Jean Claude Rude 1978 Augusztusában mindent egy lapra tett fel, hogy a Porschéval összefogva megdöntsék az amerikai kerékpáros - és motorversenyző - Dr. Allan Abbott 1973-ban felállított 223,126 km/h-s sebességrekordját, melyet versenykerékpárjával a Bonneville-sóstó kiszáradt medrében egy speciálisan átalakított 1955-ös Chevy versenyautó szélárnyékában ért el.

A pedálos sebességhajhászás nem volt idegen a franciáknak, hiszen Rude honfitársának, José Meiffretnek 1962-ben már sikerült felérnie a képzeletbeli dobogó első fokára.  Meiffret akkor 204,7 km/h-s sebességgel tekert a német autópálya lezárt szakaszán Freiburg közelében egy Mercedes-Benz 300 SL mögött.

Rude a malomkerék méretű első fogaskerékkel felvértezett kerékpár kifejlesztése után úgy gondolta, hogy akár a 240 km/h-s sebességet is megfutja majd a felvezető jármű mögött, ezért francia elődjének jó példáját követve nála is csak a nagyobb teljesítményű sportautók jöhettek szóba a rekordkísérleten.

Fel is vette a kapcsolatot a Porschével, akik támogatták a furcsa felkérést, sőt az egyik zászlóshajójukat adták a vakmerő biciklistának. A német gyártó az akkoriban minden versenypályát meghódító 935-öst alakította át Rude-nak a Martini Racing Team jóvoltából.

Gondolták a gyárban, ha már ennek a francia „félkegyelműnek” ilyen őrült ötlete támadt, adnak hozzá valami hasonlóan szürreális versenygépet, nehogy még a végén az autó ne tudja tartani a tempót a biciklistával. Azért megsüvegelendő, hogy a Porsche is ilyen komolyan vette a rekordkísérletet és annyira bízott a sikerben, hogy átszabta az egyik méregdrága, különleges versenyautóját.

A Porsche igazi gavallérként a 935-öst ajánlotta a rekordkísérlethez

Az alapot adó 935/77-est a stuttgartiak eredetileg az 1977-es versenyidényre fejlesztették. A szélcsatornában tökéletesített karosszériájú versenygép 630 lóerőt és 588 Nm-t produkáló motorjával megfutotta akár a 340 km/h-s sebességet is. Legnagyobb újítása az 1976-es modellhez képest az volt, hogy a mérnökök egy nagy helyett két kisebb turbót építettek az új Porschéba, amivel jócskán csökkent a turbólyuk és ezzel együtt javult a versenygép gyorsulása.

1977 - a Porsche csatasorba küldte új fegyverét, a 935/77 Coupét

Sőt, a németek olyannyira kitettek magukért, hogy még azt is megengedték a francia kerékpárosnak, hogy a Volkswagen tesztpályáján hajtsa végre rekorddöntést. Ez azért volt nagyon jó hír, mert a Wolfsburg környékén épített pálya kilenc kilométeres egyenes szakasza ideális helyszínül szolgált a kerékpáros rekordöntésnek.

A tesztpálya és az autó mellett a Porsche pilótája sem volt ám akárki. Henri Pescarolo – a Forma-1-es és Le Mans-i legenda - vállalta, hogy a versenygép volánja mögött segédkezik francia honfitársának az őrült álom megvalósításában. Persze kellett is a jó pilóta, hisz a Porsche a síugró sáncra hajazó hatalmas légterelővel a hátán egy csapásra elvesztette híresen jó úttartását. Ám a legfőbb gondot mégiscsak az jelentette, hogy a német fenevad gázelvételkor hatalmas lángcsóvát lövellt ki a kipufogójából, ami megpörzsölte volna a kerékpárost. A szakemberek végül úgy oldották meg a problémát, hogy oldalt vezették ki a kipufogót.

Olvasva a fenti sorokat gondolom sokakban felmerül, hogy felesleges volt ekkora felhajtás egy kerékpáros köré, pedig higgyék el, a rekordkísérlet gondos előkészítést és nagyon nagy odafigyelést igényelt. A felvezető autó lényege abban rejlett, hogy a hátuljára épített, aerodinamikailag megtervezett hátsó légterelővel úgy tudta elvezetni a légáramot a kerékpáros elől, hogy gyakorlatilag kiküszöbölte a drótszamarat tekerő sportoló légellenállását.

Rude a plexin keresztül láthatta, hogy hol tart a pályán

Sőt, a Porsche aljára is tettek egy olyan lapot, ami nem engedte, hogy alulról törjön be a francia rekordert védelmező burokba a nem kívánt légáram. Azt pedig, hogy Rude a lehető legközelebb követhesse a versenyautót, a Porsche hátuljára szerelt széles görgővel oldották meg. Azért nem lehetett leányálom centikre tekerni a hatalmas hőt termelő versenymotor mögött.

De muszáj volt közel menni a Porschéhoz, hisz a kerékpárok kis tömege és vékony kerekei miatt a gördülési ellenállás nem volt leküzdhetetlen akadálya a nagy sebesség megtekerésének, viszont a biciklisek menetellenállásának legnagyobb hányadát adó légellenállás még akkor is komolyan hátráltatta a rekordereket, ha a lehető legáramvonalasabb testhelyzetet vették fel a kerékpár nyergében. Ráadásul a légellenállás négyzetesen nő a sebességgel, ami mondanom se kell, 200 km/h felett igen makacsul hátráltatta a kerékpárost.

Rude akcióban a Porsche mögött

Természetesen Pescarolonak gyengéden, nagyon odafigyelve, Rude-dal összhangban kellett vezetni az autót, hogy lekövesse a kerékpáros gyorsulását és a rekorddöntő ne jusson ki a légörvényektől mentes övezetből, hisz az nagy sebességnél kis túlzással úgy hatott volna rá, mintha egy falba ütközne.  

Hála a gondos előkészületeknek, a rekordkísérlet kezdetén ment is minden, mint a karikacsapás egészen a 175 km/h-s sebesség elérésig, amikor Jean Claude hátsó kereke a nagy igénybevétel miatt annyira túlmelegedett, hogy szétrobbant és leszakadt a felniről. Szerencsére a kerékpáros megúszta a komoly balesetet, ám a rekordkísérlet kudarcba fulladt. A francia kerekes nagyon csalódott volt, de nem adta fel álmát és rögtön a sikertelen próbálkozás után felkereste a Michelint, hogy fejlesszen neki újabb, jobb gumikat.

Ez nem volt ám egyszerű feladat egyik gyártónak sem, mert a vékony, keskeny falú gumiabroncsok nem bírták a hatalmas sebességet, hisz ilyenkor nagymértékben nő a belső gumisúrlódás. A belső súrlódás gyakorlatilag azt jelenti, hogy mikor a gumiabroncs egy-egy szelete a talajhoz kerül, kissé benyomódik, ami a körülfordulások gyakoriságának növelésével, vagyis a sebesség emelkedésével egyre intenzívebb hullámzást okoz a gumi szerkezetében és felmelegíti azt.

Teszteli a sebességrekordhoz készített gumit egy versenypályán

A sok munka ellenére végül az újabb próbára nem került sor, mert a legenda szerint Jean Claude-ot halálos baleset érte, miközben készülve az újabb rekorddöntésre, a légellenállás hatásait kísérletezte kerékpárjával. Érdekes módon, a Porsche Rude tragikus balesete után nem használta többé az átalakított 935-öst kerékpáros rekorddöntésekre, és a márka azóta sem tért vissza a pedálos sebességimádók közé.

Persze az autók légörvényét kihasználó sebességrekordok felállítása a francia kerékpáros kudarca után sem veszített népszerűségéből. És miért ne lenne népszerű, hiszen olyan jó látni, ahogy ember és gép izmai együtt megfeszülve hasítanak az úton, miközben a nézők fülét ostromolja a versenymotor hangja. Manapság a felvezető autók mögött elért sebességcsúcsot egy holland úriember, Fred Rompelberg bitorolja. Fred 1995-ben, 50 évesen állított fel 268,831 km/h-s rekordját, amit egy motor dragster mögött ért el a ’Bonneville sós aszfaltján’.