A megfelelő autó a neki való helyszíneken – németországi túránk során a kényelmes utazás és a korlátozások nélküli autópályán való száguldás mellett egy tiszteletkörre a Nürburgring nagykörének aszfaltjára is ki terveztük vinni az Opel Insignia OPC Unlimited-et (teszt holnap). Azonban mint ahogy azt oly’ sok tervnél tette már, a Nordschleife ezúttal is közbeszólt.

Benzingőz nélkül is felettébb kellemes a környék.A saját mikroklímájáról híres pályát a bonni szálláshelyünkről közelítettük meg, és rá jellemzően szürkeséget és kövér esőfelhőket vizionáltunk. Szerencsére tévesen, ugyanis a hegyek között átvágva továbbra is szikrázó napfény kísért minket utunkon, olyannyira kellemes időt teremtve, hogy akarva-akaratlanul is tévelyegtünk valamennyit a környékbeli, németes stílusban készült házakból álló falvakban.

Persze nem sokáig. Időre mentünk ugyanis és már ott akartunk lenni a nyílt nap kezdeténél. Aznap a viperák csillaga állt jól - galériaMég bizakodóak is voltunk, sőt, útközben gyanúsan sok versenypályára termett járművel találkoztunk, így aztán az első indulási pontnál kellett a rossz hírrel szembesülnünk. A mai „szabadrablás” egy utolsó pillanatban bejelentett pályabérlet miatt elmarad – még hogy a precízségükről híresek a németek. Egyébként mind a 20,8 kilométeres Nordschleifén, mind pedig a Forma-1-nek is otthont adó Nürburgringen nagyon lazán kezelik a dolgokat: csak a megfelelő pénzösszeget kell befizetni és bárki bármivel rátévedhet a világ legnehezebb és legveszélyesebb aszfaltcsíkjára.

Még a Ring Taxi is szabadságra ment. De a pályán buzogott az élet.

Van olyan poló, amihez Aston Martin dukál.Éppen ezért nekünk sem voltak eltúlzott ambícióink: csupán egy kényelmesebb tiszteletkört szerettünk volna abszolválni a túlzott befektetésektől terhes költségvetéssel rendelkező pálya megsegítésére. Az okot persze magunk is megszemlélhettük: az óriási aréna és bevásárló központ nem csak látogatóknak, de félig üzleteknek is híján volt, így meglepődtünk már azon is, hogy egy meglehetősen ritkaságnak számító Aston Martin boltot találtunk.

Nem csak a pályabelépőt kell megfizetni - galériaEnnek ellenére az élet pezsgett körülöttünk: a BMW M3-ak csúcsai nyúzták a Nürburgring GP pálya aszfaltját, egy Mégane R26.R éppen gumik híján megpihent, két Caterham pedig közben a gyors manőverezést gyakorolta egy aszfaltozott területen. Eközben odaát három Viper SRT10 ACR nyúzta az öreg pálya aszfaltját, megdöntve a szériagyártású autók körrekordját és földöntúli üvöltéssel terítve be a zöldellő hegyeket.

Legalábbis mi annak tituláltuk, pedig nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Ezt a később hatalmas kamerákkal érkező filmesek bizonyították be, akik a főszerepbe az elmúlt évtizedek Forma-1-es autóit állították (amelyek még valóban versenyeztek itt). Trükköknek semmi nyoma nem volt: a négy autó valóban határközelben száguldott el mellettünk valahol a Brünchen és a Pflanzgarten között, úgy, hogy annak ellenére tudtuk csak épp, hogy lencsevégre kapni száguldásukat, hogy közeledtüket már kilométerekre hallottuk - csak éppen a hangrobbanásnak tekinthető megérkeztük miatt egy pillanatra lebénultunk.

Igazi megtiszteltetés volt a múltidéző jelenet szemtanújának lenni, olyannyira, hogy akkor, abban a pillanatban elfelejtettük, hogy mi emiatt ragadtunk a kerítés másik oldalán és szinte gyermekként lelkendezve álltunk egy 20,8 kilométeres, már üres aszfaltcsík mellett, magunk sem tudva, hogy miért állunk egy nyugodt erdő közepén 160-as pulzussal, A megfelelő körítés is adott - galériamosolyogva, beszívva magunkba a fenyők és a benzin illatát. És velük együtt egy nagy rész történelmet.

Még többet akartunk, így hát visszamentünk a Nürburgring hatalmas épületegyütteséhez (út közben például a hivatalosan csak hónapok múlva sorozatgyártásba kerülő Chevrolet Camaro ZL1-et is lencsevégre kapva) és elmerültünk a múzeumnak is remekül beillő vidámpark szolgáltatásaiban.

Jól tettük, ugyanis a négydimenziós névvel csúfolt illetett moziban a szívünket megdobogtató múlt nagy pillanatait teljes valójában, hóeséssel és szélviharral együtt tapasztalhattuk meg, szinte időutazással odavarázsolva magunkat, ahol az első ásó- és fejszecsapások az erdőt érték, hogy valami olyat készítsenek, amely mind a mai napig a világon páratlan. Egy tesztpályát, amelyet még maga Jackie Stewart is a világ legnagyszerűbb és legtöbb kihívást rejtő helyszínének titulált – amely kijelentésre valószínűleg bárki jogosan bólinthat, kezdve a pályát elsőként megpillantó laikustól a beláthatatlan kanyarokban a rossz minőségű aszfalton 200 km/h felett száguldó pilótákig.

Persze a nem éppen hétköznapi mozizásnál sokkal több várt ránk, így például megtapogathattuk Michael Schumacher azon autóját, amellyel megnyerte első világbajnoki címét. Egy másik legenda része - Schumacher világbajnok autójaKonkrétan azt az autót, nem pedig egy hasonmást. Vele szemközt pedig annak az embernek a versenygépe áll, amely minden idők egyik legsikeresebb F1-es versenyzőjével annak aranykorában is sikeresen tudott szembeszállni. Persze ha már Forma-1, interaktivitásban sem volt hiány. Megtudhattuk, sőt kipróbálhattuk, hogy nem is olyan egyszerű dolog csapatvezetőnek lenni, megtapasztalhattuk, hogy tulajdonképpen egészen kellemes a pilóták fekvő pozíciója. Utána még belefért egy kis eszeveszett száguldozás egy kivetítőkkel gazdagon körített kamion, majd pedig egy busz belsejében, majd a furcsa tapasztalat által felkorbácsolt gyomrunk ingadozását a helyi „kantinban” csillapíthattuk, miközben a régebbi nyílt napok baleseteit szemrevételezhettük. Ebből megtudtuk, hogy tulajdonképpen Wartburggal és Trabanttal sem ciki az aszfaltcsík meghódítása, de keresztben óvatosan illik menni velük, ugyanis, ha nincs biztonsági öv, tovaszáguldó autónk könnyen otthagy minket a forró betonon hasalni.

Még eme fontos tapasztaltat birtoklása után sem szerénykedtünk: a biztonsági öv nélküli szimulátorban rögtön egy Pagani Zonda R-t vittünk ki az aszfaltcsíkra és végül a terápiás jellegű körünk egy perccel maradt el a modell 6:47-es körrekordjától, így némi elégedettséget mímelve összeszedtük magunkat és elindultunk szállásunk felé, hogy aztán a Frankfurti Autószalonra folytassuk utunkat.

Még visszatérünk.Útközben hazafelé élményektől csillogó tekintetünket még egy hosszú pillanatra megpihentettük Nürburg sokat látott várán, amely a régmúlt szigorúságával őrködik a legendás táj felett. Én azért könnyes búcsút nem intettem neki: a krétarajzos aszfaltra még azért is visszajövünk, mormoltam csikorgó fogakkal, miközben a túlsó végén új kalandokat tartogató alagút felé vettem az irányt az Insignia OPC volánja mögött.