Már lassan egy hónapja tapossuk a nyarat. Az iskolások számára már véget ért a tanítás, míg az egyetemisták és a főiskolások is az utolsó vizsgákat rúgják, hogy aztán az évszak kétharmadánál elkezdjék kiélni hőn áhított vágyaikat egy kellemes balatoni kiruccanás vagy egy délutáni grillparti keretein belül, ami után elszabadulhat a pokol az éjszakában. A dolgozó emberek is ilyenkor próbálják szabaddá tenni magukat, kiveszik a szabadságot vagy elkéredzkednek a főnöktől, hogy nyugalmat leljenek egy vízparton, vagy éppen egy kiadós kirándulás során a szeretteikkel. Van azonban egy réteg, amelyik kortól függetlenül ugyanabban leli örömét, legyen szó az év bármely szakaszáról. Mi vagyunk az autózás szerelmesei.

A télnek megvan a maga bája. A havas utakon – természetesen forgalomtól elzárt területen – könnyű feszegetni négykerekű barátaink határait. A kéziféket, a gázelvételt vagy a hátsókerékhajtás előnyeit kihasználva könnyedén táncba hívhatjuk autónk hátsóját, ami nem csak a szórakozásunk, hanem a vezetéstechnikánk fejlődése céljából sem utolsó. A nyári meleg és a forró napsütés ugyanakkor mégis más kategória. Ilyenkor a hideg évszakban szerzett tapasztalatainkat felhasználva, a jól tapadó nyári gumikkal még nagyobb mókát jelenthet egy-egy izgalmas szerpentin megjárása – persze csakis a KRESZ szabályainak szem előtt tartásával. Jelen cikkünk azonban elsősorban nem a sportolásról, hanem sokkal inkább a körülmények kiélvezését szolgáló szegmens tagjairól, a kabriókról szól.

A Boxster az egyik legjobb

A napsütéses, meleg időben ugyanis mi is jelenthetne nagyobb örömet, mint a szabad ég alatt űzni azt a foglalkozást, amit a legjobban szeretünk: a vezetést. A kabriózást sokan a gazdagok nagyzolásának, mások pedig egyenesen szörnyűnek tartják. Ezen emberek nagy részének valószínűleg még sosem adatott meg az élmény, hogy egy nyitott tetejű autóban kiránduljanak egyet a verőfényes napsütésben, madárcsicsergést hallgatva. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek kivételek: vannak, akik kizárólag felvágás céljából vesznek ilyen autót, és vannak, akik valóban nem szeretik az égető napsugarakat és a megszokottnál huzatosabb utazást – ugyanakkor jóval kevesebben tartoznak ezekbe a csoportokba, mint azt gondolnák. Mindenesetre, ha próbautat mindenkinek nem is tudunk biztosítani, de szeretnénk kedves Olvasóinkhoz közelebb hozni a kabriózás felszabadító élményét, méghozzá azzal, hogy bemutatjuk Önöknek a kategória minden oldalát, mert ezt a „hobbit” is sokféleképpen lehet űzni.

Kezdjük talán a legelején. A nyitott tetejű autóknak két fő fajtájuk van: a roadsterek és a 'normál' kabriók. Mindkét szegmensnek vannak keménytetővel és vászontetővel rendelkező tagjai, de erről később részletesen is beszélünk. Ha már a roadstereket említettem elsőként, akkor kezdjük itt. Ez a kategória arra született, hogy közelebb hozza, sőt mi több,egyesítse a kabriózás és a sportolás élményét. Ezek az autók kizárólag két üléssel kaphatóak, míg hangolásuk és teljesítményük általában a vezetési élményre van kihegyezve. A legismertebb példa talán a Mazda MX-5, melynek teljesítménye ugyan nem egetrengető, kis tömegének és hátsókerékhajtásának köszönhetően azonban számtalan rajongót szerzett magának a japánok autója - amelynek hamarosan érkezik legújabb, immár negyedik generációja. Az aprócska sportautó egyébként azon kevesek közé tartozik, melyeket mind kemény, mind pedig vászontetővel meg lehet rendelni.

Ki kell élvezni a szabadságot

Persze ahogyan mindennek, a kabrióknak is vannak árnyoldalaik. A roadsterek különösen nagy kompromisszumot követelnek kétülésességük révén, ráadásul a szegmens legelvetemültebb szereplőiben még ennek a két embernek sem jut túl sok hely. Vegyük például a Caterham autóit, melyek a vezetési élmény olyan fokát képesek nyújtani pillekönnyű felépítésüknek köszönhetően, melyet aki megtapasztal, garantáltan soha nem felejt el – még ha az autó gyakorlatilag semmi másra nem is alkalmas, mint ezen igényeink kielégítésére. Természetesen (a kétüléses mivoltukat leszámítva) találunk olyan szereplőt is a szegmensben, mellyel a hétköznapokban is elboldogulhatunk, ugyanakkor mi nem ajánlanánk elsőszámú igáslónak ezeket az élményhajhászokat.

Ha körülnézünk a piacon, bizony látjuk, hogy sok gyártó kínál roadstert, ám hiába a korlátozottabb használhatóság, az élményeket és a teljesítményt meg kell fizetni. Jelenleg a szegmens egyik legolcsóbb szereplője az előbb már említett Mazda MX-5, mely 1,8 literes 126 lóerős motorral és vászontetővel alig hatmillió forintért elérhető, de a MINI Roadsterhez is hozzájuthatunk már 5,8 millió forintért. Ez persze csak a kezdet, és a határ a csillagos ég. A következő versenyzők már mind teljesítményben, mind pedig minőségben magasabb szintet képviselnek. A német prémium trió autói, nevezetesen a BMW Z4, a Mercedes-Benz SLK és az Audi TT Roadster komolyabb szintet képviselnek, és ezt áruk is alátámasztja, hiszen 10 millió forint felett kezdődnek, és egy csúcsmotorral/-felszereltséggel ellátott példány már a 20-25 milliót is meghaladhatja.  Hozzájuk csatlakozik még például a 15 milliós árcédulával büszkélkedő Nissan 370Z Roadster, mely azonban csak egy erőforrással vihető haza. Ha már belekóstoltunk a 2-essel kezdődő nyolcszámjegyű összegekbe, akkor érdemes megemlíteni a Porsche Boxstert is, melynek GTS verziója Vajda kolléga szerint a szegmens egyik legjobb versenyzője, vagy akár említhetjük a Jaguar F-Type-ot is. De ha már szóba került a csillagos ég és fantáziánkat kissé szabadon engedjük, akkor ott van például a Mercedes-Benz SL, ami persze egy Ferrari 458 Spiderhez vagy egy Lamborghini Aventador Roadsterhez képest még a megfizethető kategóriát jelenti.

Az SL már az álomkategóriába tartozik

Miután a roadsterekből már kineveltük magunkat, jöjjenek a klasszikus kabriók, melyek az élményautózás egy olyan területét teszik elérhetővé számunkra, melyre semmilyen más kategóriában nem lelhetünk. Az első és legfontosabb megjegyzés: egy-két kivételtől eltekintve (például BMW M4 kabrió vagy Audi RS5) felejtsük el a radikális sportolást ezekben az autókban, hiszen erre a célra a roadstereket találták ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet meghajtani néha-néha imádott kabriónkat, de összességében sokkal inkább a komfortra helyezendő a hangsúly. Ezt több szempontból is könnyedén alá lehet támasztani. Elég, ha a sebességre gondolunk: bár a modernebb kabriók szélterelővel ellátva akár autópályás tempónál is elegendő szélvédettséget biztosítanak, egy ilyen autót vezetve hamar rájövünk, hogy a 60-80, de legfeljebb 100 km/h-s tempó az, aminél igazán lehet élvezni ezt a fajta különleges utazást. Éppen ezért érdemes elkerülni a sztrádákat, és hazánkban (is) sok helyen lenyűgöző látképpel bíró országutakat választani helyettük. Ebből pedig máris jön a következő indok, hiszen bár a látkép gyönyörű, sajnos az utak minősége sokszor hagy némi kívánnivalót maga után, ilyenkor pedig garantáltan hálásak leszünk egy, a sportosság helyett inkább kényelemre hangolt futóműnek.

Nem utolsó szempont a csavarodási merevség sem, ami még a legújabb konstrukciók esetében sem képes elérni a zárt tetejű autók értékeit – így ez újabb érvként sorakozik a nyugodt autózás mellett. Ha már letisztáztuk, hogy mire is valók valójában ezek a négykerekűek, akkor nézzük, vajon mit érdemes választani: a vászon- vagy a keménytetőt? Természetesen mindkét változatnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Előbbi sérülékenyebb, valamivel rosszabb szél- és zajvédelmet biztosít (habár a legmodernebb megoldások már képesek kiváló eredményekre), valamint évente többször ápolásra szorul, ugyanakkor sokak számára hangulatosabb, gyorsabban nyílik és záródik, nagyobb sebességig képes végrehajtani az előbb említett műveleteket, továbbá a csomagoknak is több helyet hagy a csomagtérben. Ezek után könnyű kitalálni, hogy az egyébként kupé-kabrió névre hallgató keménytetős szereplők milyen pozitívumokkal és negatívumokkal bírnak: jobb szél- és zajvédelem, strapabíróbb kialakítás, viszont lassabb nyitás/zárás és mindezt alacsonyabb sebességnél, nyitott állapotban a csomagtartó szinte nullára redukálásról nem is beszélve, plusz nagyon bonyolult precíziós mechanika – nehéz a választás. A két kialakítás előnyeiről és hátrányairól különben korábbi tesztünkben olvashatnak részletesebben.

Már-már prémiumos, és nagy élményt nyújt

A kabriózás öröme végtelen, amit a gyártók is tudnak, így a legtöbbjük kínál valamilyen nyitott tetejű modellt, bár sajnálatos módon a rossz gazdasági helyzet miatt néhány helyről szépen lassan kikopnak ezek a típusok. A leginkább megfizethető kategóriába a kisautókból készülő kupé-kabriók tartoznak, mint például a Peugeot 207 CC, ami már 5,3 millió forinttól elérhető, de a MINI One Cabrio is a miénk lehet kicsivel kevesebb mint 5,5 millióért – habár ez a modell vászontetővel rendelkezik. Talán érdemes említést tenni a Citroën DS3 Cabrio és a Fiat 500c párosról, melyek különleges megoldással nevezik magukat kabriónak, ám nem adják meg az igazi élményt. Ha egyet feljebb lépünk, akkor a kompaktok megskalpolt verzióival találjuk szembe magunkat, amelyek közül hazánkban sajnos sokat kivettek, vagy nem is hoztak be a kínálatba (Renault Megane CC vagy a Volkswagen Golf Cabrio). A Peugeot 308 CC-t például kereken 7 millióért kapjuk meg, míg a prémiumokat ostromló Opel Cascada 7,2 milliótól kelleti magát, amivel kitűnő ajánlatnak bizonyul. A prémiumoknál széles a kínálat: a BMW a 4-es és a 6-os (plusz rövidesen a 2-es), a Mercedes-Benz az E-osztály és a hamarosan érkező S-osztály, az Audi pedig az A3 és az A5 képében kínál kabriókat. Az álmok pedig ebben a kategóriában is folytatódnak az olyan modellekkel, mint például a Rolls-Royce Phantom Drophead Coupé, a Bentley Continental GTC, vagy a Porsche 911 Turbo Cabriolet.

Persze kabrióélményt használtan is kaphatunk, akár 1 millió forinton innen, de 2-3 millió forint környékén már kifejezetten szép darabokat is kifoghatunk. Márkától és típustól függetlenül érdemes megemlíteni néhány fontos szempontot a nyitott tetejű autók közötti válogatáshoz – persze mindamellett, hogy a használtautó vásárlás egyéb szabályai ugyanúgy életben vannak. Mindenekelőtt ezekre az autókra hatványozottan igaz, hogy állapotot veszünk, nem pedig kort. Fontos, hogy elkerüljük az összetákolt, hamvaikból feltámasztott, törött múltú járgányokat, hiszen a tetőmechanizmust nehéz utólag rekonstruálni, tudván, hogy minden milliméter számít a művelet során. Jó hír, hogy az ilyen jellegű négykerekűeket általában második autóként használják, így könnyebb egy-egy szép példányt találni - persze ezt az árak is tükrözik. A vászontetős verzióknál nagy előnyt jelenthet egy esetleges keménytető (hardtop) megléte, ami már önmagában garancia lehet a szép állapotú vászontetőre, hiszen a téli használat mellőzésével és rendszeres ápolással (impregnálás) kiváló állapotban megőrizhetjük az anyagtetőt. A keménytetős változatoknál is kiemelt fontossággal bír a tető (ez a kabriók lelke), hiszen annak ára sokszor a használt kedvenc teljes értékével vetekszik. Nem szabad megfeledkezni a szélterelőről sem, mellyel akár 50 km/h-val is növelhetjük a sebességet anélkül, hogy zavaró turbulenciákat tapasztalnánk az autóban (így autópályatempóig is 'jók vagyunk'). Az ülésfűtés és a klíma szintén ajánlott opció, hiszen ezekkel kihúzhatjuk az élvezetes kabriószezont akár 10 Celsius fokig, mondjuk egy sállal, egy sapival és egy széldzsekivel karöltve.

Válasszuk mindig a látványosabb országutakat

Ha már minden adott, nincs más hátra, mint élvezni az utazást. Ehhez egy jó tanács: akár roadsterről, akár kemény- vagy vászontetős kabrióról legyen szó, mindenképpen ajánlott fehér/világos színű baseballsapkát, napszemüveget valamint – akármennyire is viccesen hangzik, nem szabad félvállról venni – egy magas faktorszámú naptejet magunkkal vinni az útra. Ami pedig a legfontosabb: válasszunk látványos, nyugodt országutakat nyitott tetejű barátunk maradéktalan kiélvezéséhez, hiszen a kabriózás nem a sebességről szól, hanem sokkal inkább az élményről. Néhány plusz kilométertől biztosan nem lesz bajunk (arról nem is beszélve, hogy a nyugodt közlekedés alacsony fogyasztást eredményez), ha pedig mondjuk 1 órával lassabban érjük el úti célunkat, azt úgy is nézhetjük, hogy egy órával több élményben volt részünk...