Pragmatikus, és megoldás-orientált Világtalálkozó, olvashatjuk az Áder János köztársasági elnök fővédnökségével és Magyarország Kormánya által a Víz világtanáccsal együttműködésben megrendezett „Budapesti Víz Világtalálkozó 2016” honlapján. A Világtalálkozón a bölcsek azt kívánják elősegíteni, hogy újabb XXI. századi konfliktusok és globális kockázatok helyett a víz az együttműködés, a béke és fejlődés forrása legyen a világ minden fenntartható fejlődésben érdekelt országa számára. Ennek érdekében az esemény résztvevői a „Budapesti Nyilatkozat 2016” megvitatásával és elfogadásával teszik le megoldási javaslataikat a releváns nemzetközi fórumok számára - írják.
Környezetvédelem és fenntartható fejlődés a páncélozott luxusautókban
Már csak az a kérdés, mennyire lehet hiteles egy olyan világtalálkozó, ahova minden fejes bántóan túlmotorizált, a szükségesnél legalább két mérettel nagyobb, páncélozástól és extráktól túlsúlyos zászlóshajókkal érkezik, hogy csak az autós vonalat említsük. A résztvevők logisztikája miatt Budapesten időszakosan nő a torlódás, megszűnik egy halom parkolóhely, ami csak tovább fokozza az ökológiai lábnyomunkat, majd a nap végén fényárban úszó, eszméletlen energiát felemésztő koncertre viszi őket a konvoj, természetesen a szokott rendőri felvezetéssel, hogy csak néhány csemegét emeljünk ki a mellékes hozadékokból.
Vagy pont ettől lesz hiteles? Hiteles, mert világosan mutatja azt, hogy mennyire elválik a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, vagy a közös társadalmi jólétre irányuló erőfeszítés maszlagja szavak és tettek, idealizált világkép kontra mellbevágó valóság, egyének és egyének szintjén.
Bár a propaganda miatt számos, a találkozón résztvevő döntéshozó ráül néha a kerékpárra, annyira egyikük sem veszi komolyan a szerepét, hogy egy ilyen, sok ember figyelmét felkeltő eseményre valamilyen kevésbé környezetszennyező közlekedési eszközzel érkezzen. Ám mielőtt végérvényesen pálcát törnénk a fejük felett, megjelenésük számos fontos dologra hívja fel a figyelmünket.
Hidrogén hajtású, sorozatgyártású Toyota Mirai - Víz Világtalálkozóra 2016-ra majdnem stílusos autó
Egyrészt az egész környezetvédelem viszonylagos megítéléséről. Hiszen nagyon nehéz, és legtöbbször nem is sikerül meghúzni azt az egészséges egyensúlyt, ahol pusztán akkora mértékű környezetszennyezést engedünk meg magunknak, amennyi feltétlenül szükséges. Míg a világ szerencsésebb felén az már egy komoly előrelépés, hogy mondjuk hidrogénhajtású autót fejlesztenek, amely CO2 helyett vizet puffogtat ki magából, mérnökök katalizátorokat, tüzelőanyag-cellákat tökéletesítenek, hogy minél nagyobb hatótávolságú járműveket, kompakt méretű hajtásláncokat tudjanak létrehozni, addig másoknak a víz semmi mást nem jelent, csak szomjoltó folyadékot.
Az a mindent felülmúló vágyuk, hogy ne kelljen kilométereket gyalogolni érte, és legalább annyira legyen szűrt, hogy betegséget, élősködőket ne kapjanak, ha megisszák. Bizony, az arzénmentesítés, vagy a szennyvízelvezetés hiánya mai is kardinális kérdés.
A víz elengedhetetlen az autógyártáshoz
Ahhoz, hogy működjön egy autógyár, bármilyen furcsán is hangzik, de az autókhoz szükséges nyersanyagokon túl még három nagyon fontos dolog szükséges. Villamos energia, sűrített levegő a pneumatikus rendszerek működtetéséhez és víz. Utóbbi hűti ugyanis a gépeket, emellett sokszor a megmunkálást is a víz végzi, elég csak a sokélű forgácsoló szerszámként a vízsugaras vágást említeni, melynek talán legnagyobb előnye, hogy nem keletkezik hő, és így mechanikai feszültség, repedések, továbbá a viszonylag kicsi deformációs hatása miatt vághatóak vele méhsejtes anyagok is.
Hogy érezzük a léptékeket, ma az komoly fejlesztői irány, hogy olyan könnyen telepíthető, olcsó vízszűrő, vízszivattyúzó állomásokat tudjanak alkotni, amihez nem szükséges villamos energia hálózat, vagy hogy ne a legnagyobb kincshez, az édesvízhez kelljen nyúlni, ezért fejlesztenek mindenféle, sósvizet hasznosító technológiát. Az autózás terén például olyan négykerekűt igyekeznek megálmodni, ami tengervizet „fogyaszt”.
Majd homokba dugjuk a fejünket, és kiszervezzük a termelést olyan országokba, ahol semmibe veszik az alapvető környezetvédelmi normákat, hogy nem kevésbé képmutató módon olcsón tudjuk teljesíteni a fenntartható fejlődéshez szükséges túlfogyasztást.
Létezik megoldás? A Quant azt állítja, hogy tudják a megoldást
Talán a kontrasztokból világossá válik, hogy a víz mennyi ellentmondást hordoz magában. Ahogy például az étkezésre is felhasználható nyersanyagokból készülő bioüzemanyagoknál, a víz esetén szintén jogosan merül fel, vajon etikus-e a fejlett világnak nem csak szomjoltásra, hanem például ipari technológiák hűtésére, megmunkálásra, vagy hidrolízissel hidrogén előállítására, csúcsra járatott mezőgazdasági felhasználásra pazarolni.
És értelmes-e a víz óvásáról papolni olyan társadalmi rétegeknek, akik nem a magasztos célokért, a fenntartható fejlődésért, meg a jövő generációikért, korallokért, jegesmackókért küzdenek, hanem a pillanatnyi létükért. Akiknek abszolút nem elérhetőek a modern, környezetbarát technológiák. Míg az UNICEF szerint egy átlagos magyarországi lakos 130 liter vizet használ el naponta, addig a világ számos pontján a minimális 4-5 liter sem áll rendelkezésre.
Közúti közlekedés és a víz kapcsolatát demonstrálja?
Másrészt a környezetvédelem ideológiákon túl rettentő jó üzlet az egész felhajtás, nem véletlenül jött el Budapestre annyi üzletember. A víz ugyanis érték, van, akinek vagyon. Lehet értékesíteni, hasznot húzni belőle, és a védelméből sokat keresni. Hogy ez ne így legyen, ahhoz pedig nem világtalálkozók kellenek, hanem felelős emberek. Hiszen szavak szintjén már hat éve alapvető emberi joggá nyilvánította az ENSZ Közgyűlése a biztonságos és tiszta ivóvízhez és megfelelő tisztálkodási, valamint higiéniai lehetőségekhez való hozzáférést.