Egy Guiness világrekord már önmagában is elismerésre méltó, nem hogy három. Ha pedig ez egy szélturbinával hajtott elektromos kisautó volánja mögött történik meg – mint beszámolónk két német főszereplője esetében –, akkor már a technológia iránt érdeklődők is elismerően bólogathatnak.

A szélturbina már régi ismerősünk. Igen, ők azok a hatalmas „malomkerekek”, melyek például Budapestről a nyugati szomszédjaink felé autózva láthatóan rendületlenül „őrölnek”. De hogy jön ez egy autóhoz? Éjjelente a két úriember, Stafan Simmerer és Dirk Gion leparkolják a Wind Explorert (így hívják a kisautót) és felcsapják rajta a törékeny kis szélturbinát. Amíg ők békésen szenderegnek, a kis szélkerék elég energiát termel, hogy feltöltse közlekedési eszközük akkumulátorait. Persze ez nem óriási energiacsomag, így ha egy kis plusz lendületre van szükség, bevetik az ernyőt és kite-olnak napközben. És ez az a pont, ahol igazán érdekessé válik a történet.

Mint vitorlázó emberek, mi itt a szerkesztőségben az autók mellett jórészt a szelek szerelmesei is vagyunk. Így pedig nem kell nagy lendület, hogy a Wind Explorer ausztrál túrájából a két hobbi összevonását vizionáljuk: már alig várjuk, hogy átvegyük az első tesztautót, melyen felvonjuk a vitorlát és békés ellazulásban vágtatunk úti célunk irányába. Az álmodozásnak a gyakorlati megvalósítás szab határt: például az erős forgalom, amire Ausztráliában nem számíthatott Simmerer és Gion. Így ők 18 nap alatt meg is tették a 4.800 kilométeresre tervezett túrát, naponta körülbelül 270 kilométert helyezve a hátuk mögé.

Ezzel ők voltak az elsők, akik szélturbinás autóval átszelték Ausztráliát és egyben a leghosszabb utat megtették 36 órán belül vele, sőt összességében eddig ők vállalkoztak a leghosszabb útra.

Ki tudja, lehet, hogy néhány éven belül már mi is a szelek segítségével indulunk el a Párizsi Autószalonra, igaz addig – a könnyűsúlyú építés jegyében – nem árt majd leadni még néhány kilogrammot. A recept már megvan: