Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Volkswagen Golf elsöprő sikerében sok esetben a reklámszakma vállal oroszlánrészt. Nem volt ez másként akkor sem, amikor a hajtáslánc hiányosságairól a biztonság hangsúlyozása terelte el a figyelmet, s nincs ez másként napjainkban sem, amikor egy konzervatív, széles rétegekhez szóló autót kellene ismét egyéniséggel felruházni.

Személy szerint izgatottan is vártam, hogy a hetedik generáció kapcsán milyen ötlettel rukkolnak elő a szakemberek, de szívszélütést okozó meglepetés végül azért nem ért minket. A marketingesek ugyanis arra a korábban szavakba öntött elméletre világítanak rá, hogy rossz autó nem létezik, ha a járművet az életünk folyamán megfelelő tartalommal, emlékekkel töltjük meg. Ilyen módon pedig a kommersz modellnek lassan közösségépítő szerepet is szánhatunk.

A stratégia persze érthető, hiszen a Golf mára olyan erős névvé nőtte ki magát, hogy egy-egy újszerű csiszolat könnyedén ronthat is a csillogásán. Igaz, egy populáris autó sosem lesz gyémánt, mint inkább világhódító útján sokakat ajándékoz meg az üvegkristályok használati értékben egyenértékű fényével. Persze nincs is ezzel semmi baj, hiszen a Golf csak egy autó, az emberek meg csak emberek, akik alkalomadtán vannak oly szerencsések, hogy saját egyéniségükkel ruházhatják fel a VW toplistás slágerét.