A tavasz közeledtével már csak a kültéri programok gondolatától is jobb lesz a kedvünk. Amikor pedig egy szép kora tavaszi reggelen madárcsicsergésre ébredtem, rögtön eszembe jutott a tavaly nyáron megvásárolt, téli álmát alvó autós felszerelés. A tartozék, amiről azóta sem született teszt, noha nem a kamrában ácsorgásra szereztük be a terméket, most volt alkalmunk kipróbálni.

Ha kerékpározásra adja az ember a fejét, előbb-utóbb felmerül a sporteszköz szállításának kérdése is. Hatótávon kívüli tájak felfedezése, rendezvényekre utazás, távol élő ismerőseinkkel közös tekerés: számos oka lehet, amiért kényelemből, vagy praktikus okokból először autóba – vagy az autóra – helyeznénk a kerékpárokat. A legbiztonságosabb megoldást az autó belseje jelentené, de ez az opció jellemzően csak szólóban (legfeljebb egy utastárssal) utazva merülhet fel komolyabban. Ráadásul a használat után nem éppen patyolattiszta biciklik könnyen összekoszolják a kárpitozást; a sárfoltok eltávolítása pedig annál fáradságosabb munka. Másban kellett gondolkodnom.

A külső transzport során a tetőt, a hátsó ajtót, vagy a vonóhorgot hívhatjuk segítségül. A felfelé terjeszkedés macerás (főleg magas autót nehezebb kerékpárral kombinálva), növeli a fogyasztást és még az űrszelvényünkbe nyúló növényekre-tárgyakra is külön kell figyelni. Nagyjából húsz éve vesztem már össze egy ártatlan szilvafával... A hátsó ajtóra szerelhető tartóknál egyebek mellett a lámpák láthatósága lehet kritikus, és mivel lapul egy hattyúnyak a családi autón, hamar megérkeztem a vonóhorogra szerelhető típusokhoz.

Nem evidens, hogy nyitható marad a csomagtér. Csak ajánlani tudjuk a lehajtható kivitelt

Két fiunk mellé egy négy kerékpár szállítására alkalmas eszközt kerestem – és ezzel az egyetlen feltétellel rögtön alaposan megszűrtem az egyébként zavarba ejtően bő kínálatot. A legkézenfekvőbb márka sajnos bőven a fájdalomhatárom fölött  kelletti magát, így egy nagyságrendileg fele annyiba kerülő termék mellett tettem le a garast.

Az alapár bő tíz százalékát helyből elköltöttem „extrákra”: kulccsal zárható rögzítőfejek és a 26-osnál nagyobb kerékpárokhoz nélkülözhetetlen toldatok kerültek a virtuális bevásárlókosárba – így viszont már komplett volt a csomag. Már a rendelés leadása előtt foglaltam időpontot az okmányirodába, hiszen a szürke rendszám birtokában sokkal kényelmesebb az élet. (Ugyan ki akarná minden héten abajgatni a gyönyörű „Autó Pult”-os rendszámkeretet?) Az ügykör kiválasztásához internetes segítséget kértem, az Ügyfélkapun végül a 'Gépjármű ügyek' Szolgáltatás halmaz -> 'Forgalmi engedéllyel és törzskönyvvel kapcsolatos ügyek' Feladatkör -> 'Forgalmi engedély cseréjére irányuló kérelem' Ügykör elérési úton választottam egy 30 perces időablakot. Választásomért dicséretet kaptam az ügyintéző hölgytől. A pár nappal későbbi papírmunka pedig nem tartott tovább 5 percnél.

A visszahajtható lámpatest jól jön tároláskor: kevesebb helyet foglal a tartó és még az érzékeny részek is védve lesznek

Még egy fontos információra is felhívták a figyelmem. Szürke rendszámos autó műszaki vizsgáján be kell mutatni a harmadik (szürke) rendszámot is. A tartóra nem lesz szükség, csak a hatósági jelzést vigyék magukkal.

De kanyarodjunk rá a Peruzzo Pure Instinct 4 nevű kerékpártartóra! Vagyis inkább csak vizsgáljuk meg; se az autónak, sem az eszköznek nem tenne jót, ha áthajtanánk rajta. (Elnézést az agyzsibbasztásért, de a cikk írása közben futott be a hír: Dublinban a gyerekek többsége előbb ír, mint olvas. Nehéz kikeveredni az ördögi körből.) Az interneten leadott rendelést három nap várakozás követte, majd csöngetett a futár.

Átvételkor még kifejezetten nehéznek tűnt a kartondoboz. Szerencsére a vonóhorogra helyezéskor, amikor már két kézzel markoljuk a szerkezetet, sokkal könnyebbnek érezzük- Irodai munkát végzőknek sem okoz gondot a mozgatása. Sőt, néhány más gyártótól eltérő módon  (tehát a Peruzzo esetében az autó hossztengelyére merőlegesen) kell fixálni a tartót, ami személy szerint nekem kényelmesebb megoldásnak tűnik.

A zár alatt csavarfejjel szabályozható a szorítóerő. Visszajelző nincs, a rögzítettséget rángatással kell ellenőrizni

De mielőtt idáig eljutnánk, némi szerelgetésre szükség lesz. Vagy nevezzük inkább üzembe helyezésnek ezeket a tennivalókat. Világos és egyszerű módon kell nyitogatni-beállítani-csatlakoztatni-rögzíteni a különféle komponenseket; mindenesetre a négy tag miatt szánjunk legalább fél órát a bemelegítésre. A tartó összeállításakor alkalmunk nyílik a részletek felfedezésére.

Már az ismerkedési fázisban támadt néhány konstruktív ötletem: a méretes imbusz csavart (amivel a vonógömbre kifejtett erő nagyságát szabályozhatjuk) semmi nem védi, sáros-vizes terepre merészkedés után lesz takarítani valónk. Ennél is kézenfekvőbb hiányosság talán (hiszen minden általam olvasott beszámoló megemlítette) az elektromos vezetékek lógása. Kábelkötegelős rögzítés nélkül balesetveszélyes lenne közlekedni a szerelvénnyel*. Szögezzük is le gyorsan: a kerékpárszállítótól nem lesz szerelvény a járművünkből, nincs előbbinek például futóműve se. Így csak arra a szabályra kell figyelni, amely a személygépkocsiról hátrafelé túllógó rakomány hosszát szabályozza. Az általunk tesztelt, meglehetősen hosszú tartó 90 centiméter, a vonatkozó paragrafus egy méteres túlnyúlást engedélyez.

Stabilan tartanak a pántok, de tény: a drágább tartókon finomabb megoldást találunk

Vissza az egyszemélyes ötletbörzémre: a kerekeket fixáló pántokat használaton kívül teljesen zárt állapotban tartottam. A hosszúhétvége leteltével szereltem le az autóról a kerékpártartót – és ezek a rögzítőelemek három nap alatt teljesen felvették a rájuk kényszerített formát. Lehet, hogy szerencsésebb anyagválasztással elkerülhető lenne ez a hosszabb távon fennmaradó alakváltozás.

És még ezen a környéken maradva: a fogazott műanyag szíj meghúzásában csak magunkra számíthatunk: valószínűleg az igényesebb racsnis megoldás (amivel aztán a kioldás is kulturáltabb lenne) már nem fért bele a költségkeretbe.

26 hüvelyk fölött szigorúan kell a toldat. Néhány ezer forintos tétel, alapból nem jár mind a négy sínhez

Nem hátrány, csupán a műfaj velejárója a méretes hátsó túlnyúlás. A hátsó rámpaszög drámai mértékben csökken, így a lejtős autóbeállónk miatt jobbnak láttam „csalni” egy kicsit a tartó pozicionálásán. Enyhe lejtetésre volt szükség (a vonóhorog felé), ezután már karcolás nélkül tudtam ki-bejárkálni a kapun. A közlekedés ezt leszámítva szinte változatlan élmény: nem zúg a felépítmény, a szél sem fogja vissza járművünket. Azért a merész kanyarvételtől és a szűk parkolóktól érdemes tartózkodni.

A leírás szerint teltház - vagyis négy kerékpár -  esetén kötelező a mellékelt (kék) heveder használata, amit az utolsó kerékpáron átvezetve a csomagtartó ajtajába akaszthatunk. Idáig még nem jutottunk el, a két kerékpár viszont meg sem kottyant a szerkezetnek. Több száz kilométeres túrán sem lazult le a rögzítés: a vonóhorogba kapaszkodó félgömb, a kerékpárok vázait tartó fejek és a felniket fogó gyorsrögzítők  egyaránt fixen tartottak, ami mindenképp bizalomgerjesztő.

Idomul a legtöbb keresztmetszethez, jól lehet játszani a helyzetével is: a "csipeszek" egyetlen hátránya, hogy gyárilag nem zárhatók (felárért vehetünk kulcsos fejeket)

A billenthetőség négy ember esetén úgyszólván elengedhetetlen. Főleg azért, mert a csomagtartó nyitható maradt, vagyis könnyedén lehetett cuccolni felpakolt kerékpárok esetén is. Ez a tulajdonság persze az autó típusától is függ. Érdemes megjegyezni, hogy a ’túl magasról’ nyíló csomagtérajtó (amiket autós tesztjeinkben hátrányként szoktunk említeni, hiszen magasra kell emelni a csomagokat) ezúttal inkább előny, hiszen pozitívan hat a nyithatóságra.

Összegezve a néhány használat során nyert tapasztalatokat: a Peruzzo vásárlásával egy alapvetően könnyen kezelhető, stabil eszközhöz juthatunk viszonylag kedvező áron. Nem annyira ’plug-and-play’, mint a fejlesztésbe jelentősen több pénzt ölő vetélytárs (okkal nem használtam többes számot) portékái, viszont a kötelezően ajánlott tartozékokkal kiegészítve és a kezdeti finomhangolásokat elvégezve több, mint használható megoldást kapunk.

Óvatosan a parkolással: nem sokat lát a kamera, kikapcsol a hátsó radar, mközben jelentősen hosszabb az autó

Az igazán hosszú távú tapasztalatok hiányában nehéz teljes körű és objektív véleményt mondani a Peruzzo Pure Instinct 4-ről, de eddig nem bántuk meg a döntést, a termék ár/érték aránya igazán kedvezőnek tűnik. Ha most gondolkodna húsvéti ajándékon a családunk, újra mellette döntenénk.

Disclaimer: a fenti cikk nem fizetett promóció, a szerző saját maga által vásárolt termék beszámolója. Az összehasonlítási alapot a sokat emlegetett ’másik gyártó’ szintén nem túlhasznált kerékpártartója adta, lévén épp akadt egy tesztalany a szűk családon belül.