A Bugatti Aerolithe elnevezés nem ismeretlen, hiszen 1935-ben ugyanezen a néven került bemutatásra az alapító, Ettore Bugatti tanulmánya, mely a mai napig meghatározó hatással van a cég sorozatgyártású autóinak formatervezésére is. Nem csoda, hogy a manapság legenda számba menő modell a brit Coventry University egyik hallgatóját, a mindössze 22 éves Douglas Hogg-ot is megihlette. A diplomamunka gyanánt elkészült tervek szerencsére nem ragadtak le az egyetem belső köreinél.

Biztonságtechnikai szempontból vitatható, de látványos megoldás

A CAD-modellen tisztán látszik, hogy fiatal barátunk hagyta elszabadulni a fantáziáját, és a Bugatti jövőbeli modelljeinek úgy adott teljesen új formai elemeket, hogy a jelen és múltbeli autók nyelvezetéből bőségesen csempészett álmai autójába. Az Aerolithe tanulmányt teljes hosszában kettéosztja az azon végighúzódó vonal, mely mentén az ajtók az első szélvédőkkel együtt nyílnak. Az igen hangsúlyos 'borda' ugyan megtalálható a Galibier esetében is, de a speciális zsanérozást korábban szintén csak tanulmányok esetén láthattuk. A végső megvalósulás nyilvánvalóan rendre biztonságtechnikai, és borulással kapcsolatos kérdések miatt hiúsult meg, noha például a Mercedes SLS AMG esetében ’robbantásos’ módszerrel sikerrel küszöbölték ki a problémát.

Bugatti Aerolithe - galériaAz kettős tagolás motívuma az utastérben is megtalálható, ahol is a középen végigszaladó elemre műszereket helyezett el a tervező, többek között ide került a sebességváltó kezelőszerve is. A hangsúlyos kerek műszerek működtetéséhez/megvilágításához és a szórakoztató berendezések működtetéséhez szükséges energiát az elképzelés szerint a tetőn elhelyezett napelemek termelnék meg.

A hűtőrács ívelése, a karosszéria széles válla, a kerékjárati ívek hangsúlyozása tipikusan a Bugatti stíluselemei, míg a hosszú orr rész, a farnehéz hatást keltő utastér hátulra helyezése, a rövid túlnyúlások, valamint a tetővonal finom ívekkel való levezetése klasszikus sportautó benyomását kelti. Az összhatást nyugodtan nevezhetem lenyűgözőnek, még azzal együtt is, hogy a koncepció nem mellőzi a futurisztikus hatást sem. A végeredmény persze tudatos elképzelés eredménye, hiszen az autó-tervező hallgató az autó megvalósulásának lehetséges időpontját 2025-re helyezte.

Modern, mégis egy klasszikus kupé vonalaival rendelkezik az Aerolithe

A külsőn kívül persze a hajtásláncra is születtek elképzelések. A 4,85 méter hosszú, 1,9 méter széles és 1220 mm magas tanulmányt egy hibrid-rendszer mozgatná, melyet egy micro-turbina és egy elektromotor egysége alkotna, miközben a visszanyert energiát nikkel-hibrid akkumulátorokban tárolnák. A turbina "igénytelenségénél" fogva képes lenne a benzinnel, dízel tüzelőanyaggal, propángázzal, kerozinnal, parafinnal, de az alkohollal való üzemre is. Az összteljesítmény a számítások szerint 450 lóerőre adódna, melyből 200 lóerőt a turbina önmagában termelne meg. A hátsókerék hajtású autó hatósugara összességében 1280 km, melyből tisztán elektromos üzemben 50 km megtételére lenne képes.

A múlt több helyen is visszaköszön

A 0,24-es légellenállási együtthatóval bíró sportkupé karosszériája természetesen karbonszálas műanyagból készülne, míg a teljes megvalósuláshoz és a szerény 1400 kg-os össztömeghez a titán, magnézium és az alumínium széleskörű használata is hozzájárulna. A hatalmas 23 collos könnyűfém felniket titánból kovácsoltatná a terező, nem is csoda, hogy a megvalósíthatósági tanulmány szerint 1,1 millió euróba, azaz ~314 millió forintba kerülne egy-egy Aerolithe Coupé megépítése. Első hallásra ez nem kis összeg, de a Bugatti ügyfélkörének ez meg sem kottyan: egy ilyen árcédulával rendelkező autóért örömmel rántanák elő csekkfüzeteiket. Bízunk benne, hogy ők a márkához viszonyítva szerény 450 lóerős teljesítményt sem keveslik majd, hiszen egy ilyen külcsínnel bíró sportautót erősen hiányolnánk az utakról és az autós világ köreiből.

Süvít a turbina, közeledik a kanyar. Idilli kép 2025-ből.