Az ünnepek során akaratlanul is elszabadult a fantáziánk, hátha az égiek meghallgatják kívánságainkat, s a karácsonyfán lógó díszek között majd a megfelelő álomautóhoz illő slusszkulcs is felbukkan. Mi tagadás, közös szerkesztőségi vacsoránkon arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs is izgalmasabb az álmok szárnyalásánál, s ha már így van, miért is ne vonnánk be ebbe az élménybe Önöket is.

Hiába azonban a felhőtlen szabadság, az íratlan, s nem mellesleg az igazán engedékeny szabályok hiába hagyták volna fantáziánkat szabadon repkedni, fél lábbal mégiscsak a realitás talajához ragadt az Autó Pult teljes szerkesztősége. Magunk is azt gondoltuk volna, hogy a korlátok ledöntése végett röpködni fognak a szuperautók, de végül mégsem így történt.

Szép is lenne libasorban..

Hogy mi lehet ennek az oka? Épp a mindennapi használhatóság és az egyetlen választás kritériuma. Ugyanis Szabó kolléga kivételével egyikünk sem szeretne a hétköznapokban túlzottan korlátozott használhatósággal, vagy éppen a barátok és a család hátrahagyásával számolni azért, hogy a gázpedálra nagyobb öröm kíséretében léphessünk. Persze ettől eltekintve biztosak lehetnek abban, hogy amennyiben több autóról álmodozhatnánk, garázsunkból nem hiányoznának a szuperautók. De ne is teketóriázzunk tovább, lássuk az Autó Pult álomgarázsát!

Csizsek Ádám

A jövő már a küszöbön van, és bármennyire is a hibridek jelentik korunkban az átmentet a talán elkerülhetetlen villanyautózáshoz, jómagam a létrejöttükhöz szükséges mérnöki zsenialitás ellenére mégis amolyan félmegoldásnak tartom őket. Persze tagadhatatlanul élvezem a soros hathengeresek vidám muzsikáját vagy a V10-esek brutális szimfóniáját, nagyjából ugyanennyire szerethetőnek és vonzónak találom az elektromos autók makulátlan, hangtalan tovahaladását.

A csendes száguldás a Tesla kiváltsága

Manapság pedig jóformán egyetlen olyan villanymotoros típus létezik, amely hatótávolságát tekintve már az elfogadható, sőt, kifejezetten az élhető kategóriába fészkelte be magát, ez pedig nem más, mint a Tesla Model S. Tagadhatatlan, hogy piszkosul jól sikerült formaterve gyakorlatilag már önmagában feledhetetlenné tenné a modellt, önkényesen beleégetve finom vonalait szürkeállományunkba, eközben menetteljesítményeivel ugyancsak szót kér magának - habár legfeljebb suttogva. A leggazdagabb csomaggal büszkélkedő ’Signature Performance’ kiadás 480 km megtételére képes egyetlen feltöltéssel, 4.4 másodperces 0-100 km/h-s gyorsulása pedig már a BMW M5 ugyanezen rubrikába eső adatával egyezik meg, ezáltal az Audi S6 és S7 térdei joggal remeghetnek, a néma gyilkos ugyanis kíméletlenül képes maga mögé utasítani üvöltő kipufogóval erőlködő ellenfeleit.

Ilyen kívánatos és versenyképes elektromos autó még nem volt

Belül is úttörőnek készül - galériaA hétköznapi életvitelhez aligha választhatnék a Tesla Model S-nél megnyugtatóbb, élhetőbb társat. Noha a szívemnek legkedvesebb autó megjelölésekor jó pár személyes kedvencem közül csemegézhettem volna, legyen szó a vezetést relaxációval és a hozzá tartozó jellegzetes, utánozhatatlanul elragadó stílussal kiegészítő Volvo V60 T6-ról, a szinte már emberfeletti képességekkel bíró, mérnöki műremekként aposztrofálható Porsche 911 Carrera S-ről, vagy a szívemben örök helyet kibérlő ’villámos’ modellekről, a Tesla Model S ezúttal mégis mindenekfelett áll. Szürke hétköznapjainkba olyan tisztasággal hozza el a jövő egy aprócska, vidám, immáron kézzel fogható utópisztikus szeletkéjét, amit nem szabad visszautasítanunk.

Járai Tamás

Könnyűnek tűnik, ám mégis nehéz álomautót választani akkor, ha az ember csupán egyetlen négykerekűt kérhet magának, hisz’ objektíven nézve egyetlen jármű sem tudja egy vájtfülű felhasználó minden igényét kielégíteni. Több érv csap ilyenkor össze bennem. Szívem szerint dögös sportautók közül csemegéznék, ugyanakkor a racionális énem figyelmeztet, hogy úgysem tudnám közúton kiautózni belőlük, amit a mai sportgépek tudnak. Viszont a népszerű pályanapok versenypályáira meg túl finomak lennének a gyári sportautók és nem hoznák azt a plusz élményt sem, amit egy ütni-vágni való, becsövezett, kerregő-durrogó, agresszív versenyautó nyújt.

Meghúzza magát a tömegben, pedig igazi dúvad az 550d

Ezért számos szempontot mérlegelve arra a döntésre jutottam, hogy az önfeledt száguldozásról némileg lemondva inkább egy sportos, ám a mindennapokban tökéletesen használható autót választok, amelyben kényelmesen elfér a család, síkos úton is jól használható, kifinomult technikája miatt öröm vezetni, biztonságos, izmos, ugyanakkor a tankolással se lesz gondom, és ha úgy tartja kedvem, akár megállhatok vele valamely fényűző európai operaház előtt is anélkül, hogy maffiózónak néznének.

Ismerős vonalak, sokoldalú alkalmazkodóképesség a vezető igényeihez

A befutó így nálam végül a BMW M550d xDrive Touring lett. Szép hangon duruzsoló, 740 Nm-es csúcsnyomatékú háromliteres, háromturbós dízelmotorja az összkerékhajtással párosítva 4,9 másodperc alatt repíti az üresen kéttonnás karosszériát 0-ról 100 km/h-ra, s persze innentől sem törik meg a 381 lóerő lendülete, miközben a 6,4 l/100 km-es gyári vegyes fogyasztási érték csalogatóan hangzik, még ha a valóság többet is mutat valamelyest. A kényelmet és a remek mindennapi használhatóságot a bajoroktól megszokott fejlett technikai megoldások, az extrák hada, a szép kidolgozású igényes belső tér, no meg a puttonyos karosszéria jó kombinálhatósága szavatolja.

Végül egy kis praktikum

Azért a jövőre esedékes frissítést még mindenképp megvárnám, a ráncfelvarrott 5-ösök ugyanis némileg álcázva már szorgosan róják tesztköreiket, az autó pedig biztosan számos ponton fog finomodni.

Sütő Zsolt

Álmodozások során szinte mindenki szeme előtt egy szuperautó jelenne meg, s néhány évvel ezelőtt még magam sem vizionáltam volna mást. Személyes kedvencem töretlenül egy Ferrari 575 Maranello lenne, ám a nyíltkulisszás manuális váltó csattogásáért akár egy 550-essel is megalkuvást kötnék. Csakhogy újságírói tevékenységem és a slusszkulcsok leadásával számtalan elmorzsolt könnycsepp tanulsága azt mutatja, hogy minden csoda csak fél percig tart.

Vajon a puszta száguldás nagyobb élmény?

Bizony, a lóerők és az adrenalin iránti mohó vágyunk sohasem csillapodhat, s egy-egy élménydús pillanat után egy álomautó nem egészen 4 másodperces sprintideje ugyanúgy beolvadhat a megszokott hétköznapok szürkeségébe, mint egy korábban csak poszteren csodált sportoló birtoklása felett érzett örömünk. Nem meglepő az sem, hogy egy kihegyezett versenyzővel számos ponton kompromisszumot kell kötnünk, legyen szó praktikumról, komfortérzetről, vagy éppen fenntartási és üzemeltetési költségekről.

Mindezek fényében és fejem lágyának benövésével vágyaim a lehető legteljesebb jármű felé fordultak, így esett a választásom a Range Rover büszkeségére, ami egy személyben minden, amire bármikor szükségünk lehet.

A hatalmas monstrum ugyanis nem csak egy terepjáró, ami szinte józan ésszel fel nem fogható képességekkel bír a műutakon túl, hanem egyszerre luxus-, utazó-, és családi autó is, miközben menettulajdonságaiban a sportos négykerekűek középmezőnyében is sikerrel állna helyt, s ugyanolyan méltósággal tud fellépni az operaház vörös szőnyege előtt, mint a Szahara, vagy éppen egy esőerdő homok- és sártengerében.

Oltalmazó, kérlelhetetlen harcos a világ bármely táján

Land Rover Range Rover - galériaAz új generáció persze már nem csak könnyebb, és innovatívabb lett, de fogyókúrájának köszönhetően agilisabb is. A jelenlegi kínálat legideálisabb, mégis nagyvonalú választása a V8-as dízelmotor, ami ~35 millió forintos alapár ellenében 339 lóerős teljesítményével és 700 Nm-es nyomatékával már 6,9 szekundumos sprintidőt szavatol. Ez persze rengeteg pénz, de kevés akkor, ha a világ urainak legyőzhetetlenséggel társuló illúzióját vásároljuk meg egy olyan bástya személyében, ami a Föld bármely szegletében magabiztos oltalmat nyújtva áll mellettünk. Nem kérdés, a világ legteljesebb autója a Land Rover Range Rover, aminél talán már csak a nagytestvér alapjaira épülő ’Sport’ átirat lehet kívánatosabb.

Szabó Péter

Nehéznek tűnik, ám mégis könnyű álomautót választani akkor, ha az ember egy kicsit félrebiccenti a fején a kalapot és leveszi objektivitás feliratú szemüvegét. Világéletemben alig egy-két dolog volt csupán, amely nagyobb lángokat szült szívemben, mint az autózás hősies, legendás bűvköre. Az őszinte kapcsolat ló és lovasa között égi adomány, ha pedig ugyanez a kötelék ki tud alakulni ember és gép között, azt hiszem, az a mérnöki technológia csúcsa. Világunk évről-évre változik, a tökéletes iróniát mégis az jelenti, hogy mindezt egy olyan autó mai iterációja éri el makulátlanul, amely már hosszú évtizedekkel ezelőtt megszületett.

Puritán, s ez a legnagyobb erénye

Választottam a Caterham CSR 175, vagyis a Colin Chapman által megálmodott híres Lotus 7 erőteljesen továbbcsiszolt verziója, az Európa-szerte forgalmazott, tartósabb EU5-ös motorral. Higgyék el, egyetlen másik autó sem képes azt a közvetlen élményt nyújtani, mint egy Caterham, ráadásul mindehhez kivételes egyensúly, tökéletes kiszámíthatóság és ezzel szorosan összefüggően makulátlan kommunikáció tartozik. A CSR pedig a továbbfejlesztett csúcsverzió, amely részben leszámol az aerodinamikai problémákkal és fokozza a tempót, ám nagyobb karosszériája és áttervezett belső tere révén leginkább a kényelemben ad pluszt úgy, hogy minden más jelleg állandó marad.

Az ár relatív - a hardware drága, de az élmény olcsó

Hogy radikális vagyok-e? Nem kétség. De legalább nem kérek túl nagyot: 15 millióból alkudozás nélkül is kijövök, és ha esetleg egy versenypályára fújna a szél, a CSR-nek a szériaautókon innen bizony nem lesz sok ellenfele, mint ahogy azt is jól tudom, hogy a vezetés okozta öröm miatt más négykerekűben soha nem húzódik majd ilyen szélesre a mosolyom. A fenntartási költségek az alacsony tömeg és a 175 lóerős kétliteres, négyhengeres Ford-féle szívómotor miatt elenyészőek lesznek: míg egy Porschés pályanap után teljes abroncs- és fékbetét-csere, no és persze milliós cech várna, addig a CSR-rel még repetázhatok is.

A döntéshez bátorság kell, de cserébe jár az autózás romantikája és a vezetés élménye

Ha pedig netalántán a lemenő Nap irányába repesztenék a szabadság mámorában fürödve, nála klasszikusabb autót aligha találhatnék. A Caterham megtestesíti mindazt, amit úgy hívunk, hogy élmény, és amelyből önnön korlátaink által kiépített világunkban egyre kevesebb jut.

Tökéletes? Korántsem, de ez csak szerethetőbbé teszi.

Vajda János

Az én favoritom is beleillik a többiek változatos, s félig-meddig a ralitás talaján maradó portfóliójába; számomra egyetlen percig sem volt kérdés, hogy melyik típusra fogok voksolni: a nyitott autózás szerelmeseként személyes kedvencem nem más, mint a Mercedes-Benz E-osztály Cabriolet változata, amely épp a napokban frissült és lett még modernebb, még nemesebb.

Nyitott, mégsem kétszemélyes..

Különben halkan megjegyezném, hogy szívem választottja az örök kedvenc Porsche Boxster S lenne, de kétszemélyessége végett a mindennapokban nem tudnék együtt élni a tökéleteses vezethetőséggel megáldott, s finom technikai megoldásoktól brillírozó sportautóval.

Az utazás örömeiben ugyanis véleményem szerint nagy élmény másokkal osztozni egy fedél alatt (vagy még inkább anélkül), s ahányszor kétüléses tesztautók teljesítenek nálunk szolgálatot, mindig nagy szívfájdalmat jelent számomra a hátsó ülések hiánya.

A nyitható tetejű E-osztály viszont mindent tud: finom és igényes részletekben gazdag utastere négy személy számára kimondottan jó kényelmet biztosít, csomagtartójába sem csupán egy hitelkártya fér el (a tető állapotától függően 300-390 literes), s elektromos vászonteteje a kategória mércéje.

Eleve nem vagyok a keménytetők híve, a Mercedes pedig megalkotta minden idők egyik legjobban szigetelő, legcsendesebb vászonkupoláját, mely még nagy tempónál is ’kupés’ zajszintet biztosít a modellnek, így a komfortérzet kabriós mércével kiemelkedő.

Szerintünk nem véletlen, hogy a kampányban egy hölgy vezeti, de ez Vajda kollégát nem zavarja

Továbbá extrák tömkelegével kényeztet a Benz a szinte végtelen irányba állítható multikontúr ülésektől vagy az állítható futóműtől kezdve a fejlett multimédiás rendszereken át a legmodernebb aktív biztonsági fejlesztések teljes arzenáljáig, s nem utolsósorban bárhol büszkén meg lehet jelenni vele, legyen az sípálya, tengerpart vagy operaház.

Mivel a típus nem száguldozásra termett és vezetési élményben bőven találni nála élvezetesebbet, ezért Szabó kollégától bizonyára kölcsönkérném néhány hétvégére Caterhamjét, hogy kiélhessem magam. Ugyanakkor minden másra tökéletes lenne az E kabrió, mondjuk - már pusztán a hangélmény kedvéért is – a 4,7 literes, biturbós benzinmotorral (E500), amelynek 408 lóereje és 600 Nm-es csúcsnyomatéka a hétfokozatú automataváltóval kombinálva 5,2 másodperc alatt képes álló helyzetből 100 km/h-s sebességre repíteni az 1,8 tonnás luxuskabriót, s gyári átlagfogyasztása nem magasabb 9 liternél 100 km-enként.

Vajon miért nincs AMG kivitel?

Ha pedig ér igazán nagyot álmodni, akkor egy önzáró differenciálműves, őrülten fújtató E63 AMG-kivitel a csodás 6,2 literes 487 lóerős V8-as szívómotorral igazán finoman simogatná benzingőzzel fertőzött lelkemet - nagy kár, hogy a Mercedes még nem ismerte fel az E kabrió AMG változatában rejlő lehetőségeket, pedig csupán le kellene emelni a polcról az azonos alapokon nyugvó C 63 AMG Coupé technikáját.

Az álmoknál már csak a valóság lehet szebb..

A továbbiakban Önök se legyenek restek véleményt formálni! Engedjék szabadjára a fantáziájukat, s osszák meg velünk álmaikat, vágyaikat, hátha egyszer majd feltűnhet az Autó Pult angyalkája, hogy legalább egy pünkösdi királyság – vagy éppen menetpróba - erejéig felhőtlen örömet okozhassunk szerencsés Olvasóinknak.