Az autó viszont olyan versenyen is sikereket ért el, ahová mindenki úgy vélte, abszolút nem való – a Dakaron. A Jacky Ickx által dirigált egyes számú versenyautó és a másik kettő sem ért célba, az 1984-es próbálkozás tehát kudarcot hozott, de ’86-ban ismét nekilendülve a sivatagnak első és második hellyel tértek vissza, ráadásul a harmadik, szervizautó is kiemelkedően szép eredményt ért el hivatása ellenére.

A jövő lakozik benne - galériaEhhez képest teljesen más kategóriában mozog a mai technikai elitet képviselő teljes értékű hibrid rendszert magában rejtő 918 Spyder. Hajtásláncában egy 3,4 literes V8-as magas-fordulatú, szívó benzinmotor él szimbiózisban két, az első tengelyen elhelyezett elektromos egységgel (utóbbiak együttesen legalább 220 lóerővel fogják kiegészíteni a V8-as egyelőre ismeretlen, ám vélhetően közel 500 lóerős teljesítményét). Az előzetes adatok szerint pedig a nagy kapacitású lítium-ionos akkucsomagnak köszönhetően nagyjából 25 km-t pusztán elektromos módban is képes lesz megtenni a sportautó – a teljes töltés otthoni hálózaton mindössze 3 órát vehet igénybe.

A százas sprint teljesítéséhez a 918 Spydernek állítólag mindössze 3,2 másodpercre lesz szüksége, végsebessége pedig eléri majd a 320 km/órát, miközben a gyári átlagfogyasztás az első 100 kilométeren hihetetlennek számító 3 liter körül alakulhat (70 g/km-es széndioxid-kibocsátás mellett). Úgy néz ki, a sportautózás jövőjébe is beköltöznek az elektronok, ami nem is olyan nagy baj, ugyanis a 918 példáján okulva látható, hogy sok esetben az elektromotor kedvező karakterisztikája miatt sokszor pont jókor nyújt segítő jobbot belső égésű társának.

Harmadik párosunk szintén taljánföldről érkezik, méghozzá egy aprócska falu Sant’Agata di Bolognese utcáriól. A Lamborghini számos modellel írta be magát már a történelemkönyvekbe, azonban kétségkívül egyik legemblematikusabb alkotásuk a tinédzser fiúk szívét megdobbantó Countach volt.

Az eredeti 1974-es LP400 formaterve még kecses. Sőt, megkockáztatom, kifejezetten szép és arányos volt a Marcello Gandini (Bertone stúdió) által megálmodott összkép, neki köszönhetjük a Lamborghini jelképévé vált felfelé nyíló ajtókat. Az összetéveszthetetlen Az erodinamikai csomag megvadította - galérialégbeömlők sokasága aztán körítést is kapott, a jellegzetes aerodinamikai csomagot később, az LP500S érkezésével öltötte magára az autó és egészen 1990-ig gyártották. Eleinte a Miura négyliteres V12-ese szolgáltatta a hajtást 375 lóerővel, de ez később 355 lovas változatban is kijött. Készítették 4,8 literes erőforrással is (LP500S – 375 LE), valamint az 5,2 literessel is (Evoluzione, LP5000S QV – 455LE, 490 LE). A Countach-ot leginkább erőteljes stílusa, elemi ereje és nyers mivolta jellemezte, ami az olaszos hangulattal nyakon öntve garantált sikert ígért.

Nincs ez nagyon másképp az Aventador esetében sem. Az újkori szuperautók egyik legismertebb képviselője sem mentes a vad, kemény vonalaktól. A Lamborghini Murciélago kis híján tíz éven keresztül volt az utak királya, de a már javában készülő Aventador LP700-4 még gyorsabb, még szebb, és még büszkébb lesz a denevérnél. 

A 60 fokos hengerszögű, 6500 köbcentis V12-es 690 Nm-es maximális nyomatéka és 8250-es fordulaton leadott 700 lóereje az üresen 1575 kilogrammos modellt az új hétsebességes automatizált váltóval 2,9 másodperc alatt gyorsítja álló helyzetből 100 km/h-ra, végsebessége pedig A részletek varázsa - galéria350 km/h lesz. Az első és hátsó futómű pedig Forma-1-es technikával készül.

A Murciélago LP640-4-nél 230 kg-mal könnyebb és 60 lóerővel erősebb újdonság tehát nem okozhat csalódást. De hagyjuk is a száraz számokat, mert az észak-olaszországi szuperautó-háromszögből kikerülő modellek esetében ezek önmagukban még semmit sem mondanak. Sokkal többet ér, ha inkább meghallgatjuk a 12 henger dicső üvöltését, megcsodáljuk a napjaink csúcstechnikáját képviselő motort, vagy vetünk egy pillantást a kifinomult futóműre.

A szuperautók szellemisége mindig is az élenjáró technika, az utánozhatatlan hangulat és a brutális teljesítmény egyvelege volt és ez továbbra is így marad. Persze az idők változnak, a technika fejlődik és számos segédberendezés, elektronika került az évek során a szuperautókba, Örökké legendák maradnak - galériaamelyekre azt is mondhatjuk, hogy valamelyest tompítják az élményt. Szerencsére ez nem így van, csupán arról van szó, hogy egy gombnyomással kezes báránnyá alakulnak és a hétköznapok forgatagában is használhatóvá válnak. Ebből következően természetesen az összkép is változik, de szerencsére nem sokat – hiába kell az egyiket keményen betörni, míg a másik akár suttogó szavainkból megérti, hogyan kell viselkednie, bizonyos keretek között a régi és az új is megtestesült vadállat. Csak éppen a kompromisszumoktól kell nagyobb mértékben búcsút mondanunk.