Az autózás megszállottjainak vágyálmai gyakorlatilag egyet jelentenek a Ferrarival, a patinás olasz gyártó termékeit nem is lehet nem kívánni, hiszen ezek az élményautók alfája és omegája. Nem csoda hát, hogy a vörös ruhába bújtatott négykerekűek jóformán állandóan az érdeklődés középpontjában állnak, ami alól a legújabb maranellói, az F12 Berlinetta sem képez kivételt.

Az olaszok mindeközben egyértelműen kijelölték az új V12-es helyét a palettán: nemes egyszerűséggel csak a valaha készült leggyorsabb és legerősebb szériagyártású Ferrariként emlegetik az újdonságot, amelyben természetesen egy pörgős, nagy fordulaton kiteljesedő szívómotor dolgozik, ferraris szokás szerint mindenféle feltöltés és hókuszpókusz nélkül, tisztán tüdőből.

Valódi Gran Tourismo, de vajon felér az elődjeihez?

Az új zászlóshajó formai világában sem tér el a Ferrarinál kijelölt úttól. A könnyedséget sugárzó, mégis markáns vonalak kétségkívül gyönyörködtetőek a szemnek, miközben a szigorú tekintetet kölcsönző fényszórók sem maradhattak el, közöttük a méretes, levegőre éhező szájjal. A sziluett klasszikus kupéformát alkot, a hosszú orr látványa sejteti, hogy bizony sok-sok hely kellett a méretes Ferrari F12 - galériaerőforrásnak. Az ajtón cikázó fények mesés játékát a hátsó traktus méltóképp fejezi be, hiszen tetszetős ívcsokorban végződik az F12-es, szívóerőt kifejtő diffúzorral és az elmaradhatatlan kör alakú lámpákkal, amik ezúttal sem tértek vissza a "Maranellók" kétszer kettes beosztásához, mint inkább a GTB hagyományait viszik tovább.

A hosszúra nyúlt motorház lakójáról egészen a beindításig sejthetjük, hogy igazi mestermű, a slusszkulcs elfordítását követően viszont már libabőrös háttal bólintunk, ez bizony tényleg csodás darab, már a hangja elárulja. A 6,3 literes, V12-est olyannyira kihegyezték az olaszok, hogy a trónon helyet foglaló Aston Martint, a világ legerősebb szívómotorja cím birtoklóját is megszorongatták.

Otthon is jól mutat

Mindemellett a a tizenkét hengerből kipréselt 740 lóerős teljesítmény nem éppen hétköznapi adat, de a hegyomlásnyi 690 Nm-es nyomaték is önmagáért beszél, melynek 80 százaléka már 2500 fordulat/perces fordulattól rendelkezésre áll. A 8700-as limit már gondoskodik arról, a négy kipufogócsőből kiszakadó, üvöltésből sikolyba csapó hangorgia minden szembe könnycseppet ültessen - igaz, még hallani, hogy az olaszok hagytak némi tartalékot egy még brutálisabb változat megépítésére.

2 és 6000 között érdemes nyüstölniAz F12 igazi különlegessége maga a hajtáslánc, amely az olaszok hibrid rendszerét is magában foglalja. Az erőfolyam a motort elhagyva duplakuplungos automataváltón keresztül érkezik meg a hátsó kerekekhez, melyek a 0-100-as sprintnél még erősen küzdenek a tapadásért, de ideális esetben 3,1 másodperc alatt így is letudható a mutatvány, ami pedig kerek 6 tizeddel kevesebb a GTB hasonló adatánál, de a 8,5 másodperces 0-200-as érték, és a 340 km/h-s végsebesség is kiválóan reprezentálja a fizika határait feszegető fölényes képességeket. Akinek a száraz gyorsulási adatok nem nyújtanak elegendő bizonyítékot, annak a Fiorano aszfaltcsíkján futott körök tehetnek pontot az ügy végére, ugyanis a patinás olasz márka legújabb csillaga 1 perc 23 másodperc alatt teljesítette a futamot. Ezzel ráadásul alátámasztva a gyáriak állítását is, miszerint megszületett a valaha gyártott leggyorsabb Ferrari, ami gyorsabb, mint az Enzo, de immáron az 599 GTO-t is csak a visszapillantó tükör foglalhatja keretbe.

Noha eddig jobbára a teljesítményről volt szó, a korábban csupán egy fél mondat erejéig említett hibrid rendszerről sem feledkezhetünk meg. Az olaszok nagy hangsúlyt fektettek a növelt hatékonyságra is, amelyet egyrészt súlycsökkentéssel, másrészt az elektromos rásegítéssel értek el. Maga a rendszer lelkét egy motorként és generátorként is működő elektromos egység, illetve a gyártó hétsebességes duplakuplungos váltójának párosa adja, mely első ízben az 599 HY-KERS lemezei alatt jelent meg a szívó V12-essel együttműködve, majd sorozatgyártásban a családi FF lemezei alatt teljesedett ki.

A hibrid hajtáslánc az F12 és az F70 néven emlegetett Enzo-utódban szintén V12-essel dolgozik össze, hiszen az elektromotor a már említett módon a motor és váltó közé kerül beépítésre, így generátorként is üzemel és az akkumulátorcsomagból táplálkozik, amelynek aktuális helye nyilván a tökéletes súlyelosztás, illetve a rendelkezésre álló tér alapján adódik ki.

Mindez annyira sokat nyom a latba, hogy szuperautóhoz mérten igencsak korrekt, 13,4 literes vegyes fogyasztást diagnosztizálhatunk. A csúcstechnika egyben azt is jelenti, hogy a mérnökök 12 különböző fémet használtak, így a különösen merev, ám könnyű karosszériával együtt 1525 kilogrammos üres tömegről beszélünk, ami a merevség 20 százalékos növekedése mellett 70 kilogrammal kevesebb, mint az elődmodell esetében.

Nem mellesleg a tökéletes hangolás végett a súly 46 százaléka kerül az első tengelyre, s emellett a stabilitásról és a biztonságról olyan rendszerek gondoskodnak, mint a legfrissebb generációjú karbon-kerámia fékek, a futóműben mágneses elven működő adaptív lengéscsillapítók, hogy az elektronikus segédek egész hadáról már ne is szóljunk. Nem hiányzik persze az elektromos differenciálmű, a sportos hangolású ABS, a menetstabilizátor, de az F1-Trac névre keresztelt asszisztens sem.

Nem csak bankkártyának akad helyAz utastér tervezésénél a fő szempont a Ferrarinál ezúttal a tér optimális használhatóságának elérése volt, így az ülések mögött praktikusan a poggyászoknak is plusz hely jutott.

Emellett a 458 Italiával megkezdett letisztult irányvonal folytatódik itt is: a funkciók legtöbbje elérhető a kormánykerékről, vagy annak közeléből, miközben az utas is kapott csemegét: az FF megoldásához hasonlóan saját kis digitális kijelzőn olvashatja le a fordulatszámot, a 'belőtt' fokozatot és a sebességet is, közösségi élménnyé téve a kétszemélyes autózást.

A hangulat tipikusan ferrarisKülföldi kollégák ráadásul már próbára is tehették az ágaskodó paripás istálló legfiatalabbik versenylovát. Az F12 volánja mögé ülve bizony nem könnyű objektív véleményt alkotni, ám erről a remek mérnöki munka, a roppant finom végeredmény is gondoskodik. A motor elemi ereje mellett persze olyan pozitívumokat is felsorakozhatunk, mint a példás gázreakció, vagy éppen a mennyei zenei élmény, amelyhez természetesen a kipufogórendszer hangolása is hozzájárul. Utóbbit érdemes a videókon kiélvezni.

A tapasztalatok szerint a váltó legalább olyan pozitív értékelést érdemel, mint a tizenkéthengeres szívómotor. Finoman és precízen váltogatja a fokozatokat, miközben roppant gyors is, bizonyítván a duplakuplungosok remek képességeit.

A habot a tortán viszont kétségkívül a Ferrari elektromos differenciálműve jelenti, ami briliáns teljesítményt nyújt. Nehéz elképzelni, hogyan lehet a sokszáz lóerőt nagy hatékonysággal az aszfaltra vinni, a Ferrarinak azonban ez nem okozott gondot és a nyomatékvektorozást is ismerő szerkezet minden képzeletet felülmúlóan végzi feladatát.

Nagyságrendileg százmillió forint ellenében ülhetünk ide

De a futómű sem rest, a közvetlen kormányzással karöltve roppant gyors fordulókra képes, az előd 599-eshez képest csökkentett méretek pedig szinte predesztinálják az F12-t, hogy felülmúlja őt. Volt olyan kolléga, aki a két generáció közt fennálló különbségre csak annyit mondott: „ég és föld”, jellemezvén, hogy az utód mennyivel gyorsabb, mennyivel több a mechanikai tapadása. A kanyarokba érve először finom alulkormányozottságot mutat, de aztán következik a java, átcsap túlkormányozottságba és máris örömkönnyeket hullatnak az abroncsok, amik élvezettel veszik, hogy egy vörös ördög kényszeríti őket gyors halálra.

A mesés forma csúcstechnikát rejtMindezt most megfejelhetjük a hétköznapi használhatósággal is. Az utastérben tágas hely várja a sofőrt és társát, míg rosszabb minőségű utakon sem olyan borzalmas vele a közlekedés, sőt, egészen civilizáltan, ellenben kihívóan is tud viselkedni. Inkább egy Aventador? Ugyan, az F12 kevésbé brutális, mégis gyorsabb és jobban kihasználható. Inkább egy Veyron? Ugyan, az F12 negyedannyibba, mintegy 100 millió forintba kerül, miközben a Bugatti nem nyújt annyi élvezetet, mint a maranellóiak büszkesége. A Ferrari ezzel pontot is tett az ügy végére, ugyanis az olaszoknak megint sikerült olyan Gran Tourismót alkotniuk, amely feledhetetlenségét a konkurensekkel szemben tanúsított fölényességével fejeli meg.