Tegye fel a kezét az, akinek kislány korában nem Take That poszter, hanem egy gyönyörű kabrió volt az ágya fölé ragasztva! Na jó, valószínűleg nem vagyunk sokan…viszont az a nő vesse rám az első követ, akinek még egyszer sem fordult meg a fejében, hogy milyen lehetne, ha egy gyönyörűséges kabriót vezethetne a napsütéses tengerparton.

Lehet, hogy a hangsúly a kalapon és a napszemüvegen, vagy a férfiak bámuló tekintetén volt inkább, de a kabrió - mint olyan- akkor is ott volt/van/lesz legalább egyszer minden nő álmában.

Mindenhonnan piszok jól néz ki a nyitott Astra - galériaAz én álmom valóra vált; igaz, nem nyáron, a tengerparton, hanem Budapesten a márciusi hidegben, és nem örökre, hanem csak pár órára, de attól még bevégeztetett. Hihetetlenül élveztem, ahogy a holdfényes éjszakán villámgyorsan végigsuhanva a Duna parton a kocsi kényelmes üléséből feltekintve közvetlenül a csillagokat láthattam. Sajnos a romantikus varázs kicsit alábbhagyott, amint átültem a volán mögé.  A magam 160 centiméterével olyannyira előre kellett húznom az ülést, hogy gyakorlatilag a vezetés 70 százalékában fel sem tűnt, hogy egy kabrióban ülök. A maradék 30%-ban pedig leginkább akkor éreztem a „feelinget”, amikor megcsapott a BKV busz speciális „Wunderbaum”- illata, mely elől - a nyitott mivoltból adódóan- nyilván lehetetlen volt a „belső szellőztetés” gomb benyomásával elmenekülni.

A sofőrülés (az utas oldali persze úgyszintén) egyébként nemcsak kényelmes, de ergonomikus is.  A vezetést előkészítő rutinfeladatok során az egyetlen probléma csak annyi volt, hogy a biztonsági öv eléréséhez katonai felderítőnek, jógaoktatónak, esetleg akrobatának kellett volna lennünk, mivel annHátul is el lehet férni, de itt nem túl kényelmesyira elrejtették és olyannyira hátul van, hogy azt megtalálni és elérni komoly kutatómunka és torziós testgyakorlat- sorozat eredménye volt elsőre.

A hátsó üléseken viszonylag kényelmesen elfér még két ember, akad hely a lábaknak, ezért nálam magasabb személynek sem okozna nagyobb fizikai megterhelést ott utazni, főleg, ha az illető esetleg gerincproblémákkal küzd (vagy karónyelő világbajnok), mert az ülés dőlésszöge érzésre közel 90 fokos lehet, s ezen módosítani nem igazán tudunk. 

A váltó könnyen és pontosan kapcsolható, a kormány precízen működik, sőt, jelen esetben a sportváltozat még vagány is – igaz, karimájának vastagsága miatt nem feltétlenül miniatűr női kezekre tervezték, ezért eleinte kicsit kényelmetlen volt, de idővel biztosan hozzá tudtam volna szokni.

A fekete zongoralakk borítású műszerfal is garantáltan minden szépérzékű és zenekedvelő autós kedvence lenne, kivéve abban az egy esetben, amennyiben a tulajdonos személye egy tisztaságmániás hölgy testében manifesztálódna: sajnos minden egyes ujjlenyomat messziről virít a műszerfalról, és a kormányról is.

Valószínűleg nem sok társunk autózna a márciusi hidegben nyitott tetővel, de ha már így adódott, kipróbáltuk a fűtést, és azt mondhatom, hogy tökéletes.  Az ülés-, és az „utastéri” fűtés kooperációjának köszönhetően pillanatok alatt olyan melegünk volt, hogy el is felejtettük, hogy nyitott tetővel autózunk a 10 fokban.

A csomagtartó persze nem túl nagy, de ez a modell nem is családi (vagy bevásárló) autónak terveztetett, így nem is támasztottunk ilyen elvárásokat felé. Kupé üzemmódban azért így is elfér benne 1-2 bőrönd, ezért nagy baj nincs, ha le szeretnénk ugrani egy hosszú hétvégére valahova. Problémásabb viszont, hogy tároló helyekkel a belső tér nem bővelkedik, gyakorlatilag még a mobiltelefonnak sem találtunk helyet, így jobb híján az (is) az italtartóba került. A kesztyűtartó viszont kifejezetten nagy, a dupla polcozásáért pedig külön piros pont jár a tervezőknek!

Vigyázni kell a szépséges felnikre és a kötényreAmi számomra a legnagyobb problémát okozta, az az irányjelző kar, illetve a külső visszapillantók voltak. A tükrök hihetetlenül kicsik; parkolni, tolatni, sávot váltani egy nőnek amúgy sem a legkönnyebb cselekedet, de ezek a tükrök nem nagyon segítették elő az effajta technikai feladatok hatékony megoldását. Az indexkarra pedig talán a bosszantó és a kezelhetetlen jelzők illenek a legjobban. Továbbá óva intenék mindenkit attól, hogy megpróbálkozzon felállni egy viszonylag magasabb padkára, vagy figyelmen kívül hagyni Budapest nevezetességeinek számító rendkívül mély kátyúkat, vagy magasabb aknafedőket. Na, nem mintha a hölgyek nem tudnának ilyen feladatokat abszolválni, csak sport(os)autónk gyönyörű és lapos orrára nem éppen lennének jótékony hatással ezek az akadályok.

Azért el tudnám fogadni...Mit is mondhatnék? Elegáns karosszériáján, kecsességén és különlegességén túl még rengeteg érv szól az autó mellett - amit a "fiúk" velem ellentétben képesek lesznek szakmai szemmel/indokokkal is alátámasztani cikkükben-, ugyanakkor női szemmel nézve számomra a nyitott Astra használhatósága és szépsége nem volt teljesen egyensúlyban, ezért elvárásaimmal ellentétben nem szerettem bele őrülten a budapesti, éjszakai próbaút során. De azért őszintén be kell vallanom, szívesen vezettem volna a szépséget még legalább egy hétig, hogy megismerhessem rejtett tulajdonságait és kipróbálhassam mondjuk hosszabb vidéki utakon, szikrázó napsütésben is. Talán akkor megnyugodtam volna, hogy mégis jól döntöttem kislányként, amikor a kabriót választottam Robbie Williams helyett…("Fiús" teszt rövidesen)