Rolls-Royce… ez a név már időtlen idők óta azonos a kivételes elegancia és luxus, az igényesség és a fenségesség egyvelegével. Bár a márka története során voltak hegyek s völgyek is, mostanában az angolok pozíciója a piacon stabilizálódni látszik, ennek eredményeképpen jelentették be a már-már bazári Phantom kistestvérét, a Ghostot 2006-ban a Párizsi autószalonon. A luxusautó protoípusa a 2009-es Genfi Autószalonon mutatkozott be a közönségnek, most pedig az Autocar exkluzív tesztjének köszönhetően mi is betekintést nyerhetünk a patinás márka kisebbik modelljének lelkivilágába.
A kötelező cégér - galériaMint ahogy az autó méretéből és modellpalettán elfoglalt alsó helyéből is adódik, tekinthetjük lényegében egy szolid átmenetnek a megszokott RR-ok és az anyacég – a BMW – felsőkategóriás termékei között. Szerencsére a briteknek siekrült megtalálniuk a kellemes egyensúlyt a két említett „kaszt” között, így a kis Rolls megőrizte a márkához szükséges nívót és mellette mégis egy profitképes autó, mellyel a gyártó jelentősen növelheti eladásait világszerte. A márka zászlóshajója, a Phantom egy különleges, egyedi alumínium vázzal rendelkezik, azonban a kisebb, költséghatékonyabb Ghost esetében ez nem lett volna célravezető megoldás, helyette inkább a BMW 7-es sorozatából származó acélszerkezetet vették alapul a mérnökök.
Az autó helyzete nem egyszerű, a márka hívei gyakran birtokolnak nem egy példányt a bajorok palettájának drágábbik végéből. Másrészt a Ghost megalkotása során arra kellett törekedni, hogy olyan luxusautót hozzanak létre, melyet a már említett tehetősebb réteg hajlandó megvenni annak ellenére, hogy közel kétszer olyan drága, mint egy 7-es BMW, és ugyanaz a V12-es twin-turbo motor hajtja, mint a bajorok zászlóshajóját. Lássuk, mennyire sikerült jól megoldani eme nem mindennapi problémát!
A Rollce-Royce gyakorlatilag a Bentley elveit követte, azzal, hogy belépő szintű modelljét lényegesen erősebbre és gyorsabbra építette a csúcsot jelentő Phantomnál. Ez a BMW 760Li-ből származó közvetlen benzinbefecskendezéses V12-es motornak köszönhető, mely lélegeztetéséről kettő darab turbófeltöltő gondoskodik. Az eredetileg 5972 köbcentis erőforrás lökettérfogatát 6592 köbcentire növelték. A motorháztető kifejezetten impozánsan fest a klasszikus Rollce-Royce hűtőmaszkkal, azonban a géptetőt felnyitva az olcsónak ható műanyag burkolatok valamint a számos BMW felirat kissé illúzióromboló lehet. Ellenben a teljesítmény már nem hagy kívánnivalót maga után, 570 lóerő és 780 Nm áll a vezető rendelkezésére, utóbbi gyakorlatilag bármikor, hiszen már 1500-as főtengelyfordulatnál jelentkezik a csúcsnyomaték. A brutális teljesítmény átviteléről a ZF által gyártott nyolcfokozatú automata sebességváltó gondoskodik.
Szépséges tradicionális stílusú órák - galériaA felfüggesztés nem feltétlenül olyan különleges, mint amilyet egy ilyen kategóriában induló modelltől elvárnánk. Elöl kettős keresztlengőkaros szerkezetet találunk, míg hátul multilink felfüggesztés végzi a dolgát. A futómű finomságát a légrugózással és az elektromosan állítható csillapítás adja. A hasmagasságot természetesen állíthatóra tervezték, ami a légrugókkal könnyedén valósítható meg, 25 mm-rel lehet növelni illetve csökkenteni. A biztos futásért 19 felnikre szerelt GoodYear papucsok felelnek.
Ezek után nézzük, hogy viselkedik a Ghost az úton! Igazából érdekes az összkép, hiszen egy vérbeli luxusautóról beszélünk, amelynél az elegancia dominál, mégis hasonló 100-as sprintre képes, mint az Aston Martin Rapide, és csak egy csipetnyivel lassabb a már most legendás Audi R8-nál. Mégis Rolls marad lélekben hál’ Istennek, hiszen a menetdinamika és a bődületes teljesítmény helyett még mindig inkább a minőségről és a javak finom túladagolásáról szól a történet.
A motor maga selymesen jár, az alacsonyan érkező csúcsnyomatéknak és a turbók megfelelő megválasztásának eredményeképp nincs turbólyuk, a teljesítmény leadása kifejezetten egyenletesen zajlik, ami mindenképp piros pontot ér. A váltó működése azonban megkérdőjelezhető. Más autókban a szerkezet precízen kapcsolgatja a nyomatéki karakterisztikát kihasználva a fokozatokat, azonban a kis-Rolls esetében néha a görbe kedvezőtlenebb részére engedi a fordulatszámot. Máskor, például alacsony sebességgel haladás esetében zavaró, hogy egy-két fokozatot feleslegesen váltogat. Ha nem egy Rolls-Royce lenne a téma, akkor ez akár elnézhető is lenne, azonban ez esetben nem lehet csak úgy elmenni mellette, ez mindenképp negatívumként említhető.
Kalifornia és Európa útjain vezetve a Ghostot gyakorlatilag szinte hibátlannak tűnt a teszt során, a sima felületeken haladva hozza az elvárt kellemes gördülést, ami egyértelműen a kifinomult, és precízen hangolt légrugózási rendszernek köszönhető, amely olyan érzékeny, hogyha egy utas beül hátra az egyik oldalra, akkor a már megváltozott körülményekhez igazítja a futóművet. Finom, pontos, zseniális. A kevésbé minőségi brit utak (mert hogy nálunk sincs kolbászból a kerítés) azonban kihozzák a futómű rosszabbik oldalát. A rezgések elszigetelése nincs megfelelően megoldva, így mindig szűrődik be valamennyi az utastérbe, főként a nagyobb berugózások esetén zavaró ez a jelenség. A jelenség oka nem ismert, azonban legjobban az alacsony oldalfalú, peres gumiabroncsokat hibáztatnánk.
Kezelhetőségből jól vizsgázik a bébi-Rolls, a fékek erősen fognak és adagolhatóságuk is példás. A gyártó szerint ez a valaha készült leginkább vezető-orientált autójuk, ennek ellenére még mindig messze van attól, hogy igazán sportosnak nevezhessük, azonban nincs ezzel semmi baj: egy RR-nek nem ez volt a fő erénye sosem, és ez valószínűleg a jövőben sem változik.
A fedélzeti számítógép vezérlóje. Ismerős? - galériaBár a Phantom rokona, a beltér egészen más, de ha belegondolunk, a kényelem és a minőség érzetéhez minden szükségeset megtalálunk benne. A faberakás, a bőr, és a kellemes tapintású króm tökéletesen adják azt az érzetet, amit egy ilyen patinás márkától elvárunk. A vezetői pozíció itt már nem olyan, mint a Phantom Range Rover érzetű magas kapitányi ülése, ez mindenképp üdítőbb, és jobban passzol a Ghost sportosabb karakteréhez. Szépek a fekete-fehér műszerórák is, itt negatívumként egyedül a kis számok róhatók fel. Az utazás egy Rollsban még mindig a gondtalan vezetés élményéről szól, utasként pedig a végtelen kényelemről, amit meg is találnak ebben a modellben. A Phantomhoz képest 400 mm-es hosszcsökkenés ellenére bőven van hely a Ghostban, köszönhetően a beltér hatékony megtervezésének. Az ülések egyszerűen tökéletesek. Komfortosak, és a beépített masszázs funkcióval akár egy komplett wellness programot is lefuttathatunk, ami tényleg lágy pihenéséé avanzsálja az utazást. A Ghostot inkább vezetni fogják, mint sofőrrel használni, ezért a gyártó az állítható hátsó üléseket a szériafelszereltségből áttolta az opcionális extrák közé. A menetzajokat teljesen száműzték, így a haladás az autóval pontosan olyan amilyennek lennie kell: nyugodt és csendes.
A teszt során a fogyasztás is meggyőző volt, a nem kis teljesítmény és a nagy tömeg ellenére is 12,7 litert evett a luxusszedán 100 km-en, melynek következtében a 82 literes tankot figyelembe véve még a hatótávolság is pozitív jelzőkkel illethető.
Üvegtető a Ghostban - galériaA teszt során a Ghost néhány kivételtől eltekintve – rosszabb úton nem a génekhez méltó futás, túl egyértelmű rokonságok a BMW-vel – szépen teljesített, és az is biztos, hogy a jó piaci szereplés garantált számára - már csak neve miatt is. A Phantomhoz viszonyított kisebb méreteivel egy sokkal intimebb, bensőségesebb Rolls-Royce a Ghost, mely üde foltként jelenhet meg a már megszokott német vagy angol luxuautók kavalkádjában. Persze a kérdés továbbra is fennáll, hogy a tekintélyes árkülönbség okán mennyire vadászik egymás területén a 760Li és a Ghost, de valószínűleg ez épp a bajor illetékeseket érdekli legkevésbé, elvégre a befizetett összeg jó részben egy helyre megy.
És hiába találunk sok BMW-s részletet a belépő Rollson, a mérnökök a csúcs-7-es legjobb részét mentették át, így a márkához méltatlan modellnek sosem szabad nevezni az "apróságot". Ha pedig azt nézzük, hogy a plusz összegért megkapjuk az autós történelem legpatinásabb márkajelzését, illetve az ezzel járó exkluzív szolgáltatásokat, már tényleg csak a tömegbe való diffúz beolvadás lehet az egyetlen érv a BMW zászlóshajója mellett...