Az Autó Pult életében viszonylag rendhagyó esemény, hogy a Forma-1 területére merészkedünk, ám ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy ne szeretnénk az autósportot, csupán annyit, hogy erőforrásaink korlátossága miatt jelenleg nem tudunk e téren az általunk áhított részletességű híradásokkal szolgálni - filozófiánk szerint pedig vagy jót csinálunk, vagy inkább semmit. A kivétel annak köszönhető, hogy Michael Schumacher idei teljesítménye kapcsán a külföldi sajtó a szenzációhajhászás közepette megfeledkezett arról, hogy egy hétszeres világbajnok életművéről állít valótlanságokat, melyek bizony nálunk is kihúzták a gyufát.

A fent említett történések kiváló bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az emberek általában igen rövidtávú memóriával rendelkeznek (egyesek véleménye szerint négyévessel - bizonyos területeken ezért vannak ilyen hosszúságú periódusok), ráadásul könnyen befolyásolhatóak. Engedjék meg, hogy elméletem alátámasztására rögtön egy rövid tréfával szolgáljak:

Spartacusról elterjed Rómában, hogy meleg. Borzasztóan megsértődik, és elhatározza, hogy 1000 szűzzel fekszik le. A Colosseumban zajlik az esemény. 500ig simán eljut, 700-nál kicsit megtörölgeti a homlokát. A közönség kicsit buzdítja: - Spartacus! Spartacus! - Eljut 950-ig, kicsit liheg. - Spartacus! Spartacus!! - 999-nél elájul a diadalok hőse, mire a közönség: - BUZI, BUZI!!

Ugye könnyű felfedezni a vicc és Schumacher karrierje közötti párhuzamot? Ilyen gyorsan megfeledkeztünk volna 269 versenyről, 91 győzelemről, 154 dobogós helyezésről, 68 pole pozícióról és 7 világbajnoki címről? Meglehet, de a németnek a puszta számokon kívül is vannak érdemei.

A kezdet kezdetén. Állítása szerint a mai napig gokartosnak tartja magát

Tudják, én személy szerint mindig azokat az embereket állítom magam elé példaképként, akik önerejükből a semmiből jőve érnek el sikereket, s bár nem Michael Schumacher képe lóg a szobám falán, ő tagadhatatlanul ezek közé tartozik. Mögötte sem állt egyetlen iparmágnás, olajsejk, vagy éppen egy oligarcha, hogy befizesse a Forma 1-be. A legenda szerint édesapja a kerpeni gokartpályán volt gondnok, s hogy kisfia ne zavarja a munkában motoros fűnyírót kötött egy karóhoz, hogy a kis Michael ott körözhessen, s mindeközben még a gyepszőnyeg is megszépült. Aztán egyszer csak eloldották a kötelet és nem kis erőfeszítések árán megvásárolták az első gokartot. Két év sem telt el és nemsokára elkezdtek gyűlni a trófeák a vidéki kissrác polcain.

"A legfontosabb emlékem az, hogy szabadságom volt arra, hogy eldöntsem, melyik utat választom az életben és a szüleim támogattak."

Valami megmagyarázhatatlan atmoszféra a kezdetekkor és később is körüllengte a versenyzőt, amit sokáig nem mert megfogalmazni senki, de Schumacher és Ayrton Senna között bizonyosan volt egy láthatatlan kapocs, ami választ ad a bennük megbúvó különleges tehetségre. Az, hogy ők mindketten egy időben versenyeztek egy olyan véletlen, mintha a fizika területén Einstein, Newton és Gauss egyazon helyen, egyazon időben alkothattak volna. Mindkettejük képes volt a versenyek idejére a világtól elszigetelődni és kizárólag a versenyzésre, a sebességre koncentrálni. Érdekes módon egyikükben sem volt szemernyi félelem vagy kétség sem és egész egyszerűen a győzelemre koncentráltak, mely számukra mindennek felett állt. Minden szabálytalanság, és karambol, ami a számlájukra írható kizárólag ennek az egyetlen tényezőnek volt köszönhető.

Nem volt mindig teljes a békesség. Itt éppen kettejük karambolját beszélik meg

Amikor a sajtó farkast kiált és csalónak nevez egy igazi autóversenyzőt, akkor kettejük szemében csak üres csillogás látható, mert a közvélemény nem érti, hogy ők nyerni jöttek. Akkor is tövig nyomják a gázpedált, amikor a motorblokkon kikandikáló hajtókarról már tisztán kiolvasható a sorozatszám, sőt akkor is, amikor leszakadt futóművel kell bevinni az autót a bokszutcába. Mi több, időnként választás elé állítják az ellenfelet, hogy össze akarja e törni magát, vagy inkább marad mögöttük. Hogy miért? Mert autóversenyzők! Igen, ezek mind bevett szokások voltak a ’90-es években, amiket aztán az FIA szabálytalanságnak nyilvánított. 2003-tól kezdődően a versenyeket Schumacher folyamatos győzelmei miatt unalmasnak titulálták, ezért kifejezetten számára hátrányos szabályokat és pontozási rendszert vezettek be.

"Őszintén szólva, inkább azért kritizáljanak, hogy dominálok, mintsem azért, hogy lassú vagyok."

Szó se róla, a mai pilóták is kiváló versenyzők, hiszen alig másodpercek választják el az első és utolsó helyezetteket, s lássuk be, hogy ez százalékosan elhanyagolható különbségeket takar, de éppen azok a különlegesek, akik ilyen körülmények között is képesek kiemelkedni a többiek közül. Valahogy hiányzik a valódi harc, ami értéket adna a győzelemnek, s helyette jogászok és az előírások között kiskapukat keresők vívnak csatákat valahol mélyen a színfalak mögött, ezért számomra napjaink győzelmi örömünnepe valahogy önmaga karikatúrájának tekinthető.

Az örömünnep napjainkban már nem a régi, hiányzik mögüle a valódi érték

Sokan ugyan azt állítják, hogy Schumacherben Sennától eltérően nincs meg a szükséges alázat, de ez szintén tévedés. Ellenpéldaként mindig azt hallom, amikor 1992-ben a belga pályán Érik Comas összetörte Renaultját, és a többi versenyző ugyan elhaladt a roncs mellett, de Senna kiugrott autójából, és visszarohant hozzá, hogy tartsa fejét, amíg az orvosok meg nem érkeztek hozzá. Egyesek állítása szerint Schumacher hasonló áldozatokra nem lenne képes, s a Senna halála utáni győzelmi ceremóniát is a számlájára írják. Pedig azon a napon a német többet veszített, mint bárki más. Egyrészt egy példaképet és barátot, másrészt azt az egyetlen embert, aki az ő értékrendje szerint is egyenrangú félként versenyezhetett volna vele. Arról a pillanatról, amikor rádöbbent, hogy egyedül maradt a sokaságban egy videofelvétel is készült. Talán a legnagyobb félelemük éppen abban gyökeredzett, hogy ők ketten együtt voltak képesek átlépni a saját korlátaikat, s egyedül, valódi motiváció nélkül ez nem sikerülhetett volna nekik. Minden más szituációban hátrány lenne, hogy valaki a gyengeség jeleit mutatja, ám ebben az esetben mégis a tisztelet és az alázat meglétére utalnak a könnyek.

Újságíró kollégám egy alkalommal arról számolt be, hogy a magyarországi futam után interjút akart készíteni a versenyzővel, aki a győzelmet követő őrületben még pillantásra sem méltatta őt. Kitartó barátom azonban levakarhatatlan és tovább követte az aktuális bajnokot, aki nem pezsgőzni ment, de nem is a feleségével akart ünnepelni, hanem a bokszok mögött elhanyagoltan ácsorgó takarítószemélyzet munkáját indult megköszönni. Egyszerűen mindenki egyformán fontos volt számára, s ezért a csapata becsülte őt és minden erejével támogatta. Önöknek eszébe jutna a diadal pillanataiban hasonlóan cselekedni?

Nem volt ritka a test- test elleni küzdelem, de az autók is vadabbak voltak

Aztán itt vannak az autók, melyek - már elnézést, de a 10-20 évvel ezelőtti fenevadakhoz képest V8-as motorjukkal szinte biciklinek tekinthetők. Amikor Lewis Hamilton beült Ayrton Senna turbófeltöltős, 1250 lóerős manuális váltóval szerelt autójába, kisgyerekként sikongatott örömében és úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg képtelen lenne határon autózni vele. Az új szabályozások tehát radikálisan leszámoltak a Forma-1 valódi célkitűzéseivel, ami nem szabályokért könyörgő és előzéskor hisztiző kisgyerekek óvodája volt, hanem életükkel játszó, technikáért rajongó férfiak sportja. ’A pénz nem számít’ elv alapján egész egyszerűen az volt a mérvadó, hogy a tudomány aktuális szintjén hogyan lehet a leggyorsabbnak lenni. Két körre fejlesztett edzésmotorok, 12 henger, turbótöltés, kompresszorok, leszorító erőt növelő propellerek, és 1500 lóerős teljesítmény bizonyították az emberi elme fizika feletti uralmát, amit olyan sofőrök prezentáltak a közönség számára, akik valódi férfiak voltak.

Íme az álomcsapat. Ők hárman bármire képesek

Pirosban szép az élet igazánEgy ilyen korszak végébe csöppent bele Michael Schumacher, aki kezdeti sikerei után 1996-ban a Benettont a háta mögött hagyva átszerződött a gyengélkedő Ferrarihoz. A csapatnál 1979 óta nem tudtak egyéni világbajnoki címet szerezni, ám Enzo Ferrari örökségeként megvolt bennük a győzelemhez szükséges elszántság. Alig egy évvel később összeállt az álomcsapat, amit Jean Todt, Ross Brawn és Michael Schumacher alkotott. A kis francia a kiváló szervezőképességét hozta magával, míg Brawn tagadhatatlanul egy műszaki zseni volt. A végzettségét tekintve vasúti mérnök és atomfizikus brit azon kívül, hogy bármikor képes bajnoki autót építeni, még a világ egyik leggyorsabb fejszámolója is volt egyben. Nem meglepő, hogy a taktika kidolgozása a mai ellenpéldához viszonyítva a Ferrarinál sosem hagyott kívánnivalót maga után.

Az utcai autók végső beállítását is ő végezte

A német pilótáról kevésbé közismert, hogy a volán tekergetése mellett rendkívüli érzékkel képes az aktuális viszonyokhoz optimálisan beállítani az autót, ráadásul a szükséges beavatkozásokat a mérnökökkel is gyorsan és tárgyilagosan képes közölni. Nem véletlen, hogy az utcai Ferrarik végső konfigurációjának meghatározásakor is mérvadóak a szavai. A triumvirátus mindezeknek köszönhetően végül öt világbajnoki címet söpört be így együtt és olyan legendát hívtak életre, amit a maranellói látogatásom által megihletett cikkemben talán már sikerült átadnom Önöknek.

"Az emberek könnyen elfelejtik, hogy a Ferrari mennyit köszönhet Michaelnek. Felépített maga köré egy csapatot. Motiválta az embereket. Egy nagy egésszé fűzte össze a részleteket. A Benetton is Michaelnek köszönhette a két világbajnoki címét. Amit Michael akkor tett az leírhatatlan." (Flavio Briattore)

Minden sikeres férfi mellett áll egy asszonyAmikor Michael Schumacher úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést, megígérte feleségének, Corinnának, hogy többé nem ül Forma-1-es autóba. A döntés logikusnak tűnt, hiszen rekordjaival jó időre bebiztosította magának, hogy a világ legjobbjának számítson, s vagyonáról vélhetően még önmaga is csak becslésekkel rendelkezett. Ingatlanok tucatja, szuperautók számolatlanul, a saját gokartpályán a falról lógnak a bajnoki versenygépek és egy hatalmas luxushajó lengedez a Földközi-tenger lágy habjain, miközben felhőkarcolókat neveznek el róla. Azt hiszem, ezen a ponton bármelyikünk beülne a kedvenc hintaszékébe, hogy a kockás pokrócot magunkra húzva pipázgassunk, vagy elolvassuk azokat a könyveket, melyekre sosem volt időnk. Azonban az autóversenyző lelke nyughatatlan, ketrecbe zárt vadállat, nem tudja a kertben kapálgatva eltölteni a mindennapjait és a hétvégi túrázásra használt Bugatti Veyron lomhasága is halálra idegesíti. „Versenyezni lenne jó!” Igen ám, de az asszony hisztizik, hogy megígértük, hogy majd a srácokkal rúgjuk a bőrt a zöld gyepen és távol maradunk a világ zajától.

Luca di Montezemolo helyett jött a fickó a Monopolyból

A tétovaság ahhoz vezetett, hogy Alonso előbb írta alá a szerződését a Ferrarihoz, minthogy Schumacher bejelentette volna a visszatérését. Sötét nap volt ez egy észak-olaszországi kisváros és rajongók millióinak számára. Ami a közvélemény számára egyszerű színváltás volt, az Schumachernek azt jelentette, hogy a csapat, amit ő épített fel és ő tett naggyá más uralma alá került. A pilóta nagyságát pedig az bizonyítja, hogy mindezek ellenére szó nélkül beült a gyengébb autóba és méltósággal versenyzett. Sokan csodálkozva nézik, hogy mitől látni ennyiszer gyakrabban a világbajnokot mosolyogni, hiszen korábban - amikor győzni is képes volt - csak a pódiumon öntötte el a boldogság. A legtöbbször akkor tudjuk azt értékelni, amink volt, ha megválni kényszerülünk tőle. Ez pedig így volt Schumacherrel is, akinek a szünetben volt ideje átgondolni, hogy mi a legfontosabb számára. Az, hogy nem a leggyorsabb csapathoz is hajlandó volt visszatérni, és hogy a hátsóbb helyeknek is tud örülni, az is azt mutatja, hogy mégsem csak a győzelem fontos számára, mint inkább az oda vezető út.

Ez csak egy újabb fejezetA legenda tehát nem ért véget, de azzal, hogy a bálvány szürke overált öltött, új fejezet nyílt a történetben. Talán még nincs minden elveszve, hiszen a triumvirátus három tagjából kettő most is egy csapatban 'tollasozik', noha az első szezonban Brawn még a német érkezése előtt fejezte be az autó tervezését, így az aranyat érő tanácsok elmaradtak. Nem baj, semmi sem számít, csak az, hogy ha kell, kikandikáljon a hajtórúd a motorblokk oldalán, hogy a sorozatszám tisztán leolvasható legyen, s hogy minden ellenlábas és rosszindulatú pletyka ellenére bizonyíthassuk az emberi elme hatalmát a fizika és saját korlátai felett. Ez a Forma-1 valódi küldetése, amit talán már csak a porcelánbolti elefántként viselkedő Schumacher képvisel a mezőnyben.

"Mögötted lesznek sokan, fogják a kezed gondolatban. Ha mégsem neked ragyog a nap, belül úgyis tudod. Aki igaz szívvel küzdött, nem kell fejet hajtania, mert övé a múlt, jelen és jövő, s minden igaz diadal." (Michael Scumacher)

A versenyzés még mindig a vérében van