Június közepén, a Porsche meghívásának köszönhetően nem akármilyen élményben lehetett részünk a második Porsche Performance Drive túrán, amiről a múlt héten már lehoztunk Önöknek egy hosszabb beszámolót. Most újra jelentkezünk, hiszen elkészült a világviszonylatban is profinak számító, és felettébb extrém román videós csapat által készített kisfilm is. Fogadják hát szeretettel a négyperces összeállítást, amely bár nehezen adja vissza az együtt töltött hat nap élményeit, de a képkockák magukért beszélnek, különösen az első ránézésre távirányítós játékmodellnek tűnő, ám méregdrága és igenis komoly kamerás helikopterek által készített magaslati felvételek.

A videón kívül viszont akad még néhány gondolatnyi mondanivalóm, amiről az előző részben nem szóltam, ez pedig nem más, mint az utazás közben tapasztalt észrevételek, illetve meglepetések. Nos, a különféle kiegészítő programokkal dúsított túra során (mint például egész napos terepezés egy sípályán közel 2000 méter magasban és egy pályanap sportautókkal a Slovakiaringen) a taktikai és fogyasztásverseny útvonala mintegy 1600 kilométer volt, amit három vezetési napra és 6 szakaszra osztottak a szervezők. Gyorsan hozzátenném, hogy visszatekintve ezalatt az igazi hősök véletlenül sem mi voltunk, hanem a Porsche Cayenne S Diesel-ek, amik kivétel nélkül bárminemű technikai probléma, defekt vagy lerobbanás nélkül bírták ki a megpróbáltatást, mégpedig elképzelhetetlenül mostoha körülmények között, ráadásul kicsit sem kímélve. Összesen öt országot érintettünk (Moldovát, Ukrajnát, Lengyelországot, Csehországot és Szlovákiát), de kétségtelenül Ukrajna volt az, ami leginkább megragadt bennünk.

Moldovában észlelhető volt a szegénység, amiről a megmérettetés kiindulópontjaként szolgáló, meglehetősen szerénynek titulálható főváros (Chisinau vagy magyarul Kisinyov) is tanúbizonyságot tett. Az infrastruktúra viszont meglepően korrekt volt. Sima autópályákról és soksávos utakról ne álmodozzunk, ám az Ukrán határhoz vezető körülbelül 300 kilométeres útszakasz semmiféle izgalmat nem tartogatott, és ezt pozitív értelemben értem.

A közlekedők meglepően kulturáltak voltak, egyszer sem kerültünk veszélyes szituációba, így sok-sok taktikai számolgatás kíséretében végig a pontosságra és a fogyasztásra koncentrálhattunk. Igazából nem is értettük, hogy a szervezők miért szereltek terepgumikat a Cayenne-ekre. Aztán nagy huzavona után, komoly bürokráciai intézkedések, bunkón viselkedő és fontoskodó vámosok letudását követően, néhány óra leforgása alatt átértünk Ukrajnába…

Rendőri felvezetés Moldovában - ára vicces, 6000 forint óránként...

Az első néhány kilométeren semmi érdekes nem történt, így azon csodálkoztunk, hogy az alig több mint 200 kilométerből álló délutáni szakaszra a szervezők miért adtak meg feltűnően alacsony átlagsebességet. "Vajon nehezek lesznek az útviszonyok? Vagy hagynak minket játszani a fogyasztással"? A csapat vészmadaraként folyamatosan kértem a srácokat, hogy szedjünk össze az első kilométereken – ahol tényleg lehetett haladni – megfelelő ’puffert’ és a fogyasztásra történő maximális odafigyelés helyett inkább gyorsabban szedjük a lábunkat, mert ki tudja, még mi vár ránk. A megbeszélés során, miközben Kovács Miklós csapattársunk vezetett, mi hárman épp a navigációs rendszert vizslatva, s a megadott útvonalba jócskán belenagyítva próbáltuk megfejteni a rendelkezésünkre álló rengeteg idő okát, és igazából semmi feltűnőt nem találtunk egy alig 40 kilométeres szerpentinen kívül. Ám miközben mi okoskodtunk, hirtelen fékezésnek lehettünk szemtanúi. Rossz minőségű utat, esetleg útfelújítást jelző tábla sehol, viszont a klasszikus értelemben vett útburkolat gyakorlatilag megszűnt létezni.

A látványt nehéz definiálni. Talán úgy tudnám körbehatárolni a legpontosabban, ha azt mondom, hogy az óriási gödrök között akadt néhány aszfaltfoszlány. A tempót szinte nullára mérsékeltük, hogy a Cayenne-t kíméljük és szép lassan átbukkanjunk a problémás részen. Alig pár kilométerrel később a fotósautót megpillantottuk az út szélén, ami nem volt véletlen, hiszen akkora űr tátongott az úton keresztben, hogy a Porsche gyári fotósa az út szélén feküdt, hogy megörökíthesse, amint a 19 colos kerekek egyszerűen eltűnnek a kráterben. Mi persze optimisták voltunk és vártuk, hogy vége legyen az útfelújításra váró szakasznak; hát nem lett. Hirtelen kivilágosodott az alacsonynak előírt átlagsebesség oka, valamint az egyik főszervező mosolya, miközben csak annyit mondott, hogy izgalmakból garantáltan nem lesz hiány, a ballonos terepgumik oka pedig meglepetés. Tényleg nem hazudott.

Ukrajnában minden lehetséges...

Mi a gödrökkel folytatott kemény küzdelem során egyre idegesebbek voltunk, hiszen vészesen csökkent az időnk, az előírt átlagsebesség pedig ugyan alacsony volt, de közel sem annyira, mint azt az útviszonyok engedték volna. Miközben 20-30 km/h-ssebességgel, mind a négyen 200 százalékos koncentrálással, sofőrünket segítve hagytuk magunk mögött a tájat, az út szélén folyamatosan defekteket orvosló helyi autósokra lettünk figyelmesek (mily meglepő...), és olyan aggastyán autókkal találkoztunk, amelyekről szinte azt sem tudtuk, hogy léteznek. A Volgák, UAZ-ok és Ladák derék módon álltak helyt a rendkívül nehéz útviszonyok között, számunkra pedig egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy milyen lehet nap mint nap itt közlekedni. Ukrajnában - legalábbis ezen a részen - éjszaka egyszerűen rémálom lehet autózni, épp arról beszéltünk, hogy semmi pénzért nem vállalkoznánk rá.

Amikor azt hittük, hogy már nem érhet minket meglepetés, természetesen rosszul gondoltuk. Történt ugyanis néhányszor, hogy felújított kilométerekre bukkantunk, amikor optimista módon (ám ésszel, félve a lehetséges folytatástól) elkezdtünk sebességet növelve időt nyerni. Ám amikor megörültünk, hogy végre túlvagyunk a nehezén és újra fellélegezhetünk, egy bukkanó, vagy esetleg egy beláthatatlan kanyar után újra fékező autókat láthattunk, majd minden kezdődött elölről. Az izgalmakat fokozandó, egy nagyobb településen elkapott minket egy olyan zivatar, amihez foghatót szintén nem sokszor látunk. A város hosszú és meredek emelkedőjén patakként zúdult le a víztömeg, mégpedig olyannyira, hogy egy-két teherautó szabályosan elakadt, komoly torlódást okozva. Egy helyi, meglehetősen őrülten vezető Renault Kangoo-t, valamint a jól működő navigációs rendszert követve sikerüt menekülő utat találnunk, hogy a végén csodával határos módon percre pontosan beérjünk a célba. Nem kérdés: nagy kaland volt ez a javából!

500-600 kilométeren keresztül borzasztóak voltak az útviszonyok

A szállást halálfáradtan elfoglalva persze nem tudtuk, hogy egy fantasztikusan élménydús terepező napot (erről részletesebben a rövidesen érkező Cayenne tesztben számolunk be) követően ugyanez vár ránk még több mint 300 kilométeren keresztül. A vezetésben elvileg én következtem volna, hiszen eddig rajtam kívül mindenki sorra került, de bevallom, hogy nem vállaltam. Megmondtam a srácoknak, hogy ha időre, vagy alacsony fogyasztásra kell menni, akkor bármikor számíthatnak rám, de azt nem vállalom, hogy mindezt úttalan utakon, őrült, tükröt és KRESZ-t nem ismerő, nem ritkán szemből érkezve a kátyúkat a mi sávunkban kerülgető és teljesen kiszámíthatatlan közlekedők mellett teljesítsem. Örömmel vezetek, de az autót egyszerűen nincs szívem a tankcsapdák nagyobb tempójú abszolválásával gyilkolni (ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a szervezők által meghatározott időben célba érjünk), így mind fogyasztásban, mind pedig időben rosszul járhatunk velem. Árvay Péter, a Porsche hazai képviselője viszont vállalta a szakaszt és valóban hősiesen helytállva vitte át az autót az Ukrán-Lengyel határon, percre pontosan, így újra 'büntetlenül' célba érve, ráadásul a körülményekhez képest egészen fantasztikus 8 literes fogyasztással.

Az újabb határátkelési ceremóniát túlélve, Lengyelországba átérve hirtelen minden megváltozott. A két országot mindössze egy határ választotta el, de a körülmények és az adottságok egy csapásra teljesen megváltoztak. A utak hirtelen tükörsimává váltak, ha pedig előfordult egy kisebb gödör, azt táblákkal, színes körbejelöléssel és nyílakkal jelölték az útfenntartók. Nem kérdés, megérkeztünk újra Európába! Ebéd után közel 400 kilométerünk volt hátra a nap végéig a Lengyel szakaszon, amit jómagam abszolváltam, izgalmakból viszont újra nem volt hiány. A forgalom óriási volt, időnk kevés, így menni kellett; nagyon kellett menni... Miközben Szabó kollégával elöl az útra, az előzési pontokra és a fogyasztásra koncentráltunk, hátul Miklós és Péter végig a túrára kapott, internetkapcsolattal rendelkező táblagép térkép alkalmazását molyolta. Egyszer csak óriási ötlettel álltak elő: "srácok, egy új, s a navigációs rendszer szerint nem létező autópályát találtunk!" Nem akartunk hinni a szemünknek, de a teljesen bedugult főútvonaltól néhány kilométerrel északra tényleg egy késznek tűnt autópálya húzódott. Nem tudtuk, hogy vajon átadták-e már, de a főúton a megadott időpontra esélytelennek látszott célba érkezni, így  kockáztatnunk kellett - tudtuk, hogy vagy nagyot bukunk, vagy óriásit nyerünk.

Az időjárás sem kímélt minket - kattintásra galéria nyílik

Némi kerülő után gyakorlatilag egy földút vitt rá az autópályára, s számos munkagép mellett hajtottunk el, ám nagy örömünkre egyetlen 'behajtani tilos' sem volt; egyedül egy zsákutcát jelző tábla ijesztegetett, de szerencsére nem volt semmiféle zsákutca. Nem hittünk a szemünknek, sikerült! Gondolhatják, mennyire megörültünk az üres autópályának, ahol csak elvétve találkoztunk egy-egy autóval. Tudtuk, hogy sikerülhet a lehetetlennek tűnő kihívás, és a csapatmunkának köszönhetően sikerült is: elsőként, és percre pontosan érkeztünk célba, a lengyelek csapatával együtt (akik vélhetően önmaguktól is tudtak az autópályás cselről) egyedüliként. Izgalomból tehát nem volt hiány, és ezt csak fokozta a Krakkó körül kialakult autópályás dugó is, ami miatt az utolsó 60 kilométeren inkább le sem írom, hogy milyen átlagsebességet kellett mennünk, csak annyit mondok, hogy a folyamatosan melegedő, s a végén már 4 baros nyomással dolgozó abroncsok által engedélyezett maximális sebességgel kellett haladnunk a pontosság érdekében - nesze neked fogyasztás!

Ügyes húzásunknak köszönhetően viszont olyan fölénnyel nyertük meg ezt a hihetetlenül nehéz 700 kilométeres napot, amit tudtunk, hogy nehéz lesz eladni a végére - szerencsére nem is sikerült, így fölényesen diadalmaskodnunk. Halkan jegyzem meg, hogy a nehéz körülmények végett a katowicei célba az időket felíró szervezők előtt értünk be, akik viszont láttak minket a beépített GPS-es nyomkövetőknek köszönhetően. Jött is a telefon, hogy rövidesen ők is megérkeznek, de addig írjuk fel az esetlegesen addig beérkezőket... Az utolsó, Lengyelországot, Csehországot és Szlovákiát érintő, szépséges tájakon átvezető 434 kilométeres rész ezek után szinte sétagalopp volt, bár az óriási lengyelországi forgalom azért okozott meglepetéseket, így ismételten szükség volt csapatunk ügyességére, s kreativitására.

Íme, a magyar autó - galéria

S hogy igazán stílusosan érkezzünk a végső célba a Pozsonyhoz közeli Slovakiaringre, a cél előtt néhány kilométerrel egy komoly torlódást okozó útfelújítást kerültünk el a navigációs rendszer segítségével, némi könnyű off-road szakaszt is közbeiktatva, aminek köszönhetően sikerült egy tetőtől-talpig sáros Cayenne-nel célba érkeznünk, miközben a többiek autója ragyogott a tisztaságtól. Mit is mondhatnék, stílusos és fölényes győzelem volt, amit ezúton még egyszer megköszönök a teljes magyar csapatnak - első hely ide vagy oda, összetartásból és csapatmunkából csillagos ötösre vizsgáztunk, és ezért vagyok a legboldogabb.

Nem utolsósorban pedig mindannyian fejet hajtunk a Porsche PCEE prágai szervezői előtt, akik emberfeletti odaadással, rengeteg munkával és óriási motiváció által vezérelve hónapokon keresztül azon fáradoztak, hogy ezt a fantasztikus eseményt talpra állíthassák. Hálásak vagyunk nekik, valamint meghívónknak, a Porsche Centrum Budapestnek, hogy idén immár másodszor vehettünk részt a Porsche Performance Drive túrán - a srácokkal egyértelműen megegyeztünk abban, hogy életünk egyik legjobb hete volt ez. Bízunk benne, hogy lesz folytatás! Ahogy az úti beszámolónak is lesz folytatása: egyrészt részletes teszttel érkezünk a túra hőseiről, vagyis a minden körülmények között kipróbált és bizonyított Porsche Cayenne S Diesel modellről, valamint rövidesen azt is el fogjuk mondani, hogy milyen volt egy profi pilóta mellett a vadonatúj Porsche 991 GT3 Cup versenyautóban megtapasztalni a Slovakiaring kanyarjait.

Múlt heti beszámolónkat alább olvashatják:

Nem volt túl kellemes, amikor vasárnap hajnalban, valamivel négy óra előtt és körülbelül 2,5 óra alvás után megszólalt az ébresztőm. Legszívesebben kivágtam volna az ablakon, de nem tehettem: tudtam, hogy nincs idő ébredezni, azonnal kelni kell, különben lekéshetem a gépemet, s ezzel együtt várakozásaim szerint életem egyik legjobb hetét.

Büszkék vagyunk - a magyar csapat az élen végzett

A Kedvesemtől való gyors búcsúzkodást követően máris útnak indultam, miközben fejemben gondolatok milliói kavarogtak: „Vajon mi lesz a taktikánk? A versenyen a fogyasztásra, vagy inkább a pontosságra menjünk? Vajon hogy okoskodjuk ki az esetleges rövidítéseket, dugók esetén kerülőutakat?”.

Az Ukránok idén is komoly veszélyt jelentettek - galéria

Tudtam, hogy komolyan kell vennünk a megmérettetést, valamint azt is, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen tavaly hiába adtunk bele apait-anyait, tudásunk, valamint motivációnk épp nem volt elég a győzelemhez, így az Ukránokkal folytatott komoly csatát követően a második helyen értünk célba. Idén viszont mindenképp fordítani akartunk, és hát sikerült… - de ne rohanjunk még ennyire előre!

36 versenyző és megannyi szervező (zöldek) a képen

Az együtt töltött egy hét után elmondhatom, hogy jobb és összetartóbb csapatunk nem is lehetett volna: Árvay Péter képviselte a Porschét importőri oldalról, az Autó Pult kéttagú különítményét pedig Kovács Miklós kollégánk egészítette ki a vezess.hu magazintól. A sors pikantériája volt, hogy mind a négyen 1986-os születésűek vagyunk, vagyis nem meglepő, hogy közös érdeklődési köreink révén is rendkívül hamar megtaláltuk az összhangot, és olyan jó hangulatban telt a teljes túra, hogy arra bármikor nagy örömmel fogok visszaemlékezni.

 

A Porsche jóvoltából idén immár másodszor vehettünk részt Szabó kollégával a Porsche Közép-Kelet-Európai régiója által (PCEE) szervezett eseményen, ami tavaly egyszeri rendezvénynek tűnt, ám a kitalálók a 2012-es Isztambul-Budapest Performance Drive óriási sikerén felbuzdulva újra nekiveselkedtek a véget nem érő munkának, hogy egy felejthetetlen hetet hozhassanak össze a főként Porsche-képviselőkből, újságírókból, s kiemelt ügyfelekből álló csapatoknak.

Úttalan utakon

Itt jegyezném meg, hogy minden elismerésünk a cseh központ munkatársaié, akik éjt nappallá téve fáradoztak azon, hogy gondtalanul zajlódjon le az izgalmakkal teletűzdelt program. Szerencsére így is történt, és az összes csapat bárminemű probléma nélkül teljesítette az összesen közel 2000 kilométeres megmérettetést. A versenytáv és az alapkoncepció tehát hasonló volt a tavalyiéhoz, ám Isztambul helyett Kisinyovból (Moldova fővárosa) indultunk, a cél Magyarország helyett Szlovákia fővárosa volt, és ezúttal nem Porsche Panamerákban, hanem Cayenne-ekben foglalhattunk helyet.

2013-ban Moldova, Ukrajna, Lengyelország (2 csapattal), Csehország, Szlovákia, Románia, Fehéroroszország, nem utolsósorban pedig Magyarország került fel a nevezettek listájára, így összesen 9 csapat küzdött meg egymással.

Moldovában 120 km-es borpince-alagútrendszerrel is találkoztunk

A feladat látszólag igencsak egyszerű volt: az út során végig a lehető legalacsonyabb fogyasztásra kellett törekednünk, de az időtényező is kulcsfontosságú szerepet kapott, hiszen minden szakasz esetében percre pontosan kellett célba érkeznünk – minden korai perc duplának, a késettek pedig szimplának számítottak.

Csalás kizárva!

A verseny szervezői kihangsúlyozták, hogy a legalacsonyabb fogyasztás elérésén van a fő hangsúly, ám mint kiderült, számolásaink alapján nem minden szakaszra volt érvényes ez a megállapítás.

Az egyenlet nem bonyolult, a hat mért szakaszon a legalacsonyabb átlagfogyasztású csapat eredménye volt a mérce, amihez képest minden plusz liter az átlagfogyasztásban 5 perc büntetést jelentett a többiek számára, vagyis 1 perc 2 decinek felelt meg az átlagfogyasztást tekintve.

Nagy taktikai csata volt - sok-sok fotó a galériában

Igen ám, de a kilométerek számolásában is volt egy apró csavar: a szervezők minden esetben az általuk megadott távolsággal osztották el a tankolt literek számát, vagyis ha lehetett, megérte rövidíteni. Az autók navigációs berendezéseibe az összes szakasz esetében be volt táplálva az ajánlott útvonal, ám számos alkalommal vehettük igénybe a rendelkezésünkre bocsátott táblagépeket, amelyeken rendelkezésünkre állt mobil internet is az ügyeskedés fenntarthatóságának érdekében.

 

A tankolásokat egymásnak végezték a csapatok, és a kiélezett küzdelemben a szigorú felügyelet ellenére bizony meg-megjelentek gázolajfoltok az autók alatt. Az üzemanyag-betöltőnyílások természetesen plombázva voltak, így a csalás ki volt zárva. A sztenderd szakaszokat egyébként egy terepes ügyességi verseny, egy kerékcserés megmérettetés és egy Porsche 911-essel abszolvált szlalomfutam is kiegészítette, így az eredmény igencsak összetett volt, vagyis nem ártott végig koncentrálni.

A kerékcsere is becsületesen megizzasztotta a társaságot

A taktikát, miszerint fogyasztásra, vagy inkább pontosságra hajtsunk, senki nem határozta meg, ám eredményünkből kiderült, hogy nem feltétlenül kellett választani a kettő között: az időtényezőt tekintve úgy lettünk végül nulla hibapontosak (vagyis az összes szakaszt percre pontosan teljesítettük), hogy a teljes távra kivetítve nekünk volt a legalacsonyabb átlagfogyasztásunk.

Mivel a pontosságot, a meghatározott cél-/végpontokat és az üzemanyagot leszámítva teljesen nyitott verseny volt, mindenki kedve szerint ügyeskedhetett.

Bár sokat nem segít, az autó tolását mi sem vetettük meg

Voltak olyanok, akik 5 (!!!) báros guminyomással igyekeztek decilitereket faragni, egyesek leszigszalagozták a Cayenne-ek illesztési hézagait, mások az előbbi megoldást kiegészítve a ködlámpaházakat, sőt, a légbeömlőket is beragacsozták az alacsonyabb légellenállás elérésének reményében, ám a legradikálisabb és egyben legbutább megoldás a 8-as rajtszámú moldáviai csapattól érkezett, akik közel az egész távot behajtott külső tükrökkel abszolválták.

A hét során biztonsági megfontolásból próbáltam rávezetni őket cselekedetük feleslegességére, kihangsúlyozva, hogy az aerodinamikailag tervezett tükröket behajtva csak nagyobb lesz az autó légellenállása, ám fáradozásom csak az utolsó etapra ért révbe.

A tankolások mérnöki precizitással történtek

A mi verziónk közel sem volt ilyen ’rafinált’: mivel kiszámoltuk, hogy négyfős terhelés és telepakolt csomagtartó esetén a V8-as dízelmotorral hajtott, nem mellesleg minden földi jóval felszerelt, hegyomlásnyi méretű és óriási papucsokkal felszerelt Cayenne-ek szinte alulról súrolják a 3 tonnát, az ilyesféle furfangok bizony gyakorlatilag semmit nem hoznak, így inkább a fogyasztásorientált, okos és előretekintő vezetési stílus mellett tettük le voksunkat.

Élmény volt így célba érni...

A négyzónás klímaberendezés használata fel sem merült (persze az ablaklehúzás sem), amely lépés a melegre és autónk fekete voltára való tekintettel nem volt mindig kellemes, de a siker érdekében valahol áldozni kellett. Viszont végig ’játszottunk’ az útvonal folyamatos szemmel tartásával (kanyarok, emelkedők, lejtők), szinte semmit nem fékeztünk, finoman kezeltük a gázpedált és rengeteget gurultunk üresbe tett váltóval. Utólag visszatekintve nagy móka volt, ahogy az éppen aktuális sofőrnek három irányból osztottuk a javaslatokat, de mindenki élvezte a csapatmunkát. A guminyomás esetében különben a gyárilag megadott maximális értékre szavaztunk, ugyanis egyrészt a technikát nem akartuk tönkretenni, valamint a borzalmas utakon egy esetleges defekt sem hiányzott.

 

Apropó, utak! Az ukrajnai útviszonyok bőven megérnek egy külön ’felvonást’, így az öt országban tapasztaltakról – külön az ukrán részre koncentrálva, amit nem győzünk hangsúlyozni - rövidesen külön megemlékezünk. Higgyék el, érdemes lesz velünk tartani, és majd Olvasóink is meg fogják érteni, hogy a versenyző országok zászlóival felmatricázott Porsche Cayenne S Diesel-ek miért várták egy fogyasztásra koncentráló versenyen utcai abroncsok helyett nem éppen hatékony terepgumikkal felszerelve a mezőnyt a repülőtéren...

A terepgumikra bizony szükség volt - galéria