Múlt héten beharangoztuk 'Nagy Magyarok az autótörténelemben' című cikksorozatunkat, amit nem ok nélkül kezdeményezünk 2016-ban: amint arról megemlékeztünk, idén ünnepeljük az autózás 130. évfordulóját, ami éppen elegendő okot ad arra, hogy kicsit mi is visszatekintsünk a történelemben, mégpedig híres magyar feltalálók, mérnökök bemutatásával. A sort Farkas Jenő és Galamb József után Bíró László Józseffel folytatjuk a második epizódban, aki nem csupán az autósvilágban alkotott nagyot, de mindennapjainkat is alaposan megkönnyítette.
Vélhetően nem tévedek nagyot, ha azt állítom: gyakorlatilag mindenki került már olyan szituációba, amikor a városi araszolás közben a pokolba kívánta a ménkű sok kuplungolás és váltás egymásutánját, miközben esetlegesen irigykedve tekintett a szomszéd autóban a kellemes automatát használó úriemberre. Ezzel párhuzamosan azt is meg kell jegyeznem, hogy számos olyan sofőr akad ismerősi körömben is, aki rettentően ódzkodik az automata szerkezetektől, bár szerintem leginkább azért, mert még életében nem próbálta, milyen a kézi kapcsolásoktól mentes autózás - főleg egy modern egység segítségével, ami hat, hét, sok esetben pedig 8-9 fokozatból választja ki az ideálisat, miközben már néhány tízsebességes (!) automata szerkezet is megjelent a piacon.
Persze az izgalmas szerpentines kalandokhoz vagy esetlegesen a pályanapokon való részvételhez már jobban dukál az emberi erővel történő kuplungolás és gangolás, viszont a hétköznapi használat során messze kényelmesebb egy ügyes automata, ráadásul általa a váltásokra irányított figyelem immáron az útra összpontosulhat, így akár biztonságosabbnak is nevezhetjük az automataváltókat.
Kezdetben vala a jó öreg bolygóműves szerkezet, amely egészen máig vidáman él, fittyen hányva az évtizedek múlására. Már a huszadik század első éveiben próbálkoztak a szemfüles mérnökök a váltási folyamat egyszerűsítésével, azonban jelentősebb áttörést csak a ’30-as években sikerült elérni – láss csodát, épp magyar kezek által. Többek közt a golyóstoll feltalálója, Bíró László álmodta meg az automataváltó igazi elődjét.
Bíró László József Schweiger László József néven született Budapesten, egészen pontosan Terézvárosban, 1899. szeptember 29-én. Magyar újságíró, feltaláló, nevét világhíressé tette legismertebb találmánya a golyóstoll. A családnév Bíróra változtatását a magyar királyi Belügyminisztérium engedélyezte, s 1938-ban Bíró eredetileg zsidó vallásáról áttért az evangélikus hitre. Bíró Lászlónak összesen több mint 20 találmánya volt, melyeknek csak kis része került gyakorlati alkalmazásra, ám sokuk hatással volt későbbi konstruktőrök munkájára.
A golyós toll, a golyós dezodor, a tűzhelyhez kapcsolható mosógép, a vizes töltőtoll és számos apró találmány mellett 1936-os bejegyzési dátummal az elektromágneses továbbító berendezés is az ő nevéhez fűződik. Más néven a lineáris motor jelentőségteljes találmánynak bizonyult, hiszen később ennek alapján indultak a japán szupervasút kísérletek, és ma is fontos részét képezik a mágnes-vasutaknak.
A nélkülözhetetlen golyóstoll
Mindennapi életünk részeBíró László József szakmájából adódóan érdekelt volt egy új íróeszköz feltalálásában, hiszen újságíró volt. A nagyszerű ötlet alapjául a nyomdában használt festék szolgált. Sűrűbb volt, mint amit addig az íráshoz használtak, de a mindennapi használatban pontosan egy ilyen gyorsan száradó és nem maszálható megoldásra volt szükség.
A kivitelezés sem váratott magára sokat. A festékadagoló cső nyílását egy gömb fedte el, pont annyira, hogy a festék ne folyjon ki. Íráskor a gömb elfordul, s a felületére tapadt tinta a papírra kerül - máris látható az írás.
Ezek a tollak vették át a töltőtollak helyét, mivel használatuk jóval egyszerűbb és praktikusabb volt. A gömb anyaga sárgaréz, wolframkarbid vagy acél, melynek mérete 1mm. A tartály viszkózus tintával volt töltve. A 20. század precíziós gyártásának és a modern kémiának köszönhetően kezdődhetett meg a golyóstól sorozatgyártása. A golyóstoll stabil és gazdaságos eszköz volt az íráshoz, végleges formáját hosszas kísérletezés után érte el. Régi iratok szerint már Galileo Galilei is kísérletezett a golyóstollhoz hasonló szerkezettel a 17. században.
Vázlatok a működésrőlBíró első golyóstoll-szabadalmát töltőtoll néven 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteket külföldön fejezte be, ugyanis 1938-ban elkezdődtek a zsidókat korlátozó intézkedések, és Bíró ezek elől Párizsba, majd Argentínába ment. Ottani letelepedése után megfelelő módosítással az öntvényrepedést jelző festéket alkalmazta a golyóstoll töltésére. Argentínában benyújtott találmányára 1943. június 10-én kapott szabadalmat. Az első rendszeres eladásra gyártott golyóstollakat 1945-től Eterpen néven árusították.
Bíró Úr vámügyintézőként tevékenykedett és épp akkoriban vásárolt magának egy vörös Bugattit, de a váltásokat túlságosan nehézkesnek ítélte, feltaláló révén így elkezdett egy elmésebb szerkezeten agyalni, amely kiválthatná a kézzel-lábbal elvégzendő feladatot, ráadásul ennek hála az autóban rejlő tartalékok is jobban kihasználhatóak lettek volna.
Elég hamar, egy év leforgása alatt elkészült a remekmű, amely működőképes volt és a szabadalom sem hiányzott róla. Az Opel azonnal le is csapott a lehetőségre, Bíró László József Berlinben mutathatta be találmányát, s ezt követően egy 1000 km-es teszttáv megtétele után havi 200 dollárért cserébe megvásárolták a találmány jogait. Azonban nem használati célból - biztos, ami biztos, nehogy a konkurencia szerezze meg azokat. Lényegében a magyar feltaláló megoldása sosem került sorozatgyártásba, a GM csupán időt szeretett volna nyerni, hiszen így kevesebb eséllyel jöhetett ki a konkurencia automata szerkezettel.
Erről Bíró maga is megemlékezett: „Végül megvették a jogokat (...) és közölték velem, hogy nincs szándékukban gyártani, mivel már sok éve hidraulikus sebességváltóval dolgoznak, és továbbra is ezt kívánják alkalmazni. Egyszerűen azért vették meg találmányomat, hogy azt ne vehesse meg a konkurencia.”
Az első sorozatgyártásba küldött automata különben a GM Hydra-Matic váltóműve volt 1939-ben, amely négy előre- és egy hátrameneti fokozatot rejtett magában. Ezek az Oldsmobile, Cadillac és Pontiac modelljeibe kerültek, de a General Motors a Mercedes-Benznek és a Rolls-Royce-nak is adott el belőle.
Cikksorozatunk első része, amiben Farkas Jenőről és Galamb Józsefről írtunk, ide kattintva olvasható.