Az Andrássy úton a kerékpársáv helyet cserél a parkolóhelyekkel. Miért volt rá szükség, és vajon meghozza majd a biciklis mennyországot az új forgalmi rend, vagy ugyanannyi szitkozódás lesz autós és kerékpáros között?

A régi kialakítás számos negatívumot hordozott magában, hiszen a kerékpárosok a parkoló autók mögött eldugva bukkantak fel a kereszteződésekben számtalanszor meglepetést okozva a nem kellően körültekintő autósoknak. Azonban sok probléma volt abból is, hogy a kiszállítók a kerékpársávon végeztek rakodást. Gyakran akadályozták a forgalmat a kerékpársávra kirakott kukák, rosszul leparkolt autók, illetve azok az utasok, akik kiszálláskor rányitották az autó ajtaját a két keréken haladókra. Valós problémák voltak ezek, kétségtelenül volt mit finomítani a rendszeren, ám hogy a kerékpáros sáv költséges áthelyezése nem oldja majd meg a problémákat, arra nagy tétben mernék fogadni.

Ilyen lett az új kialakítás – színes, szagos, ahogy a nyugatiaknál

Hisz számos konfliktuspontot rejt magában az új kialakítás is. Itt van ugye a parkoló autók kérdése: nekik a beállásnál keresztezniük kell majd a kerékpársávot, ráadásul a parkolás főleg szűk helyre több korrigálást von maga után, így a kerékpárosnak ki kell várnia, míg bevergődik az autós a parkolóhelyre. Ismerve a helyi viszonyokat, ebből még sok szitkozódás lesz, és borítékolható, hogy a türelmetlenebb kerékpárosok a vergődő autóst a motorizált járműveknek fenntartott fogalmi sávban fogják kerülni – tehát egyik konfliktuspont gerjeszti majd a másikat, hisz az autósok között is vannak türelmetlenek, akik nem kérnek a sávjukba tévedt kerékpárosból.

A kinyíló ajtók okozta veszélyhelyzetet az új kialakítás úgy oldja meg, hogy a parkolóhely nem közvetlenül a kerékpársáv mellett, hanem kis aszfaltcsíkkal elválasztva lesz megépítve. Ez jól hangzik, csak kevés olyan autós van, aki mikor körülbelül bekínlódta magát egy parkolóhelyre, elkezd majd azért korrigálni, hogy biztos ne lógjon bele az ajtaja a kerékpársávba – aki nem hiszi, nézze meg, hogy parkolunk mi, magyarok a bevásárló központokban. Ráadásul, ha ez gyógyír lenne, azt a régi elrendezéssel is meg lehetett volna oldani ugyanezen biztonsági sávval. Arról már nem is beszélve, hogy a baloldalon ül a sofőr, tehát a bal ajtó a parkolások 99 százalékában nyílik, vagyis pont a veszélyesebb oldalra kerül majd a kerékpár sáv.

A rosszul kihelyezett kuka és rakodó teherautók problémakörét az új kialakítás - ha nem lesznek normális rakodásra kijelölt helyek - önmagában nem oldja meg, maximum elkendőzi. Talán a kerékpárosokat kevésbé zavarja majd, de a gyalogos forgalmat ugyanúgy akadályozza, hisz csodák nincsenek, rakodni is kell valahol.

Mindenféle színű, fajtájú, alakú vonal, csak legyen, aki betartja

Ám a legveszélyesebb forgalmi szituáció az új kialakítással mégiscsak ott lesz, ahol a kerékpáros elkeresztezi az autós kanyarodó sávját, mert az autósnak meg kell várnia a nála jóval lassabban haladó kerékpárost, ráadásul közben végignézheti, ahogy a jelzőlámpa zöldjéből piros lesz - és egyik fél sem arról híres, hogy engedékenyen várjanak egymásra. Gyorsan hozzátéve, hogy a kerékpársáv biztonságos és hatékony átvezetése a forgalmi csomópontokon szinte lehetetlen – jól mutatja összetettségét, hogy számos konferencián, tudományos publikációban foglalkoztak már a lehetséges megoldási alternatívákkal.

Ilyen kereszteződés-kialakítást csinálnak az Egyesült-Államokban is

És ha már biztonságról beszéltünk, míg a régi kialakításnál a folyó pályaszakaszon a kerékpárosoknak védőfalként ott álltak a parkoló autók (leszámítva a nyíló ajtókat), most közvetlenül a motorizált közlekedők mellett kell majd haladniuk, ami minden, csak nem biztonságos. Főleg úgy nem, hogy a szűk forgalmi sávok rendszeres vendégei a hatalmas turistabuszok, melyek szinte biztos, hogy kicentizik majd a kerékpárosokat, és veszélyben lesznek a fülcimpák is a lapátként túlnyúló visszapillantó tükrök miatt.

Jut eszembe, mi van, ha esik a hó? A belső sávokról pont a kerékpársávra fogják kotorni a havat a munkagépek - reménykedhetnek majd a kerékpárosok, hogy a parkoló autók letapossák a hótorlaszt. Nem beszélve a szmogról, hisz a kerékpárosok közvetlenül az autók mellett fognak közlekedni, így töményen szívhatják a dörmögő járművek kályhacsövét.

Kezdek kifogyni az ellenérvekből, ez jót jelent, vége felé járok a cikknek, élesíthetik a klaviatúrát a kommentelők a jogosnak tűnő kérdéssel, hogyha szerintem az új kialakítás nem hoz majd átütő sikert, akkor ne csak puffogjak, mondjak jobbat. Ha jobbat nem is tudok mondani, azon kívül, hogy szerintem jobb lett volna csak a kisebb módosításokat végrehajtani és a megmaradt pénzt újabb szakasz építésére fordítani, amolyan gondolatébresztés gyanánt leírok még pár sort, hogy kicsit tisztuljon a minket körülölelő valóság.

Néha a kivitelezhető megoldás lemondásokkal jár

Szóval lehet hamis illúziókat kergetni, hogy létezik az a kialakítás, ahol két merőben eltérő sebességű, teljesen más paraméterekkel rendelkező közlekedési eszközt össze lehet társítani minden lemondás nélkül, be lehet passzítani a kerékpársávot bárhol a városban, van olyan utcakép, ahol gyalogos, kerékpáros és autós a legnagyobb egyetértésben fog majd áramolni, hasonlítgatni Budapestet külföldi világvárosokhoz és költséges átalakításoktól várni a sikert; csak nincs értelme.

Egyrészt azért, mert alapvető ellentmondásokat kellene kiküszöbölni ahhoz, hogy akár csak elméleti szinten is működjön. Ráadásul ahol 'rendesen' működik a városi kerekpáros közlekedés, ott jellemzően más az éghajlat, a városszerkezet, a közösségi közlekedési hálózat, a gazdasági háttér, a közlekedési igények és legfőképpen a közlekedési morál.