Sok ezer, a VW gyárban dolgozó alkalmazott, és ha hiszik, ha nem, sokmillió olyan ember is vastagon benne van a Volkswagen botrányban, akik ha szembe jönnek velünk az utcán, nem is gondolnánk, hogy felelősek lehetnek.
Pedig így van, mert mindenki cinkos, aki vagy szimpla butaságból, vagy bűnös szemellenzőségből él a rózsaszín felhők között és komolyan elhiszi, hogy létezik a mai élettel összeegyeztethető környezetbarát lét, hogy nem semmitmondó lózung a fenntartható fejlődés, a könnyebb élethez való jog, az egyenlőség és társai. Az utolsó rokonunk, akire körülbelül el lehetett sütni például a környezetbarát jelzőt, az a majom volt, hiszen az ősember már hagyott némi ökológiai lábnyomot maga mögött.
Az utolsó, valóban környezetbarát rokonunk
Akik ezt elfogadják, azok mentsvára ugye a környezettudatosság, ahol nem kell azért élesen környezetbarátnak lennünk, elég, ha törekszünk rá. Cinkos jelző ez is, hiszen hol a határ és mi a következménye?
Ha utóbbit nézzük, hát nem túl jó a perspektíva, hiszen nem történik más, minthogy kissé elódázzuk bolygónk pusztulását, hiszen többségünk fosszilis tüzelőanyaggal fűt, energiáját alapvetően nem megújuló fajtából veszi, egy halom műanyagot használ, hulladékot termel, szennyvizet készít, gyárak termékeit eszi, veszi, szállíttatja az áruházakba vagy házhoz. Nagy jövőkép, nem? Azért teperjünk annyira, hogy az unokánk helyett az ükunokánknál fogyjon el a tiszta víz, meg a harapható levegő?
Hogy ki ment túl minden határon? Nézőpont kérdése.
Ha közlekedésről van szó, a témát említve jól kihúzzák magukat a kerékpárosok, nem mintha a kerékpárt gyártó vállalat nem használna el egy halom energiát, pöfékelne ki direkt, vagy indirekt módon egy csomó szennyező anyagot, a kerékpárnak ne kopna a gumiabroncsa. Nem mintha a kerékpárút kiépítése és fenntartása ne terhelné a környezetet, de ugye ott van a bűvös szó, a lépték. Igen, aki kerékpárral jár, az kevésbé terheli a környezetet, mint a pazarló, pöfékelő autós. Azt már csak halkan tesszük hozzá, hogy a statisztikák szerint a ’nagy’ kerékpárosok jelentős részéből előbb-utóbb úgyis autós lesz, hiszen bizonyos társadalmi, munkahelyi vagy éppen családi helyzet már egyszerűen nem engedi meg a kerékpáros életmódot – de ez egy másik téma, úgyhogy ugorjunk.
De mit tehet az, akinek szüksége van az autójára például a munkája, családja, lakóhelye, életkora, betegsége miatt, vagy van olyan kényelmes, hogy a kemény munka gyümölcseként autóval szeretné a helyét változtatni? Nekik szólnak a szintén nem olyan szeplőtelen elektromos autók mellett az egyre kevesebbet fogyasztó, egy kevesebb káros anyagot kipöfékelő innovatív, modern autócsodák.
Hogy ki ment túl minden határon? Nézőpont kérdése.
És miből ért az ember? Egzakt módon a számokból. A VW pedig nem csinált mást, minthogy görbe tükröt tartott felénk, álszent modernkori emberek felé. Úgy gondolta, hogyha vannak olyan naivak a vásárlók, a fröcsögő környezetvédők, a lobbiktól vezérelt hivatalok, a lehetetlen és sokszor életszerűtlen szabályokat alkotó, kijátszható bürokraták, hogy elhiszik a lehetetlen létezését, akkor ne zökkentsük ki őket az álomvilágukból.
Ha beveszik azt a maszlagot, hogy egy autó egyszerre lehet biztonságos, gyors, tágas, kényelmes, extrával teletömött, megbízható, olcsón fenntartható, könnyű, felhasználóbarát, újrahasznosítható, keveset fogyasztó, környezetbarát, továbbá a jobbnál néhány évente lehet még jobb új modellel előrukkolni - ráadásképp a leendő tulajdonosok vannak annyira képmutatóak, hogy ezért a képtelenségét még többet is hajlandóak fizetni -, akkor ne mi, autógyártók legyünk azok, akik átállítjuk a váltót a vakvágány előtt.
Átlátszó húzás volt?
Már csak azért sem, mert több mint valószínű, hogy a konkurencia is így gondolkozik, tehát ha nem állunk be a sorba, akkor a versenytársak fölénybe kerülnek. Inkább alkalmazkodjunk a modernkori ember butaságához, kegyesen verjük át őket és a színfalak mögött a fizika határait betartva törekedjünk arra, hogy egyre jobb kocsikat fejlesszünk magunknak passzióból, meg gyártsunk olyan kocsikat másoknak, amivel robog az üzlet. Önök szerint ez megkérdőjelezhető, számon kérhető hozzáállás a VW részéről? Akkor változtassanak a szokásaikon, hogy bátran és egyértelműen lehessen választ adni rá!
Első lépésként például gondoljuk végig, hogy kik lehetnek a nyertesei és a vesztesei a botránynak. Akik hasznot húztak belőle, azok a gyáron belül a mostani vezetést megbuktatni akaró ellenlábasok, meg ugye azok a jól értesült tőzsdeguruk, akik pont a VW hullámvasútjára spekuláltak, nem beszélve a konkurens gyártókról, bár ők szerintem most lázas belső vizsgálatokon próbálják kideríteni, hogy vajon belekeveredhetnek-e a slamasztikába, vagy nem.
Átlátszó húzás volt?
Mi nem szeretnénk túlzottan okosnak tűnni, de szerintünk minden bizonnyal igen, hiszen csodák egyszerűen nincsenek. És eszünk ágában sincs védeni a Volkswagent, de miért gondoljuk, hogy csak az a márka ferdít, aki az autóipar egyik vezetője és nem mellesleg éllovasnak számít mind a dízel-, mind pedig a benzinmotorok fejlesztésében? Arról már nem is beszélnénk, hogy persze pont Amerikában derült fény a botrányra, ott, ahol a legnagyobb képmutatás folyik és ahol gond nélkül pöfékelhetnek a rendkívül környezetbarát belpiacos V8-as dízelek. Kicsit ironikus a történet, nem? És persze kivel lehetne a legnagyobb autóipari botrányt előidézni, mint a legnagyobb gyártóval? Mellesleg mind a Toyotának, mind a GM-nek, mind pedig a Fordnak jól jön a mostani szituáció.
A dolog vesztese mondhatnánk, hogy természetesen csakis a Volkswagen, akit komoly anyagi- és presztízsveszteség ért, bár azt azért ne feledjük, hogy még minden vizsgálat, tárgyalás nem zárult le, addig meg nem lenne korrekt élesen elkönyvelni egyik serpenyőbe se az esetet. Különben meg mi történik, ha kiderül, hogy más gyártók is belekerülnek a slamasztikába? Rögtön oldódni fog a feszültség, hiszen ha már a szomszédra is lehet mutogatni valami bajban, enyhül a felelősség. Aztán ha általánossá válna a probléma, minden bizonnyal gyorsan újra elindulnának felfelé a Volkswagen részvényei is, amelyek akár soha nem látott magasságokba kerülhetnek egyes elemzők szerint. És akik most irreálisan alacsony áron jól bevásároltak (nem, nem a kisbefektetőkről beszélünk), máris nevethetnek a markukba. Hogy néhány tízmilliárd dollárnyi kár éri a márkát? Vajon érdekli ez az tőzsdecápákat, a spekulációs ügyletek királyait vagy épp a vezetőség ellentáborát, akik elérték, hogy tegnap lemondott a konszern mindenható ura, Martin Winterkorn? Ugyan már! Ja, arra gondoltunk mellesleg, hogy az egyébként is gyengélkedő, nagyon komoly problémákkal terhelt Európa továbbgyengítése mivel is lenne egyszerűbb, mint az egyik húzó iparág megingatásával? Végül, de nem utolsósorban persze a sajtó is örül a botránynak, hisz' van miről írni, és van mivel elterelni napjaink valóban komoly problémáit egy ilyen műbalhéval.
Attól tartok, indirekt módon ők fogják fizetni a révészt
Az viszont sajnos biztos, hogy az egész történet nagy vesztese az összes jelenlegei, és a közeljövőben VW tulajdonossá váló jóhiszemű ember (és persze amint rövidesen más márkákról is kiderül a csalás, a halmaz a többi márka vásárlóira is kiterjed), hiszen a komoly anyagi károkat valakinek ki kell majd fizetnie. És ez a sztori legfurcsább hatása, hiszen direkt vagy indirekt módon, de mi, autótulajdonosok fizetünk majd meg mindenért. És az egész európai gazdaság, miközben a becsületes, végtelenül környezettudatos Amerika és Távol-Kelet ismét röhög a markába. Sajnos ennyire őrült, képmutató és manipulált világban élünk, de 'szerencsére' világszerte akad elegendő számú, gondolkodni képtelen, könnyen irányítható birka, akik hosszú távon gondoskodni tudnak ennek a sokak számára ideális állapotnak a fenntarthatóságáról, vagyis a 'fenntartható fejlődésről'.