Tíz esztendővel ezelőtt még minden ujjukkal Amerikára mutogatva röhögtek sokan teli szájjal az ottani ízlésvilágon. Terepjáró kinézetű utcai modellek? Minek? Automataváltó mindenhol? Bénák. Puha futóművek? Tespedt lustaságok. Azóta sokat változott a világ: az automataváltós SUV/crossover modell lett az európai álom és a sikerlisták éllovasa. És mi a helyzet a kényelmes futóművekkel?
Sokan forradalomnak hívják. Mások az ízlések változásának. Tekinthetjük egyszerű divatnak, de akár a kategóriák közötti határok, falak lerombolásának. Egy biztos: a SUV/crossover modellek kiemelkedő sikernek örvendek, olyannyira, hogy ez idáig egyetlen autógyártó sem bánta meg, hogy modellt indított a szegmensben – sőt, a tapasztalatok hatására újabb és újabb méretekben bontanak szárnyakat.
Jókor, jó helyen - ha időben felszállunk a vonatra, messzire juthatunk
De miért is ekkora poén SUV/crossovert gyártani? Az egyik legfontosabb ok, hogy itt még nem osztották le a kártyákat. Ezt a hazai pályával kiválóan lehet szemléltetni: egy évtizede például a Nissan esélytelen lett volna a nálunk sláger Volkswagen, Ford, Opel trió mellé eladásban felállni egy egyszerű kompakt modellel. De jött a Qashqai, majd a Juke, a két modell sikere pedig vitathatatlan, miközben a fenti három gyártó a lemaradását csak mostanában tudja maradéktalanul pótolni. Emellett pedig sok esetben nagyobb haszonkulccsal is számolhat a gyártó: ugyanis ugyanazt a kompakt technológiát adja, csak éppen magasabb felépítéssel – így alacsonyabbak a fejlesztési költségek, miközben a nagyobbnak tűnő modellért több pénzt kérhet el.
De mit kap a másik oldal, a fogyasztó? Szubjektíven és a berögződések szerint nézve egy divatos, menő családi gépet, amely legalább akkora és olyan praktikus, mint egy kombi vagy egy egyterű, de nála látványosabb, miközben nagy kerekein és magas futóművével csak úgy átlép az úthibákon.
Az igényekre válaszolva: rohamosan bővül a választék
Ez viszont közel sem a teljes igazság, inkább csak annak a harmada, némi tévedéssel. Egy hasonló kategóriájú kombihoz képest a SUV/crossover társ valójában rövidebb, kisebb, drágább, többet fogyaszt, lassabban megy, sok esetben hangosabb, drágábban üzemeltethető és még csak nem is rugózik jobban. Hihetetlen? Annyira nem, ezen dolgok jó részét az egyszerű papírforma is alátámasztja. Például egy ugyanúgy motorizált, ugyanúgy felszerelt Volkswagen Golf Variant és Tiguan között árban közel 2 millió forint differencia van.
Méretben itt nincs érdemi különbség (más márkáknál viszont van, méghozzá a kombi javára), viszont az úgy 130 kilóval nehezebb crossover viszont érezhetően lassabb egy árnyalattal és már a gyári adatok alapján is közel 1 literrel szomjasabb. És ez csak egy, abszolút nem radikális példa. Emellett pedig a rugózása a magas építésű modelleknek mindig feszesebb, hiszen magasabban lévő karosszériát kell a helyén tartania.
Egy SUV/crossover futóműve az emelt karosszéria miatt nem tud olyan sokoldalú és kifinomult lenni, mint alacsonyabb társaié
Ha pedig a futómű témája előjött: sajnos ebben nem tanultunk Amerikától. Európában a sport fokozottan hozzáadott pluszt jelent, pedig mindez nem több, csak más. Jellemzően például keményebb, feszesebben rugózó, viszont az ezáltal nyújtott pluszt az átlagemberek nem is képesek kihasználni. De ha még úgy is fűznénk a kanyarokat, mint Vettel, akkor is erre az esetek 98 százalékában nem igazán van lehetőségünk. Miközben a puha futóművet, pontosabban annak áldásait bizony mindig élvezhetjük – a biztonságosság jelenléte mellett.
Ha tehát a SUV műfaj nem is racionális, hanem érzelmi választás, akkor legalább legyünk jók magunkhoz, és ha lehet, ne válasszunk hatalmas, peres abroncsot, hanem annak felára helyett inkább adaptív lengéscsillapításért fizessünk. Nem fogjuk megbánni, a kisebb kerék pedig hosszabb távon nem csak a kényelmünket, de a pénztárcánkat is szolgálja.
Legyünk a magunk barátai, inkább a sokoldalúságért fizessünk - a szépség sokszor irdatlan kompromisszumot követel
A megtakarított pluszból pedig vehetünk egy jó kis automataváltót – ha korábbi rossz tapasztalatok miatt idegenkedtünk tőle, akkor ma már ezt ne tegyük. A legmodernebb egységek tökéletesen dolgoznak velünk, de alapvetően már szinte mindennel jól járunk, ami legalább hatfokozatú és nem robotizált. Nem a levegőbe beszélünk: a trendeket elnézve az automataváltós középkategóriás crossover bizony slágertermék, és a jövőben a kereslet irántuk csak növekedni fog.
De mi lesz a hagyományos kategóriákkal? Meg biztosan nem szűnnek, de értelemszerűen kevésbé lesznek népszerűek. Ez pedig a jövőben a trendek megfordulását jelenti, méghozzá nem csak a tudatosabb fogyasztás hullámán lovagolva. Ha ugyanis a piaci verseny a crossover/SUV szegmensben éleződik ki, ahol ráadásul a fogyasztók egészen jól reagálnak az izgalmasabb formákra, előbb-utóbb sokan rájönnek, hogy a hagyományos kompakt/középkategóriás szedánoknál is igény lehet a különlegesebb megoldásokra. A mérleg nyelve tehát (nem egyhamar) megfordulhat, és éppen az lehet majd a menő, ami tíz éve volt népszerű. Épp, mint a divatvilágban, nemde?
Kiváló autók, cégautós perifériára szorulva
És mi a helyzet az amerikai ízlésvilággal, ha már azzal nyitottunk? Úgy tűnik, más területen is globálissá válik az ízlésünk. A kint fokozott népszerűségnek örvendő hibrideket még jobban vesszük, miközben akad néhány európai ország, amely már előrébb jár az elektromos autók használatában is. Bár igazából nem régen törtek be az amerikai piacra, a dízelmotorok előbb-utóbb kikopnak majd onnan, és talán mi leszünk leghamarabb meglepődve, hogy milyen hamar megtörténik majd ez Európában is – ezt pedig nyugodtan írhatjuk a környezetszennyezés számlájára.