Nincs esély bliccelni. Ezzel a címkezdettel küldte sajtómeghívóját az Állami Autópálya Kezelő Zrt. szerkesztőségünkbe, hogy nézzük meg, - jogszabályi felhatalmazás alapján - miként fogják a kamerák mellett mostantól mobil csoportokkal, helyszíni megállítással is vizsgálni az autópálya e-matrica meglétét a díjköteles szakaszokon. A „szolgáltatás” a mobil ellenőrzőcsoportoknál igen komplex lesz, hiszen jogosulatlan úthasználat esetén a pótdíjat a helyszínen be kell/lehet fizetni, ugyanis a gépjármű az ellenőrző eszközök szállítása mellett mobil irodaként is funkcionál majd.

Mindenki álljon meg, szálljon ki és mutassa a cetlit, hadd lássam, hogy fizetett!

Mobil iroda? Nem semmi, eddig csak képeken láttam olyat csúcskategóriás luxuslimuzinok hátsó traktusában, ám ennek ellenére nem mentem el megnézni élőben a rendszert, melyre természetesen a meghívást ezúton is köszönjük. Azért nem, mert a hír hallatán egyből beugrott a kilométerenként sebességmérővel bekamerázott autópálya víziója, a birkaként kezelt utasokat terelő jegyellenőr munkatárs a peronokon a közösségi közlekedésben, a parkolási mizéria fővárosunkban, valamint az a látomás, ahogy ezzel az új mobil csoporttal számos autósnak indokolatlanul szakítják majd meg autópályás utazását, amit azután a megengedett sebesség átlépésével hoz be. Nem beszélve arról, hogy a megállításos ellenőrzés ellentétes az e-matrica alapvető vívmányával, miszerint úgy lehet útdíjat szedni a közlekedőktől, hogy közben nem állítjuk meg, nem lassítjuk le a járműveket.

Mobil eszközzel vizsgálják a rendszámokat, és a helyszíni „irodában” kell fizetni

Egyfelől értem én, válság van, semmire nem jut pénz, ezért minden cég ott fogja meg a költségeket, ahol tudja. A közlekedés terén a szolgáltatók első számú - sok esetben virtuális - ellenségei a szabálytalankodók, bliccelők. Az autópálya kezelő egyébként jogosulatlan úthasználók tekintetében európai összehasonlításban nem is áll rosszul, és a megállításos ellenőrzés tesztidőszakában mért 1,5 %-os bliccelési arány sem mondható jelentősnek. Persze, ha jobban belegondolunk, inkább faragjanak a renitenseken, mintsem hogy örökké emeljék a díjakat, ami egyértelműen a rendesen fizetőket sújtaná.

Eredmények: 120 ezer vizsgált jármű és 24 millió forint pótdíj

Továbbmenve, ezek az akciók Önökért, vagyis azokért vannak, akik rendre fizetnek, próbálják betartani a szabályokat, hisz akik nem váltják meg az úthasználatot, parkolóhelyet, viteldíjat, netán bármely szabálytalanságot követnek el, azok hellyel-közzel a többi fizető kuncsaft kontójára közlekednek.

Ám az irány, ami a mai magyar közlekedési költségek behajtását övezi - elvonatkoztatva konkrét cégektől - erősen kérdéses. Vagyis, hogy tűzzel-vassal kergetjük a „sok” bliccelőt a legelképesztőbb módszerekkel, hajszoljuk a nulla százalékos arány vízióját, közben zargatva a jogkövető állampolgárokat, és ami a legrosszabb, maszkolva a valós financiális problémákat.

Visszakanyarodva az autópályára, vajon valós előrelépés a bevezetésre kerülő újítás, főleg annak tükrében, hogy - számtalanszor életveszélyes helyen parkoló - mobil kamerás járművekkel és fix kamerákkal eddig is gyűjtötték az adatokat? Az indok két alapvető pillérre támaszkodik. Egyrészt így megspórolható a levelezgetés a sokszor csak nehézkesen beazonosíthat tulajjal, vagy üzembentartóval és könnyebben kiszűrhetőek a külföldi bliccelők is, mert nem meglepő módón a jogosulatlan úthasználók 78%-a külföldi volt a tesztidőszakban.

Ennyi kamera sem elég?

Az autópályások komolyan gondolják a külföldi, vagy külföldi rendszámmal bliccelők fülön csípését, hiszen a bankkártya mellett akár euróban is lehet majd fizetni a helyszínen (pillanatnyilag "baráti", 275 forintos árfolyamon).

Racionális érvek mentén talán be is hozhatja a folyamatosan szolgálatot teljesítő 6 (!) darab új mobil egység a technika beszerzési- és működtetési költségeit, valamint a személyzet bérét, amíg meg nem jön a várt hatás és nem kezd lankadni a nem fizetők száma. De vajon tényleg ez a helyes irány?

Ismerve a mai szomorú valóságot, aki bliccelni akar, az bliccelni is fog, ha pedig esetleg mégsem tud, akkor majd megy „ingyen” máshol – persze legalább annyival, amennyivel az autópályán közlekedne.  Ez pedig nem hiányzik senkinek, még akkor sem, ha tény, hogy a gyorsforgalmi utak kiépítése, fenntartása többletköltséget és többletszolgáltatást ad a hagyományos országutakkal szemben, hiszen a nagyobb megengedett sebesség biztosítása kétségtelenül több munkával jár.

Európa más országaiban is van ám megállításos ellenőrzés

Ám arról szeretünk megfeledkezni, hogy összérdeket nézve a sofőröket - beleértve a külföldi tranzitforgalmat is - inkább a gyorsforgalmi utak használatára kellene ösztönözni. Leginkább azért, mert ezeken a nemes aszfaltcsíkokon gyorsan, és a nagyobb sebességhez képest mégis biztonságosan, hova tovább kényelmesen, fajlagosan kevesebb károsanyag-kibocsátással, ráadásul a lakott területeket elkerülve lehet áramoltatni a közúti forgalmat.

Tehát a személy- és teherautó forgalom átterelése az autópályákra és autóutakra az államnak higgyék el, megéri, mert így a lakott területek zajterhelése, környezetszennyezése, forgalomzavarása, vagy éppen a balesetek kockázata csökken, nem is beszélve a gazdaságélénkítő hatásról, hisz az idő pénz bölcsesség nem kerüli ki a közlekedést sem.

Akinek van pénze luxusautóval száguldozni, annak legyen pénze az útdíjra is

Ennek tükrében pedig az autópályákra kellene csalogatni a kuncsaftokat, amihez a díjfizetés bevasalásának egyre drasztikusabb, és talán nem is hatásos módjai helyett inkább azon érdemes töprengeni, vajon hogyan lehet a lehető legtöbb közlekedő számára bevezetni a megtett távolsággal (érték)arányos útdíjat, mely akár figyelembe veszi a járművek emissziós normáit is, természetesen szem előtt tartva, hogy bizonyos termékek szállítása, vagy egyéb közösségi érdekek néha előnyt élvezne.

Meg elgondolkodni azon, hogy az autópályás úthasználati díjak csökkentése, az elérhető e-matrica típusok, a szolgáltatások, például az érvényességi időtartamok bővítése talán az externális költségek terén, valamint a szolgáltatást igénybevevők számának a növekedésével, no meg a bliccelési kedv lankadásával esetleg behozná az árát és nem biztos, hogy ördögtől való gondolat, vagy helytelenebb irány a behajtási szisztémák bővítésénél.

Nincs ellenvetésem, meg kell venni, csak mennyiért és miből lehet válogatni

Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell felvenni a kesztyűt a fizetést elkerülőkkel szemben, pusztán az lenne jó, ha nem csak gyógyszert írnánk a betegségre, hanem megpróbálnánk megérteni a kór okát is és annak megfelelően dolgoznánk ki a gyógymódot. Tudom, ez nehéz dió, hisz nem lehet mindenki számára egyszerre kedvezni, hova tovább az útdíjak kialakítása, menedzselése soktényezős folyamat, vagyis sok esetben az autópályák kezelőinek is meg van kötve a keze.