Bizony nem csodálom, ha nem tudnak rendre térni a dolgok felett az autós médiát gyakrabban böngésző átlagemberek. Ugyanis az egyik véglet ezer lóerőkkel dobálózik, máshol meg már 200 lóerő is fejtépésre képes.
Persze ahogy jelen esetben is ecseteljük, a tömeg/teljesítmény arány a különösen fontos, viszont az autók világában igazán sokat utazók már valószínűleg tudják: csak az érzés és a hangulat számít. Hiába ülünk ugyanis épp a világ legerősebb autójában, ha adott körülmények között nem tudja az a lehető legszélesebb mosolyt csalni az arcunkra.
A mosoly pedig eredhet ezer forrásból. Van, akinek elég a tudat, hogy megengedhet magának egy Ferrarit, van, akit csupán a lóerők száma hoz lázba, van, aki a feltűnést keresi, és van, akinek csak az autója gyorsasága számít. Az utóbbi két csoportba tartozó emberek – ha még nem tették meg - nem árt, ha eszükbe vésik az Ariel Atom nevet.
Ugyanis a furcsa nevű brit manufaktúra gyártmánya a világ egyik leggyorsabb és – ahogy az már az első találkozásunkkor kiderült – legnagyobb figyelmet magára vonó autója. Képzeljenek el egy Forma-1-es autót! Vegyenek le róla néhány felesleges elemet, hogy súlya 465 kilogrammra csökkenjen, majd pedig cseréljék ki képzeletben a 2,4 literes V8-ast egy szolidabb teljesítményű, de közúti használatra is alkalmas Honda Type-R motorra – kompresszorral. Az így létrejött 300 lóerős jármű tömeg/teljesítmény aránya még megtankolva, sofőrrel is a legerősebb szuperautókéval vetekszik.
Tényleg reális a 2,9 másodperces 0-100-as sprintidő? Mennyi idő alatt szedi darabjaira az utca népe? Lehet-e ekkora teljesítmény is kevés? És vajon felveszi-e élményben a versenyt vele egy 120 lóerős Caterham?
Hamarosan, egy teszt keretében kiderítjük!
