Már korábban is pedzegettem, hogy a környezetvédelemnél képmutatóbb terület alig létezik a világon, s bár mindenki fennhangon hirdeti, hogy ilyen irányú törekvéseivel bizony megmenti az emberiséget, azért leszögezhetjük, hogy az egyéni közlekedést illetően a környezettudatosság megmarad a tehetősek luxusának.

A Honda Insight belépő lehet az elit klubba Mert, ha a Föld megmentése olyan fontos lenne, vagy egetverő vívmánnyal lehetne megóvni a jövő generációit a szennyezők által gerjesztett egészségkárosodástól, akkor miért ne lehetne az átlagember számára is elérhetővé tenni a technológiát? Igen, a Toyota Prius vagy a Honda Insight nyújt viszonylag hozzáférhető alternatívát a felhasználók számára, azonban kérdéses, hogy utóbbiak csak a gyárilag meghatározott mérések alapján takarékosabbak-e kis dízel-, vagy turbómotorral szerelt társaiknál, vagy teljes életciklusukban is helytállnak.

Aprócska hiba, hogy támogatással is piszok drágaAztán ott vannak az elektromos autók, amik egyelőre csillagászati áraikkal vonják magukra a figyelmet, s melyek megvásárlására egyes államok jelentős támogatásokkal buzdítanak. Ezen az összegen már önmagában vehetnénk egy kisautót, ám saját zsebünkből még egy középkategóriás jármű árát kell elköltenünk arra, hogy egy kis használati értékkel bíró négykerekűt állítsunk garázsunkba. De gondolkodjunk csak egy kicsit, vegyük csupán a külföldi állami kiegészítést!

'Csepp a tengerben'

10.000 euró mai árfolyamon számított értékének már utána se merek számolni, de az egyszerűség kedvéért mondjuk azt: 3 millió forint. Rengeteg pénz! Egyetlen elektromos autó forgalombahelyezésének árán beteg gyerekeket lehetne gyógyíttatni, szűkölőket lehetne taníttatni, élelmezni, árva kutyák százait fogadhatjuk be, felszedhetnénk, ki tudja hány köbméter szemetet, megművelhetnénk hatalmas kiterjedésű földterületeket, ültethetnénk fákat, nevelhetnénk haszonállatokat, tisztíthatnánk vizeinket, mégsem tesszük. Ma nem ezek a kulcsfontosságú kérdések.

Kívánatosak, de annyira nem hasznosak, hogy támogatást érdemeljenek

Kirohanásomnak pedig egyetlen oka van, nevezetesen, hogy a hírek szerint a Toyota piacra dob egy kísérleti üzemanyagcellás járművet, amin nem kevesebb, mint 100.000 eurós árcédula lóg majd. Ennyit fizetnek majd néhányan, akik a vörös szőnyeg szebbik végén a környezettudatosság által kerekített glóriával szeretnének feltűnni, nem mellesleg egy olyan technológiával felvértezett autóban, melynek áteresztő cellájának sorozatgyártáshoz a jelenlegi ismeretek mellett egyszerűen fizikailag nincs elegendő nyersanyag.

Pénz beszél - márpedig ennyiből így is lehetne..

Teszünk ezzel valamit a fenntartható fejlődésért? Lényegesen beavatkozunk városaink, bolygónk sorsába? Felhasználhatnánk-e egy azonos használati értékkel bíró autó megvásárlásához viszonyított különbözetet úgy, hogy hasznosan segítsük a társadalmat? Létezik törvény, jogszabály, rendelet, javaslat, ami az esztelen pazarlás ellen szól? Vagy egyszerűen így kalapozik a gyártó a fejlesztések folytatásához?