Amikor felmerült bennünk a hazánk autóipari nagyjait bemutató sorozat ötlete, már nem is volt kérdéses, hogy Barényi Béla kiemelt szerephez jut majd. Ez persze nem csak a kiváló mérnök érdemeinek köszönhető, hanem annak is, hogy többek között az ausztriai Hirtenbergben napvilágot látott szakember példamutató életútja volt az, ami lapunk szerzőit is a mérnöki pálya, illetve a közlekedésbiztonság témája felé terelgette.
Bizony, nincs még egy szakmabeli a Föld kerekén, akinek munkássága mélyebb nyomot hagyott volna a járműgyártás világában, hiszen Barényi olyan – mára már sokszor trivialitásnak festő – dogmákat fektetett le, melyek megszámlálhatatlan emberéletet mentettek meg napjainkig, s fognak megmenteni a távoli jövőben egyaránt.
Barényi a népautóval
Laza, vagány, zseni - példaképA konstruktőr azonban nem csak a tudományos életben jeleskedett, de jellemességével emberként is kiemelkedett a szakma tesztoszterontól és törtetéstől bűzlő sűrűjéből, igaz, talán éppen Barényi emberségességének köszönhető az is, hogy neve nem fémjelez a drákói szigorú Ferrarihoz, a kérlelhetetlen Lambroghinihez, vagy éppen a megalkuvásokat nem ismerő Porschéhez hasonlóan egyetlen autómárkát sem.
Az 1907-ben született ifjú viszonylag szerencsés volt, hiszen igencsak inspiráló környezetben nevelkedhetett. Magyar édesapja a Pozsonyi Katonai Akadémián tanított, édesanyja pedig a monarchia egyik legtehetősebb iparmágnás családjának sarja volt, így a cseperedő Béla Viktor Károly nagyapja Austro-Daimlerének köszönhetően már azelőtt szerelmessé válhatott az automobilokba, hogy azok létezése a kor polgáraiban egyáltalán tudatosulhatott volna.
A műszaki véna persze már a korai időszakban a felszínre került, így nem is csoda, hogy a barkácsolásban jeleskedő hősünk már szánkóját is párnázott kormánnyal látta el, mintegy bizonyítván, hogy a biztonságra való törekvés a vérében van. Ezért is adhatunk hálát, hogy Bécs felsőoktatása tovább pallérozta a tehetség elméjét, aki 1926-ban kitüntetéssel diplomázhatott egy hathengeres motor terveivel. Azonban a nagybetűs életbe kikerülő pályakezdő tarsolyában már ott lapult az igazi aduász: a népautó terve. Az elképzelések ugyan 1929-ben publikálásra kerültek, de a szabadalmi hivatalokat mégis elkerülték a rajzok, így pedig a 30-as évek elején reflektorfénybe kerülő Ferdinand Porsche nagyot tarolhatott a Barényi által a merev kormányoszlop miatt erősen kritizált VW Bogárral.
Korai a nagy öröm - ez az urak 'legdrágább' egy márkájába került
Mindenesetre a német dölyfössége és Barényi érdemeinek eltagadása olyannyira bicskanyitogatónak bizonyult, hogy hazánk fia végül perre vitte a dolgot, ahol 1 márkás „kártérítést” és némi elismerést követelt magának – 1955-ben ezeket meg is kapta.
Barényi 'Bogara' 1929-ből
Érzékelhető hát, hogy egy igazán jellemes és harcos típussal állunk szemben, akinek karrierje során számtalan nehézséggel is szembe kellett néznie. Barényi a Steyr kötelékeiben kezdett kibontakozni, ahol Ferdinand Porsche mellett megismerkedett a később a Mercedeshez szegődő Karl Wilferttal is. Mindeközben a biztonság úttörője a néhai Austro-Fiat és az Adler kötelékeiben is eltöltött néhány évet, sőt, a Műszaki Fejlesztési Társaság is alkalmazásba vette, melynek párizsi kiküldetésén ismerkedett meg későbbi nejével is.
'Körém, kiscsibéim!' - ma is sokan innák a szavait
A mérnöki vágyak megvalósítása reményében Barényi azonban rendületlenül döngette a szemében ígéretes Mercedes kapuit. Az autógyár 1938-ban még elutasította Barényi jelentkezését, akit egy évvel később barátja, Karl Wilfert kísért a későbbi igazgató, Dr. Wilhelm Haspel elé. A menedzserek természetesen már ekkor is igen elfoglaltak voltak, s Haspel különösen türelmetlen ember hírében állt, így a pályázó azt a tanácsot kapta az interjút megelőzően, hogy szűk 2 percben igyekezzen bemutatkozni.
A legenda szerint Barényi a következő mondattal kezdte felszólalását: „Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak.” A történtek valóságtartalmára mára nehéz lenne fényt deríteni, de annyi bizonyos, hogy a konstruktőr 22 percben fejtette ki mondandóját a jövő autójáról, melynek elképzelései szerint maradéktalanul biztonságosnak kell lennie.
Törésteszt a'la Barényi - olykor bátor, élő mérnök dummyval
Ettől a ponttól felgyorsultak az események, hiszen álomszerű lehetőségek tárháza nyílt meg Barényi előtt, aki megalapította a Mercedes biztonságtechnikai részlegét, ahol a gyár aktuális fejlesztéseitől függetlenül, valamint teljes anyagi támogatás mellett kísérletezhetett, tesztelhetett.
Végül lett mit - a tejbe - aprítani
S, hogy mi született meg Barényi boszorkánykonyháján? A teljesség igényével erről a több mint 2500 szabadalom fényében nehéz lenne beszámolni, de az tény, hogy az aktív- és a passzív biztonság szinte teljes elméleti módszertana itt érlelődött, itt született meg a biztonsági kormányoszlop, a töréstesztek gyakorlata, vagy éppen az autók gyűrődő-zónájának fejlesztései. A zseni természetesen már idejekorán gondolt a gyalogosokra is, így például nevéhez fűzhető az inaktív állapotban rejtőzködő ablaktörlő lapát, s az elhajló visszapillantó tükör is.
Az érdemek szerencsére nem maradtak jutalom nélkül, így például szobra és Nemzetközi Károly-díja mellett Barényi 1994-ben bekerült a Detroitban található Autóipar Halhatatlanjainak Csarnokába, sőt, még azt is megérte, hogy a németországi Sindelfingenben, illetve az olaszországi Terrachinában utcát nevezzenek el róla, a legtöbbre mégis Rudolf Diesel aranyérmét értékelte.
Nem csak a mi hősünk, de egyértelműen a jövő járműmérnökeinek példaképe
A mérnök ugyan már 1972-ben nyugdíjba vonult, 1990-ben bekövetkezett haláláig tanácsadóként mégis szinte egy személyben irányította a cég biztonsági fejlesztéseit, amik pedig ennek köszönhetően tették a világ legbiztonságosabb márkájává a Mercedest (ezt pedig hazánk egy kortárs, s e témában már-már megkérdőjelezhetetlen nagyja is megerősítette). A láthatatlan hősök tehát ma is köztünk járnak, igaz, nem fegyverrel, s nem is nyers erővel állnak a biztonság pártjára, hanem a tudomány láthatatlan, de sohasem életlen kardjával védenek meg minket a veszélyektől.