melyek az árképzést erősen el tudják téríteni a megszokottól. Ilyen lehet például, amikor hír érkezik arról, hogy nőismerősünk garázsában vélhetően egy RCZ fog parkolni.

A férfiak inkább a sportos RCZ-re buknak - galériaEnnek hatására a férfiak fantáziája meglódul és ez olyan reakciókat vált ki, melynek eredményeképpen hirtelen mindenki másra sem vágyik, minthogy azzal a bizonyos hölgyismerőssel - ez esetben velem - elmehessen egy „körre”; pontosítok: kocsikázni. Mindenesetre azon felül, hogy igazán megtisztelő ez a képtelennek tűnő, de annál viccesebb helyzet, mindez azt is mutatja, hogy az RCZ különös érdeklődést vált ki a férfiegyedek körében. Ugyanez a szituáció fellelhető volt az Alfa Giulietta esetében is, de azzal a különbséggel, hogy az olasz szépséget inkább csak barátnőim szerették volna kipróbálni. Nyilván nem tekinthetjük ezt reprezentatív felmérésnek, de abszolút kiindulópontként szolgálhat annak megítélésében, hogy az egyelőre még nem materializálódott felesleges 8-10 milliómat melyik autóra is költsem / ugyanis ezen téma taglalása volt a főszerkesztői ukász :) /.

A férfiak inkább a sportos RCZ-re buknak - galériaEnnek hatására a férfiak fantáziája meglódul és ez olyan reakciókat vált ki, melynek eredményeképpen hirtelen mindenki másra sem vágyik, minthogy azzal a bizonyos hölgyismerőssel - ez esetben velem - elmehessen egy „körre”; pontosítok: kocsikázni. Mindenesetre azon felül, hogy igazán megtisztelő ez a képtelennek tűnő, de annál viccesebb helyzet, mindez azt is mutatja, hogy az RCZ különös érdeklődést vált ki a férfiegyedek körében. Ugyanez a szituáció fellelhető volt az Alfa Giulietta esetében is, de azzal a különbséggel, hogy az olasz szépséget inkább csak barátnőim szerették volna kipróbálni. Nyilván nem tekinthetjük ezt reprezentatív felmérésnek, de abszolút kiindulópontként szolgálhat annak megítélésében, hogy az egyelőre még nem materializálódott felesleges 8-10 milliómat melyik autóra is költsem / ugyanis ezen téma taglalása volt a főszerkesztői ukász :) /.

Tehát adott két autó és a kérdés; most akkor mégis melyik ujjamba harapjak? Miről mondjak le? Miben hozzak kompromisszumot? Szerintem lehetetlen érdemben összehasonlítani ezeket a járműveket.  Női szem ide vagy oda, látom ám én is az erőteljes szakmai különbségeket. A legszembetűnőbb például az, hogy valójában a Peugeot fekete, az Alfa meg szép fehér, és pusztán ezen egy tulajdonság ismeretének birtokában – legyünk őszinték magunkhoz – nők ezrei tudnák letenni voksukat az egyik vagy a másik jármű mellett.

Ő a legszebb oroszlán - ebben biztos vagyokEgyikük sem egy hétköznapi négykerekű: mindkettő igazi gusztusos különlegesség. És mit csinál ilyenkor egy nő (általános alany), ha nem tud dönteni? Előfordul, hogy megkérdezzük életünk párját és még pár, a környezetünkben koszáló úriembert, de valószínűleg ők úgysem tudják megmondani a helyes választ kérdésünkre, hiszen – nagyon helyesen, de – szakmai alapon, funkció alapján döntenek. Többségünknél viszont az autó formája, színe, a belső formaterv nagyobb súlyozással szerepel, mint, hogy „egynégyeshányköbcetisturbós”. Tehát Ad1 a nő felhívja az összes barátnőjét, mint a területen leginkább kompetens személyeket és piacot kutat; Ad2 megnézi a horoszkópját.

Nem könnyű választani...

Kezdjük a horoszkóppal, csak a vicc kedvéért, ha már ez amúgy is egy mérhetetlenül szubjektív cikk „hazánk legobjektívebb autósmagazinjának mérésekkel teli” oldalán.

Azt már ugye tudjuk az előző cikkből, hogy az Alfa-hímmel én speciel genetikailag összeillek, de a bosszantó hibák azért várakozó álláspontra helyezték bimbózó kapcsolatunkat. De vajon illik-e hozzám az „oroszlán”? A bolygók szerint kérem szépen ez egy: „Erős, örömteli kapcsolat lesz – az élet szeretete és élvezete összeköt titeket.” Nem rossz, nem rossz. Nézzük tovább: „Erős, szenvedélyes kapcsolat. Remekül kiegészítitek egymást. A probléma, hogy mindketten vezető szerepet akartok magatoknak. De a női partner nagyon elégedett az oroszlán teljesítményével.”

Ez jel, nem vitás, RCZ-t veszek! Amúgy is nagyon lelkesítően hatott rám, jó kis élményautó, sportos, vagány. De a biztonság kedvéért még egy 3. ezo- oldalra kukkantsunk be, mely persze a következőt közli: „Nehezen találni két kevésbé összeillő párt.” Ajjaj, diszharmónia lépett fel a rendszerben.

A rövidke teszt

Hát akkor nincs mit tenni, tesztelni kell a barátnőkkel. Hívjuk el négyüket egy fagyos éjszakai autókázásra és vizsgáljuk meg, mennyire kompatibilis ez a mi élet- és létformánkkal.

Elhelyezkedve a gépjárműben

Elhelyezkedve a gépjárműbenAlig vártam, hogy végre útnak induljunk... luxus és igényesség fogad: a műszerfalon végeláthatatlan kütyü-kavalkád, az egész belső tér bőrrel vagy minőségi műanyaggal borított. Az ajtózsebek mellett a középkonzolba is pakolhatjuk apró tárgyainkat, a kézifék mellett lévő (belül üreges) kartámasz végre kényelmesen használható (nem úgy, mint a Giuliettában) és mögötte egy pohártartót is találunk aloéverás lúgosító ásványvízünknek. Apropó, ha már a kézifék környezeténél tartunk, van ott még egy apróság. Egy gomb, melyet megnyomva kinyílik az autó hátsó szárnya. Nekem ez túlságosan Knight Ridert és David Hasselhoff hangulatot árasztott; játszadozni biztosan jó (KITT! …JUMP!) de amúgy nagyon nem hatott meg.

A „remek” időjárási viszonyok miatt óvatos duhajként kezdtem neki az RCZ alapos vizsgálatának.  A havas, csúszós utakon rögtön észrevehető volt, hogy a gyártó bizony nagyon jó úttartású, finoman reagáló autót hozott létre. Mivel nem hátul hajt a kicsike, bátrabban mertem az egyik kanyarból a másikba fűzni – jó hír ez a barátnőimnek, akik például kifejezetten csak a kanyarokat élvezik az autózásban. Rossz hír viszont, hogy mivel az autó alacsony és széles, nagyon nehéz kilátni kanyargás közben az első oszlopoktól. Rendszerint meg kellett kérnem valakit, hogy legyen szíves és jelezze, ha a lámpa zöldre vált, vagy, hogy jön-e valaJó vezetni - motorja, váltója és futóműve izgalmaski jobbról. Az RCZ hátuljától viszont – gondolom, mivel a fara kicsit meg van emelve –  nem lehet látni semmit, szóval szerencse, hogy a  tolatóradar alapfelszerelés.

Ezen téma taglalásánál említést illik tenni mindig a fékről. Nos, maradjunk annyiban, hogy mindig pont úgy állt meg, ahogy szerettem volna - értelemszerűen ennél több szakmaiságot nem helyeznék a témába, de azt gondolom, hogy hölgytársaimnak ennyi információ már így is bőven elég. A BMW-től származó motorról sem szeretnék hosszasan csevegni, pedig megérne néhány ódát: az 1,6-os turbós benzines 200 lóerős és villámlábakat kölcsönöz az oroszlánnak; mindig, minden fokozatban nagyon húz, előzni gyerekjáték vele, a fogyasztása nem vészes, a hozzá kapcsolódó hatfokozatú kézi váltó karját pedig élmény kapcsolgatni. De az egészben ami talán a leglélegzetelállítóbb, az a kocsi elképesztően gyönyörű hangja! Egyszerűen azóta is a fülemben zúg az a morcos, mély, határozott bariton.

A formaterv minőségét emeli, de a funkcionalitást csökkenti, hogy a szélvédő és az oldalablakok nagyon kicsik. A kocsi rugózása kemény (a fiúk szerint főleg az óriási, ám szépséges kerekek miatt), ezért nem volt különösebben jó élmény egy-egy kátyúba belemenni vele, de persze nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a pesti utakra tervezték a franciák portékájukat. Hátul az alacsonyabbak számára is szűkös az RCZAz autó kagylóülése ideális és kényelmes vezetőhelyet nyújt, viszont az utasteret egyértelműen két személyre találták ki a tervezők. A hátsó ülések csak mutatóba vagy a női kistáskáknak (esetleg „egyötven” alatt) jók, ezért szegény „kolleginák” egyáltalán nem fértek el hátul.

Erőltetett mosollyal az arcukon közölték, hogy nincs gond, ők „kényelmesen” ülnek, de igazából mindannyian tudjuk, hogy a hátsó ülések csak erős kompromisszumokkal használhatóak. Az „auuuu, jaaaaaj, ííííí” effektek pedig vagy azt jelentették, hogy térdüket kellemetlenül nyomja az első ülés tiszta kemény műanyag hátoldala vagy azt, hogy a dizájnelemként szolgáló kétpúpú buboréktető habár kicsit több fejteret adott az ide ülőknek, azért vagy a nyakuk behúzására vagy nagymértékű összekuporodásra késztette őket. De a kényelmetlenségek ellenére a csajok nagyon hősiesen feszítettek hátul. A csomagtartó különben meglepően tágas: inkább alapterületre nagy, mint magasságra, ám sok-sok cuccot képes elrejteni és sportkupéknál nagyon ritka, hogy bővítésképp le lehessen hajtani a hátsó üléstámlákat.

Még pár szót a biztonságról. Ütközés esetén az utazókat védi két frontlégzsák, két mellkas-medence oldallégzsák, négy darab hárompontos öv erőhatárolóval, elöl előfeszítővel és becsatolási figyelmeztetéssel, aki pedig gyermekével is megízleltetné a valódi RCZ-érzést, annak Isofix gyermekülés-rögzítési pontok is járnak. A Peugeot gyalogosvédelme pedig számomra újdonság: az autó motorházfedele gázoláskor felpattan, hogy csökkentse a sérülésveszélyt.

S akkor jöjjön olasz-francia szappanoperánk utolsó epizódja

Szóval melyik ujj legyen a nyerő? Őőő, nem lehetne a kettőt inkább összegyúrni? Miért kell folyton kompromisszumot kötnünk? Én sem forma, sem szín alapján nem tudok dönteni; mindegyiket élmény volt vezetni, gyönyörűek, impozánsak, és a férfivéleményekre hivatkozva egyik sem a legeslegmegbízhatóbb fajtából való. Igazából a kettő együtt jelenthetné az élet ízét: mind a Julis, mind pedig az RCZ élvezetes, hajtós; néha adódhatnak ugyan kisebb-nagyobb proA szívem az RCZ-t választaná, de mégis Julist vinnémblémák, melyeken túl kell lépnünk – viszont mindegy is, összességében így tökéletesek, ahogy vannak.

De mindannyian tudjuk: az öröm akkor az igazi, ha azt megoszthatod másokkal. Ha vannak olyan barátok, akik képesek elkésni a munkahelyükről, hogy millió fotót csináljanak, hajlandóak percekig körözgetni, mint a ringlispíl, 20x visszatolatni, újra és újra gyorsulni, biztonsági őröket kicselezni, csomagtartóba mászni, órákon keresztül fagyoskodni, mert épp Te kitaláltad, hogy gyorsításos- kávézós- éjszakai- mélygarázsos- téglafalas- csomagtartós életképeket szeretnél...

Ezek után már csak az utolsó és mindent eldöntő szubjektív, szentimentális érv marad: Julist választom… csak mert ebben ők is „mind” elférnek.

Csipet csapat: sokat fáradoztunk, de megérte