Ezt a formát nem lehet megunni – kiáltok fel magamban minden egyes alkalommal, amikor egy újabb Ford Mustang vagy Chevrolet Camaro porol el az orrom előtt. Azonban felmerül a kérdés, valóban így lenne ez, vagy eljön majd a pillanat, ami már többször is bekövetkezett mindkét típus történelmében: alapjaiban változtatják meg az autó külsejét.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, de nyilvánvalóan mindannyian tudjuk rá a választ. Hiszen nem csak a történelem, hanem a divat és trendek is folyamatos körforgásban vannak: egyik jön a másik után, míg vissza nem térünk oda, ahonnan elindultunk – miközben természetesen folyamatosan fejlődnek a formák is. Az autóiparban pedig manapság igencsak hangsúlyosan figyelhető meg ez a fajta „retrózás”, persze leginkább azon gyártók esetében, akiknek van hova visszanyúlnia.
Szerintem rokonok
Amerikának bejött ez az irány, melyet a Ford kezdett meg az immár 9 éve bemutatott Mustanggal. A kék oválosok által megindított lavina nem torpant meg, magával ragadta a Chevroletet, valamint a Dodge-ot is, melyek a Camaro és a Challenger képében szintén piacra dobták saját legendás „izomautójuk” múltidéző változatát. A legmagasabb szintre talán mégis az elsőként említett márka jutott a GT40-es szuperautójuk felélesztésével: az új GT egy laikus szemével szinte semmit nem változott, még ha egymás mellé állítva is a kettőt, szembetűnő a méretnövekedés. Persze az vesse rájuk az első követ, aki hozzányúlt volna a szemet gyönyörködtető formatervhez.
Persze más gyártók is szerettek volna hasítani egy szeletet a kövér zöldhasúakból összeálló tortából: a Chrysler például a 300C-t hívta életre az „amerikai nagyvas” kategóriában, habár ennek a típusnak nem volt közvetlen elődje. A Dodge sem csak a Challenger szellemét igyekezett megidézni, hiszen a mellette a Charger nevet is újjáélesztette hasonló stílusban - igaz a nagy előd kupé felépítésével szemben négyajtós verzióban. Ha már az Egyesült Államok autógyártásánál kezdtük, érdemes kitérni a Corvette és a Viper nagy küzdelmére is, melyek szintén megőrizték elődjeik legfontosabb jegyeit – habár a többiektől eltérően ők nem is távolodtak el igazán az ősöktől.
Le sem tagadhatnák egymást - megfontolt a haladás
Legyen elég ennyi a tengerentúlból - még ha a Mustang hamarosan, a Camaro pedig még elérhető hazánkban is - hiszen mi itt élünk az öreg kontinensen. Az európai lakosság ízlése merőben eltér az amerikaiakétól, de a divatirányzatok természetesen az itteni trendeket ugyanúgy meghatározzák, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb hozzánk is elér a retró-láz. Megjelent a BMW által felvásárolt MINI – mely immáron már harmadik generációjába lépett – és a Fiat által felélesztett 500-as. Mindkét gyártónak sikerült megugrania a Ford által magasra tett lécet – legalábbis ami a legendás elődök felélesztését illeti. Ez a húzás olyannyira bejött a német-angoloknak és az olaszoknak, hogy azóta Mr. Bean zöld kisautójának utódjából és a római látkép egykori meghatározó eleméből mára már egész modellcsalád nőtte ki magát, mely átöleli a kupék, a kabriók, a crossoverek és a családi autók szegmensét. Ha már a kisautóknál tartunk, ildomos az első Volkswagen, a Bogár utódjaként megszületett New Beetle-t is megemlíteni, amely szintén már a második generációját ünnepli újraéledése óta.
A név különbözik, de a vérvonal nem
Vannak persze az igazi autórajongó számára sokkal izgalmasabb példák, mint a Mercedes-Benz SLS AMG, mely nevében ugyan nem, de filozófiájában egyértelműen a legendás 300 SL örökségét vitte tovább, legyen szó a formái megoldásokról vagy a sirályszárnyakról a legmodernebb technológiák felhasználása mellett. Itt, Európában is találhatunk a Viperhez hasonló példákat, melyek már a kezdetek óta folyamatosan ugyanazokból a vonalakból építkeznek. Elég, ha arra a bizonyos sziluettre gondolunk, melyről talán még azok is megmondják, milyen autóhoz tartozik, akiket teljesen hidegen hagy a négykerekűek izgalmas és szerteágazó világa – természetesen a Porsche 911-re gondolok, melynek lágy és sportos idomai az örök időkig sérthetetlennek lesznek.
Nem csupán olyan autókat találunk, melyek másolják elődjeik stílusjegyeit, hanem olyanokat is, amik kisebb-nagyobb frissítések mellett megmaradtak eredeti formájukban. Ennyiből talán már mindenki kitalálta, hogy a Land Rover Defenderről és a Mercedes-Benz G-osztályról van szó. Míg előbbi 1983 óta alig-alig változott valamit, addig utóbbi leginkább csak szerkezetét és küllemét illetően tartotta meg 1979-ben készült első verziójának megoldásait – miközben a hajtásláncok és az utastér terén folyamatosan fejlődött. Mindezek ellenére talán meglepő lehet, de a csillagosok kínálatában mégis a veterán terepes egyik változata, a hatliteres, 612 lóerős motorral szerelt G65 AMG tartja a rekordot a maga 86,4 milliós listaárával.
A hűtőrács árulkodik
Van azonban a hagyományőrzésnek egy másik – részemről jobban kedvelt – módja is, amely az egyes márkáknál és típusoknál egy bizonyos stíluselem folyamatos továbbörökítéséből áll. Elég, ha a BMW veséire és helyzetjelzőjük kerek (vagy majdnem kerek) motívumaira gondolunk, amit egyébként éppen a nemrég piacra dobott, legmodernebb típusaikban, az i3-ban és az i8-ban hagytak el először, felváltva egy U alakú megoldással. Ugyanehhez a kategóriához tartozik az Aston Martin által használt első hűtőrács különleges formája is, melyet még az általam kissé érthetetlennek tartott Toyota IQ átiratra, a Cygnetre is rávarázsoltak. Vannak azonban olyan motívumok is, melyek csak egy-egy adott típust tesznek messziről is felismerhetővé, mint a Volkswagen Golf C-oszlopa.
Ami bevált, azon nem kell változtatni
Vétek lenne azonban összekeverni ezeket az egyéni stílusjegyeket a márkák által kialakított egyes formanyelvekkel, melyek ugyan az aktuális kínálatot könnyen felismerhetővé teszik – mint például a legújabb Mazdák – , az idővel nagyrészt mégis megváltoznak, és nem maradnak meg hosszú távon. Léteznek olyan részletek, melyek a határmesgyén mozognak. Ilyen az Audi által nemrégiben bevezetett „single frame” névre hallgató hűtőrács, mely megragadni látszik a márka imázsában, még ha előre nem is tudjuk megmondani, hogy vajon meddig lesz jelen.
Napestig lehetne példálózni, azonban visszatérve cikkünk legelső témájára, a kérdés adott: a „retró” modellek vajon meddig lesznek képes elődeik sikereit meglovagolni? A válasz persze nem egyszerű, és meglátásom szerint nem is egy van belőle. A Mustanghoz hasonló modellek, melyek több generáció után tértek vissza gyökereikhez, előbb vagy utóbb ismét váltani fognak – ahogyan azt a Ford legújabb verziója már kezdi előre vetíteni, még ha nem is lett annyira radikálisan új, mint ahogyan azt beharangozták. A Porsche 911 és a MINI által képviselt vonal, mely hosszú évek folyamatos fejlesztésével ért el oda, ahol tart, valószínűleg folyatatja majd ezt az irányt, hiszen a német sportautó sziluettjét még azok is vonzónak találják, akik amúgy nem kedvelik a márkát, akár bevallják, akár nem. Bár a tervezők keze ilyen tekintetben meg van kötve e gyártóknál, azért annyira nem kell sajnálnunk sem őket, hiszen mindkét márka egyre szélesebb kínálattal rendelkezik, melyekben kiélhetik vágyaikat a formatervezők és a mérnökök.
A 911 örök és sérthetetlen
Biztosan persze semmit nem állíthatunk, így akár az is előfordulhat, hogy a vásárlói igények hirtelen változására épp a legszebb hagyományokat hagyják maguk mögött a konstruktőrök – ahogyan nemrég megjelent az elsőkerékhajtású BMW, vagy érkeznek az elektromos sportautók. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy egyre több márka tér majd vissza a dicső múlt emlékeihez, vagy inkább a Honda által a Civiccel – szerintem kicsit korán megkezdett – „űrhajós-futurisztikus” irány felé fordulnak majd a következő 10-20 évben. Erre azonban csak az idő és a tűzközelben lévő informátorok adhatnak választ.