Nem hétköznapi lehetőség adódott számunkra: szeptember 25-én részt vehettünk a Porsche Club Pannonia által szervezett egész napos Tíz Torony Túrán, ráadásképp az ideális esetben nagyjából 200 kilométeres, kisebb-nagyobb eltévedésekkel együtt viszont ennél kicsit hosszabb kihívást a legendás gyártó egyik legélvezetesebben vezethető modelljének volánja mögött teljesíthettük.

Befutottunk. Rengeteg élménykép a galériában.Szombaton, 5 óra 20 perckor már csörömpölt az ébresztőm, és még alig nyílt ki a szemem, máris hallottam kintről az előre bejelentett kövér esőcseppek rohamos pattogását. De a rövid redőnycibálás elűzte a rémképeket: a várt szürkés táj helyett még az éjszaka maradványai fogadtak… és a csillagos ég. Úgy tűnik, hogy az időjárás is a mi oldalunkon van ma – könyveltem el magamban, és később maradéktalanul pozitív gondolatokkal vettem az irányt a rajt helyszínéhez, a budapesti Porsche Centrum felé.

Alig hogy odaértem, Porschék hosszú sorát láttam sorakozni a lágy napfényben: az ős-911-től a 964-eseken át egészen a 997-ig a legendás sportautó minden generációja, az előd Super 1600 (356) - és a formarokon bogárhátú Volkswagen -, melyeket elszórva körített egy-egy Boxster, vagy 914-es. És ott várt még egy vadonatúj Porsche Cayman S is – a mi autónk.

Így igaz: a budapesti Porsche Centrum jóvoltából egy napra Porsche-tulajdonosok lehettünk (amelyért nem győzünk elég köszönetet mondani). Sőt, átélhettük az új sportautó megszerzésének szinte összes izgalmát: a hétsebességes PDK automataváltós Cayman S óráján ugyanis az átvételkor mindössze 6, azaz hat darab kilométer állott. Így Vajda János kollégámra és jómagamra hárult az a rendkívül kellemes, ám felelősségteljes feladat, hogy kezünk alatt "összeérjenek" a 3,4 literes hathengeres boxermotor alkatrészei, és megtegye első kilométereit a rövidesen a Nissan 370Z ellen harcba szálló Cayman S. És hogy milyen érzés volt szinte elsőként életre kelteni egy Porschét? Nehéz szavakba foglalni, de talán már az is sokat elmond, hogy mind a mai napig szinte atyai szeretettel gondolok a középmotoros sportautóra. Reméljük, megtalálja méltó gazdáját. És hogy ebben a formában megér-e nagyjából 25 millió magyar forintot a modell? A jövő héten ezt is kiderítjük!

A Caymannal való ismerkedés után a Porsche szalonban, egy könnyed reggeli kíséretében megkaptuk a szervezőktől az itinert és a feladat-leírást: a veteránversenyeket idéző feladatokkal színesített úton a cél tíz híres torony célkeresztbe (pontosabban fényképező-lencsébe) állítása, valamint egyes rövid szakaszok minél precízebb végrehajtása.

Nem tagadjuk: a tornyokra készültünk a versenyleírásból kinézett útvonal elemezgetésével, azonban az 1/100-as szakaszok teljesítése veteránversenyes gyakorlat híján nem ment makulátlanul: itt nevéhez hűen tényleg századmásodpercnyi pontossággal kellett teljesíteni (akár 215 másodperces távon), hogy labdába rúghassunk.

Olyannyira, hogy lényegében már az első két szakaszon (összesen 9 volt) ellőttük esélyeinket az első helyre, ám az itt összeszedett 1,1 másodperces pontatlanság nem a mi bénázásunkról, hanem a mezőny többi tagjának profizmusáról és tapasztalatáról tanúskodott. A lényeg ugyanis nem a száguldáson volt (ott a bejáratást követően amúgy is szinte biztosan a Cayman S vitte volna el a pálmát), hanem a precizitáson.

A Le Mans-i rajttal (az autón kívülről történő kezdéssel) induló túra inkább a kellemes pillanatok begyűjtését, az összetartozás erősítését, és az igazán úrias szórakozást helyezte – mellesleg nagyon helyesen – a középpontba. Némi egészséges stresszt és pulzusnövekedést csupán az összesen 304 másodpercnyi mért szakasz okozott – na meg a gyorsulási verseny, de erről később.

Önök is beülnének?A túra ennek megfelelően inkább az intelligens teljesítmény jegyében zajlott: nem volt indokolatlan száguldozás, sürgölődés, a Porschésok inkább élvezték az őszi napsütést, és a közös játékot, miközben széles mosollyal integettek a boxermotorok hívására összegyűlő Budapest-környéki lakosoknak.

És voltak, akik jobban örültek nekünk még a lakosoknál is. Fóton ugyanis kitérőt tettünk a gyermekközpontba, melynek részére a túra szervezői szép gesztusként gyűjtést is rendeztek. A gyerekek és a fiatalok persze kitörő örömmel üdvözöltek minket és vetették bele magukat a Porsche-történelembe. Cayman S-ünk különösen nagy népszerűségnek örvendett – feltehetőleg a mindenki tetszését elnyerő, „Terrakotta” teljes bőrkárpitozásnak, és a modern formáknak köszönhetően –, mi pedig örömmel válaszolgattunk a teljesítményt és a végsebességet firtató kérdésekre. 320 lóerőnkkel egyébként a mezőny második legerősebb autóját tudhattuk magunkénak, a győztes pedig 911 Turbo híján egy 997-es, frissítés előtti, kézi váltós Carrera 4S volt a maga 355 tagot számláló ménesével.

És hogy lehagyott-e minket a gyorsulási versenyen? Le bizony, de nem csak ő, hanem szinte a teljes mezőny is. Mivel autónk bejáratós volt, ezért nagyon vigyáztunk egészségére, így nem használtuk ki sem a rajtautomatikát, sem pedig a 4000 feletti fordulatszám-tartományt. És különben is, teljesítményünk így is különleges volt: rajtunk kívül senki más nem váltott fel ötödik sebességig az 50 méteres szakaszon.

De felesleges is lett volna vigéckedni: a PDK-s, Sport Chrono Plus csomagos Cayman S ugyanis mindössze 4,9 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra, sőt, néhány külföldi magazin mérése szerint még ennél is sebesebb 2-3 tizeddel, ami azt jelenti, hogy akár 6-7 tizedet is könnyűszerrel verhettünk volna a győztes 993-as (285 lóerős) 4,367 másodperces 50 méteres eredményére.

De ismét hangsúlyozom, nem ez volt a lényeg. Hanem az örökbecsű együtt töltött órák, percek. Voltam már jó néhány márkatalálkozón életemben, de a Porsche Club Pannoniához hasonlóan összetartó, barátságos csapattal még nem találkoztam. És hogy végül hogyan szerepeltünk? Mi elsőre teljesen elégedettek voltunk 17. helyezésünkkel, bár azt még mindig nem igazán értjük, hogy a 7 másodperces, 20 méteres szakaszt a műszerek szerint miként teljesíthettük 11 másodperc alatt, amikor a többi, ennél hosszabb távon is alig tévedtünk néhány tizedet.

Sőt, a 215 szekundumos, 2,78 km-es mért távon is csupán 7 századdal csúsztunk túl, ami bár szakaszgyőzelemre nem volt elég a néhány esetben „nullásra” teljesítő profik között, de a díjkiosztó vacsoránál a jól végzett munka örömével ülhettünk asztalhoz – valamint tiszta lelkiismerettel annak tudatában, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a Cayman tisztességes bejáratásáért. No meg persze annak is örültünk, hogy mind a 10 tornyot sikeresen megtaláltuk - lefényképeztük (sőt, a két becsapást is kiszúrtuk), valamint a négy extra-feladat pecsétjét is megszereztük.

A jó dolgokat megosztani az igazi öröm - galériaTalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Tíz Torony Túra legtöbb résztvevője maradandó élményeket gyűjtött a „versenytáv” letudása mellett. Mi biztosan ezen csoportba tartozunk, de leginkább talán mégis azt volt jó látni, hogy egy ilyen viszonylag kis tagszámú klub, mint a Porschéseké, milyen összetartó - és mégis befogadó - tud lenni. A mosoly mosolyt szül – ennek szellemében pedig reméljük, hogy sok-sok ehhez hasonló túrán dübörögnek még a jövőben a boxermotorok.

A részvétel lehetőségét ezúton is köszönjük a Porsche Centrum Budapestnek!