A gyorsulás egy bizonyos határ után nem egyszerű kérdés. Ha már a sportautó-kínálat krémjénél járunk, a 0-100-as sprintérték már nem egyszerűen a lóerők és a tömeg, hanem a hajtáslánc, a tapadás és az elektronika kérdésévé válik. Ezúttal a Road and Track magazin hasonlította össze a Bugatti Veyron Super Sport, a Nissan GT-R és a Porsche 911 Turbo S sebességfokozó képességeit – nem meglepő, de annál tanulságosabb végeredménnyel.

Bár papíron képességeik fej-fej mellett állnak, a Nissan GT-R az összehasonlítás legolcsóbbja: hasonló felszereltséggel közel fele annyit kérnek el érte, mint a Porschéért. A nagyobb ugrást viszont a Veyronok újonnan már nem is igazán kapható csúcsa képviseli: az 530 lóerő helyett rögtön 1200-at kapunk, ha képesek vagyunk jóval több, mint félmilliárd forintot felmutatni. Ezért legalább magabiztosságot várunk el, amelyet a gyorsulási videót szemlélve a Veyron meg is ad.

A valóság azonban ennél bonyolultabb. Olyan autós magazinként, amelyik minden esetben maga is végez méréseket, jól tudjuk, hogy a gyorsulás – igaz, valamivel kisebb mértékben, mint mondjuk a köridő – rengeteg tényezőtől függ. Éppen ezért tizedre menő küzdelmet csak úgy érdemes lebonyolítani, ha ugyanakkor mérjük az autókat. De még így is, rajtautomatikával és automata váltóval, ugyanazon irányba is nagy szórás alakulhat ki – a mérést végző magazin pedig minden valószínűség szerint a legjobb időket tette közzé.

De itt már olyan nüanszokról beszélünk, hogy egy eltérő tapadású felület, vagy az elektronika pillanatnyi eltérő érzékelése bizony azt okozhatja, hogy mondjuk 100 km/h-ig gyorsulva az összehasonlítás bármelyik autója átszakíthatja elsőként a célvonalat.

Akkor az egésznek nincs semmi értelme? Dehogynem, az például jól látszik, hogy nagyobb sebességnél a szerényebb képességű konkurenseknek semmi esélyük sincs. De talán azt lehet végső következtetésként levonni, hogy a puszta tizedmásodperceknél, amelyek számolgatásának a versenypályán kívül nem feltétlenül van értelme, az érzelem, az élmény sokkal többet számít. Sokszor nagyon egyszerű dolgokon múlik minden: ha például egy adott autóban nem találjuk meg az ideális vezetési pozíciót, akkor könnyen lehet, hogy a tizedmásodperces előnyök a valóságban csak egy kellemetlen élménnyé avanzsálnak – amit még magunknak sem mernénk bevallani, végtére is legendákról, szuperautókról beszélünk. Mégis néha magunkban kételkedve előhúzzuk elménk egyik hátsó szegletéből.