Élesbe fordult a FUTÁR fantázianevű új BKK-s fejlesztés. A modern FUTÁR-t, vagyis Forgalomirányítási és Utas Tájékoztatási Rendszert múlt év decemberében kezdték tesztelni a szakemberek mozgó autóbuszon, és a tervek szerint 2013 tavaszára elkészül a végleges hálózat is.

Az új, integrált közösségi közlekedési informatikai rendszer lényege, hogy műholdas nyomkövetés segítségével végre megoldható a járművek valós idejű folyamatos felügyelete – magyarul bármikor lekérdezhető, hogy éppen hol van az adott jármű és mit csinál –, amivel a diszpécserközpontnak lehetővé válik biztosítani az egyenletes, menetrend szerinti járműkövetést és gyorsabban tudnak majd reagálni az olyan váratlan eseményeknél, mint egy baleset, vagy egy jármű meghibásodása. Emellett a tömegközlekedést használók oldaláról is segíti a rendszer a gyorsabb, hatékonyabb közlekedést, hisz az utasok tájékozódhatnak a forgalom valós állapotáról és a rendszer képes lesz kiszámolni, hogy melyik jármű mikorra ér az adott megállóba, amiről interneten, mobiltelefonon, vagy a 263 helyszínen telepített kijelzőn értesülhetnek az utasok. A járművezetők és diszpécserek közötti jobb kommunikációt pedig új rádiórendszer kiépítésével oldják meg a fejlesztők.

A projekt Európai Uniós pályázati támogatásból, és mintegy 6,7 milliárd forint tervezett összköltségvetésből valósul majd meg, melyhez a BKK és BKV 4 milliárd forint támogatást nyert az Új Széchenyi Tervből, az Európai Unió fejlesztési forrásaiból.

Ilyen buszokra tenni műholdas nyomkövetést?

Ez kétségtelenül jól hangzik, értelmetlenség lenne nem örülni az új rendszernek, bennem is csak a fejlesztés időzítésével kapcsolatban merültek fel kételyek, így az örök kérdés is, hogy vajon milyen beruházásra érdemes költeni válság idején.

Az addig rendben van, hogy a közösségi közlekedés minőségét és hatékony működését a forgalomirányító rendszer, illetve a járműállomány állapota együttesen határozza meg - az utasokat kiszolgáló személyzet, a járműfenntartó egység és egyéb infrastruktúra elemekkel együtt. Csak ezzel a beruházással már megint pont nem az első lépest, vagyis alapot adó elavult járműpark fejlesztését sikerült meglépni. Értem én, hogy ez az informatikai fejlesztés talán kisebb összeg, mint lecserélni a komplett járműparkot és esetleg még elenyészően optimalizálhatja az üzemeltetés költségeit is, ám ha az ősrégi, környezetszennyező, gazdaságtalan járművek megbízhatatlanul működnek, rendszeresen lerobbannak, akkor azt hatékony rendszerrel sem lehet sokkal optimálisabban működtetni. Vagyis az új beruházás hatása nem fogja nagymértékben, sőt még a tőle elvárható szinten sem javítani a közösségi közlekedés jelenleg siralmas állapotát. Olyan ez, mintha egy megfakult foncsorú, repedezett Lada tükörre fejlesztenénk jó drága holttér figyelő rendszert és büszkélkedve mutatnánk művünket utasunknak az anyósülésen, aki ugyanúgy félne a sávváltástól a forgalomban, mint a szuper szerkezet felszerelése előtt.

Ha az Európai Unió erre ad pénzt, akkor még mindig jobb lehívni fényűző high-tech masinák kiépítésére, mint veszni  hagyni – mondják sokan. De kérdezem én naivan, előszedve csekély józan paraszti sütnivalómat: nem lehetne esetleg beszélni azzal a kegyesen pénzt osztó Európai Unióval, hogy köszönjük szépen az új rendszert, de nekünk a mi kis balkáni színvonalú közösségi közlekedésünkhöz nagyobb szükségünk volna új járművekre, vagy legalább új alkatrészekre, hogy renoválhassuk a matuzsálemeinket, mintsem űrből jövő technikára?

Berlinben van létjogosultsága a finom rendszernek, hisz jó alapra épült.

Minden rosszmájúságomat félretéve számomra az lenne siker, ha valaki ezt a kérdést lépte volna meg sikeresen. És ha már az EU-t emlegettem, mint jótevő tündért, azt nem árt megjegyezni, hogy a nagy adakozás részükről inkább piacszerzésről és a szegény, „balkáni” területeken szerzett munkáról, kizsigerelésről szól, mintsem a jólelkű pénzosztásról.

Látványtervként jól mutat, de a szomorú valóságot nem fedi el.

Mondjuk, ha úgy vesszük, ez az új műholdas projekt a BKK részéről sokkal kisebb öngól a „bili kék” fényezésű buszoknál. Emlékeznek, ez az a jelenleg is futó projekt, ami arra hivatott, hogy végre egységes színű buszpark legyen Budapesten. A logika csak ott sántít, hogy nem egy meglévő színt választottak a projekt alkotói, hanem sikerült egy n+1-ediket kikeverniük, tehát ameddig nem tudnak legalább egy meglévő színű buszcsaládot teljesen kiváltani új buszokra, vagy felújítani a meglévőket, addig a színek számát mindenképp növeli a „forradalmi újítás”. Ám az igazi öngól leginkább abban rejlik, hogy az olyan átlag – és örök elégedetlen – felhasználó, mint én, az új szín miatt szembetűnően láthatja a jövőben, hogy mennyi buszt sikerül felújítani és hány új járművet szereznek be BKK-nál. És sajnos már most látom az eredményt, hogy a sötétkék-neonkék arány elszomorító marad a közeljövőben is.

A kirívó szín miatt jobban látszanak a hiányosságok is.

Ebben a változtatásban is az alapötlet, vagyis a járművek egységesítésére és egy rendes arculat kialakítására való törekvés abszolút pártolandó, csak a megvalósítás lehetett volna ésszerűbb, hisz egy vidéken élő állampolgár, aki csak ritkán jön a fővárosba és az elmúlt évtizedek alatt megszokta, hogy a BKV busz sötétkék, annak bizony megtévesztő a merőben eltérő új színezet amellett, hogy egy sötétkék szín jobban fedné a döcögve haladó buszkorszerűsítést.

A színüknél fontosabb lenne, hogy tiszták, üzembiztosak és pontosak legyenek.

Összegezve, mint rendes közösségi közlekedésről álmodozó honpolgár, én drukkolok a BKK-nak, hogy tényleg beváljon az új informatikai rendszer; ugyanakkor naivan, vagy csak logikusan gondolkozva arra bíztatom őket, hogy kérjenek hozzá új járműveket is a „jó tündér” EU-tól, hogy ne mindig csak a nagy szavak, meg a körítés szintjén próbáljunk a normális szolgáltatás felé mozdulni, közben elfelejtve, hogy még az alap sincs meg hozzá.