Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Kétségtelen, hogy az Audi A7 nagy rajongótábort tarthat magának számon, a legtöbben azonban mégis visszafogottan ujjonganak majd a frissen bemutatkozott csúcsmodell láttán. Az RS7 annyit hoz amennyi tőle várható, se többet, se kevesebbet.

Ismerős részletek, magasabbra téve - galériaA Detroiti Autószalonon bemutatkozó újdonság motorterében a nálunk teszten is szerepelt kistestvérhez hasonlóan a hengerlekapcsolással rendelkező 4.0 TFSI-t találjuk. A csúcsteljesítmény ezúttal viszont 560 lóerő, amely 40 lóerővel még a nálunk 3,8 másodperces, mért 0-100-at futott S8-at is lekörözi. Így nem csoda, hogy a gyári adatok 3,9 szekundumot jósolnak az álló helyzetből 100 km/h-ra történő gyorsulásra, miközben a vásárló kérésére (amelyet néhány pénzköteggel nyomatékosít) akár 305 km/h-ra is fokozhatják az elektronikusan limitált végsebességet. A lehengerlő teljesítmény ellenére a szerénységnek is marad terep: ezt a 9,8 l/100 km-es fogyasztási adat képviseli.

A részletekben elmerülve azért bőven akad ámuldozásra ok: a tekintélyes csúcsteljesítmény például 5700-tól 6700-ig állandóan rendelkezésre áll, de a 700 Nm-es csúcsnyomaték is 1750 és 5500 között bármikor lehívható – ezek az adatok is a motorban rejlő, félelmetes kiaknázatlan potenciált szemléltetik. Végtére is a turbók 1,2 bar túltöltése nem is olyan sok. Persze, már erre is teljes joggal mondhatjuk, hogy feleslegesen rengeteg – egészen addig, amíg néhány napot, hetet, hónapot el nem töltünk a modell volánja mögött. Gombnyomásra hörög a V8 - galériaA teljesítmény ugyanis olyan drog, amelyhez a lehető legkönnyebb hozzászokni.

Hogy ne csak a számok tükrében érezzünk izgalmakat, opcionálisan a gyártó gombbal kapcsolható sportkipufogót is kínál az újdonsághoz. Tapasztalatunk szerint erre szükség is van, a jó hangszigetelés ugyanis minimálisra redukálta a józanabb kipufogójú verziókban élvezhető hangélményt.

Természetesen az RS7 is az Audi legfejlettebb összkerékhajtási rendszerét kapja, amelyhez az erőt nyolcfokozatú bolygóműves automataváltó közvetíti – ebből aztán alapból 60 százalék terheli a hátsó kerekeket. Opcionálisan hátra önzáró differenciálművet kérhetünk, amely tapasztalataink szerint csodát tesz az egyébként semlegességre hangolt típusokkal.

A lehengerlő számokat egy újabb tekintélyes adat ellenpontozza: a szériában 20, opcionálisan 21 colos kerekek mögött 390 mm-es első féktárcsákat találunk, amelyeket hatdugattyús fékek szorongatnak. Felár ellenében a minden gyűrődést jól bíró 420 mm-es szénszál-kerámia tárcsákat is kérhetjük.

A futóművet sem hagyták érintetlenül a gyáriak: az adaptív légrugózás alapból 20 mm-rel alacsonyabban tartja a karosszériát, alternatívaként pedig acélrugókat is kérhetünk adaptív lengéscsillapítással. Az elektromechanikus kormányt is áthangolták a mérnökök, amelyet opcionálisan folyamatosan változni képes áttétellel is rendelhetünk.

Belül a szokásos kezelést találjuk: sportosabbra hangolt ülések és részletek, ám semmi olyan, amely az általános ízléssel szembeszökne és állást foglalna. Az opcionális arzenál természetesen minden mai szinten elvárható szolgáltatást tartalmaz, hosszú órányi munkát vetítve azok elé, akik tényleg okosan szeretnék összeállítani RS7-üket. De a birtokláshoz nem csak ez szükséges. A gyártó egyelőre hallgat az árakról, ám számításaink szerint mintegy 40 millió forint lesz szükséges ahhoz, hogy egy jól felszerelt RS7-et megvásárolhassunk.