Pontosan 125 évvel ezelőtt, 1887. május 10-én indult útjára a magyarországi szervezett mentés a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület megalakulásával. Manapság oly természetes, ha közúti baleset történik: jönnek a mentők, és segítenek. Pedig ez nem volt ám mindig így! 1876-ban ugyan törvényi szabályozás született, mely leírta a népesebb városok mentőintézeteinek szükségességét, és az elsősegély-oktatás fontosságát, ám akkoriban egyetlen nagyvárosunk sem látta át a mentés fontosságát, így ha valaki közterületen, egy üzemben, vagy netán otthon, a lakásában lett rosszul/szenvedett balesetet, hát bizony saját maga kellett eljutnia a kórházakba.
Furcsa mód, kezdetekben a mentési feladat a rendőrség hatáskörébe tartozott – rendőrorvos ment a baleset helyszínére-, míg meg nem alakultak a mai mentőintézmények elődei. Ahogy az lenni szokott, egy tragédia után jöttek rá az emberek, hogy valamit tenni kell, így hát 1886-ban, Temesváron jött létre az első magyar mentőegyesület, miután sokkolta a közvéleményt, hogy senki nem tudott segíteni egy vízbefulladt emberen. A temesvári példa ezután megindította a jó értelmű lavinát, és Dr. Kresz Géza szervezőmunkájának köszönhetően 1887. május 10-én megkezdte működését a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME), mely a kezdettől fogva 24 órás szolgálatban működött.
Lóerőváltás – lovaskocsi helyett motorkocsi
A BÖME élen járt mind a tudományos életben, mind a mentés korszerűsítésében, illetve az egészségügyi tömegoktatásban is. 1902-ben hadrendbe állították az első mentőkocsit, melyet egy 3,5 lóerős elektromos motor hajtott, sőt, hét évvel később a lóerőket 22 paripára növelve az új járművel fekvőbeteget is tudtak szállítani.
1912-ben már 13 magyar városban működött jó szervezettségű mentőintézmény, nem beszélve a közel száz kisebb „állomásról”, melyek többsége tűzoltóállomások alosztályaiból verbuválódott, mígnem 1926-ban létjött az egységes elvek alapján működő mentésszervezés.
A hátsó traktusban akár fekvőbeteget is lehetett szállítani
1948-ban az intézményeket államosították, ekkor lett a BÖME jogutódja a mai, jól ismert Országos Mentőszolgálat (OMSZ), mely akkoriban 77 mentőállomással és 132 darab, többnyire a világháborús ostromot is túlélt mentőkocsival.
Az OMSZ központi irányítással rendelkezett, a finanszírozását pedig az állami látta el - a konkrét indulást egyébként Dr. Kresz Géza és a BÖME iránti tiszteletből szintén május 10-ére időzítették.
Az 50-es években Dodge „izom-mentőautók” is szolgáltak
A szakmai elhivatottságot jól mutatja, hogy 1954-ben hungarikumként Budapestről indult az első rohamkocsi, mellyel megoldható volt az intenzív betegellátás a helyszínen is, míg az 1950-es évek végétől bevezetésre került a rádióösszeköttetés a mentőegységek és a mentésirányítók között.
Természetesen a magas szintű, egységes betegellátáshoz közel homogén felszerelésre és járműparkra is szükség volt. Kezdetekben amerikai Dodge Weapon, Ford V-8, néhány Hanomag, IFA, Citroen és Opel típusú gépkocsi alkotta a mentős járműparkot, de olyan manapság egzotikus márkák is gazdagították a márka-kavalkádot, mint például a Plymouth.
hazánkbanFiat mentőautó „MA” rendszámmal, ahogy ma is
Az első, széles körben rendszeresített típus az 1948-tól szolgáló Fiat 1100-as modell volt, melyet az ötvenes években felerősödő súlyos járműhiány, és a devizakeret szűkösségében nehézkes Fiat alkatrész-utánpótlás miatt keleti járművek követtek.
Jellegzetes szirénájáról messziről felismerhető volt a Nysa
Az IFA és Barkas típusok megvásárlása mellett a 60-as évektől a nyolcvanas évek végéig a lengyelektől vásárolt, közel 8100 darab Nysa típus jelentette a homogén járműpark kialakulásának első lépcsőfokát, majd a ’90-es években a Toyota Hiace lett az alaptípus az eset- és szállítókocsik körében.
A kevésbé szerencséseket, akikhez rohamkocsival kellett kimenni, több típus kipróbálása után (IFA Phänoman, International, IFA Garant, Opel Blitz, Dodge Job Rated, Robur LO-2500) 1973-tól különféle Mercedes mentőautókkal látták el – a csillagos márka a Roburokat váltotta.
Manapság roham- és esetkocsiként Mercedes Sprintereket, Volkswagen LT-ket, míg betegszállításra és szakápolói mentésre Ford Transitokat, illetve a megmaradt Toyotákat használja a mentőszolgálat.
Persze a „mezei” négykerekűeken kívül nem szabad megfeledkeznünk a speciális kivitelű járművekről sem, hisz’ jó terepjáró-képességük miatt használtak mentésre UAZ-t, sőt, 1995-től Mitsubishi L300-ast is. Ma pedig már léteznek két keréken, gyermekmentésre átalakított személygépkocsikon, sőt, az égbolton szálló mentősök is az OMSZ kötelékében.
Magyarországon is voltak különleges fejlesztésű mentőautók
A fejlesztéseknek, és a mentőszolgálat folyamatos hálózatbővítésének köszönhetően manapság 231 állomáson, több mint ezer gépkocsival várja a riasztást a közel hétezer mentődolgozó. Ezúton is köszönjük odaadó munkájukat, és fejhajtással tisztelegve emlékezünk azokról a hétköznapi hősökről ezen a jeles évfordulón, akik annyi emberen segítettek, s segítenek ma is, ha baj van.
Képek forrása: www.mentomuzeum.hu, www.erepublik.com