Benzingőz. Ez bizony nem az a fajta plátói dolog, amiről sokszor áhítozva karistolunk szép gondolatokat, nem. Ez a benzingőz az igazi fajtából való: a levegővel szénláncok keverednek, amely illatot egyszerűen nem lehet nem élvezni, épp ezért jó nagyokat szippantunk belőle. Mindeközben dobhártyánk megremeg, az abroncsok az aszfaltba marnak és szempillantás alatt eltűnik vágyaink tárgya. Raliversenyen jártunk.

A hangulat magáért beszél - galériaNoha a versenyzés oly szorosan nem is tartozik hasábjainkhoz, vannak pillanatok, amikor egyszerűen nem hagyhatjuk ki, hogy írjunk róla. Persze ott van a milliók által kedvelt Formula-1, a sztárokkal tűzdelt WRC berkei vagy a roppant szimpatikus Michelisz Norbi által hazánkban is egyre népszerűbbé tett túraautós ágazat, ezúttal a családiasabb raliversenyek hangulata csapta meg a szerkesztőséget.

Látogatásom nem tervszerű volt az eseményen, hiszen más tennivalóim tologatásával bíbelődtem a hétvégén, de a motorok vidám üvöltése olyannyira hívogatóan szűrődött be szobám ablakán, hogy késztetést éreztem az azonnali látogatásra… és milyen jól tettem, hogy hallgattam a sugallatra, ugyanis ennek eredményeképp kellemes emlékekkel és a hozzájuk tartozó fotókkal tértem haza.

Érdekes módon korábban inkább a pályaversenyek vonzásában éltem, kifejezetten tetszett, hogy körről körre egyre pontosabb íveken dirigálják a pilóták az autókat, hogy század- vagy ezredmásodperceket faragjanak, miközben szürkeállományukba szinte beég a pálya szinte legapróbb részlete is.

A kipufogógázt itt mindenki kedvvel szippantja

Tudják, hol van két kis kavics a hármas kanyarban vagy hogy hol lengetik a lelkes rajongók a transzparenst, miközben az ívek sugarának és egyenesek hosszának ismerete szinte magától értetődő. A rali viszont egy teljesen más kategória, a pályabejárástól függetlenül szinte ismeretlen helyen kanyarognak a versenyzők, hiszen az adott szakasz állapota ez esetben sokkal gyorsabban, drasztikusabban változik, mint a pályaversenyek esetében. Persze ott sem mindegy, hogy mennyire gumizódik fel az ív vagy hogyan módosult az aszfalt hőmérséklete, azonban a raliban egy farönk, egy darab kő vagy a fák mögött épp felbukkanó szikrázó napsütés vet újabb és újabb megoldandó feladatokat a pilóták és navigátoruk elé.

A mezőnyben klasszikusok is mutatják magukat

A hétvégi futamon a hazai ralimezőny másodosztálya, illetve a rali sprint kategória képviselői tették tiszteletüket Tatabányán, de a történelem húrjai is megpendültek a veterán gépek jóvoltából. Persze nem csupán a városlakók szereztek tudomást a markáns kipufogókoncert által a versenyről, az erdő élővilága két napon át elkerülni kényszerült az általa megszokott átkelőhelyeket.

Mindenesetre arról tudok nyilatkozni, hogy mindenképp érdemes ellátogatni a hasonló eseményekre, megízlelni őket, megkóstolni a számunkra ismert, avagy ismeretlen fogást, ha másért nem, a hangulatért - ráadásul ezen felül csupa pluszt kaphatunk. Maga a sportág barátságosabb, emberközelibb a távolságtartó pályaversenyzéssel szemben, így azok még nagyobb potenciált láthatnak benne, akik szeretnek a tűz közelében tartózkodni, ráadásul a többi rajongóval folytatott eszmecsere szintén üde színfoltja a pálya melletti életnek.

Az izzó féktárcsák a versenyek védjegyei

Felsorakoztak, az izgalom a tetőfokára hágA látványról pedig nem csupán az autók és a versenyzők, hanem az időjárás és a fizika szintén gondoskodik. Az esővel áztatott szakaszokon nyilvánvalóan a kanyarban még jobban csúszó versenyautók, a kiélezettebb küzdelem, míg az este beköszöntével a vörösen izzó féktárcsák és a brutális fényalagutat biztosító reflektorok kévéje nyújt olyan élményt, amit másutt nem igazán tapasztalhatunk meg, mindez alá pedig a négy-öt-hathengeres motorok harsonája ad méltó aláfestést, amit már több kilométeres messzeségből az erdő visszhangja hallat.

Ha pedig pont szemünk láttára sodródik ki, borul fel egy elnézett féktáv vagy egy csúszósabb rész miatt az autó, segítségünkkel mi is teljes értékű részeseivé válhatunk – még ha csak egy pillanatra is – a versenyhétvégének. Persze nem azt mondom ezzel, hogy mutassunk fityiszt a körpályán viaskodóknak, hanem inkább azt, hogy hagyjuk a világot előttünk megnyílni, legyünk kaphatóak az újra, hiszen így ténylegesen megismételhetetlen élményekkel gazdagíthatjuk memóriánkat.

Akit már egyszer elkapott a gépszíj, egyszerűen nem mondhat nemet egy kis gumicsikorgásra, az autósport emberközeli megtapasztalása után pedig talán még nagyobb tisztelettel és még nagyobb hódolattal lehetünk szeretett hobbink, az autózás iránt. Legyen szó pályaversenyről, raliról vagy csupán szlalomos viadalról, amennyiben az idő engedi, a kilátogatás nem jár vesztenivalóval, ellenben élményekkel, tapasztalatokkal és esetleg új cimborákkal lehet gazdagodni az autósportban is.