A klasszikus autók iránt rajongó Bernd Kammerer fotográfus néhány kép erejéig főnixként élesztette fel a Maserati híres 250F modelljének legendáját. A Hamburg utcáin díszelgő, kifogástalanul restaurált versenyautó egyike annak a 26 darabból álló szériának, melyet az olaszok 1954 és ’56 között gyártottak , s melyek volánja mögött olyan versenyzők ültek, mint Juan Manuel Fangio, vagy éppen Stirling Moss.
Maserati 250F - galériaA Maserati a 2,5 literes szabályozásra reagálva építette meg az egyszerű csővázas alapokra készülő 250F modellt. A vázat szegecselt alumínium karosszéria borítja és elől független kerékfelfüggesztés, míg hátul DeDion típusú tengely tette lehetővé a tömegközéppont minél alacsonyabbra helyezését és ezzel létrejött az a kezelhetőség és kiegyensúlyozottság, ami a versenyzők körében közkedveltté tette az autót. Miközben a konstrukció forradalminak volt tekinthető, az ’50-es években a mérnökök még nemigen foglalkoztak a karosszériával, mint inkább a motorra koncentráltak. „Az aerodinamika azok tudománya, akik nem tudnak motort építeni” – mondta a mindig magabiztos Enzo Ferrari.
Itt átélni a 290 km/órás végsebességet jóval többet jelent, mint a 430-at egy Bugatti Veyron volánja mögött
A soros hathengeres még ma is megállná a helyét A mérnökök a korábbi kétliteres aggregát löketét és furatát is megnövelték, így alakult ki a 2494 köbcentiméteres soros hathengeres erőforrás előírásos hengerűrtartalma. A tüzelőanyag három darab Wéber karburátoron keresztül jut az égéstérbe, ahol hengerenként két gyertya gondoskodik az optimális gyújtásról. A végeredmény a napjainkban is szép eredménynek tekinthető 100 lóerő/literes teljesítmény lett, de ’57-ben még ezt is meg tudták fejelni, ekkor az autó ugyanis 7200-as főtengelyfordulat mellett, a hátsó kerekein keresztül már 270 lóerővel szaggatta a versenypályák aszfaltját. Mindehhez csupán 670 kg-os száraz tömeg társult, így az autó 290 km/óráig hatalmas vehemenciával volt képes gyorsulni, melyet kezdetben négy sebességi fokozat kapcsolásával tehettek meg a versenyzők.
A 250F kiválósága kezdetben magukat az alkotókat is meglepte, ugyanis első két versenyét azonnal megnyerte az autó. Mindkét futamon az a Juan Manuel Fangio ült a volán mögött, aki a harmadik Grand Prix előtt már a Mercedes-Benz-hez igazolt (később a Lancia/Ferrari D50 ülésében bizonyított). Aztán 1957-ben a Maserati tovább finomította az autót és ez arra késztette Fangiót, hogy újra próbára tegye magát a 250F-fel, amivel olyan - még soha nem látott - négykerekes oldalcsúsztatásokat hajtott végre, melyekről a mai napig elismerően beszélnek a Forma 1 világában.
Juan Manuel Fangio németországi futamát még ma is emlegetik
A nürburgringi futam felénél már csak 20 kör volt hátra és Fangio majd’ egy perc (50 sec.) hátránnyal követte a vezető helyen Ferrarikkal száguldó Collinst és Hawthornt, ám ekkor barátunk olyan lélegzetelállító dolgot művelt, amit később szinte csak Ayrton Senna tudott megismételni a korábban említett 'alagútban autózással'.
| „Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: oké, ez a határ. Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.” - fogalmazta meg Ayrton Senna | |||||||
Fangio a 15. körben mérföldenként 1 másodpercet javított a korábbi rekorder idején. A 18. körben a kanyarokkal bőven megtűzdelt pályán átlépte a 90 mérföld/órás (144,8 km/h) átlagsebességet, ami a verseny végére 92 mérföld/órára (148 km/h) javult. Csupán két körrel a futam leintése előtt a Maserati a földbe döngölte a Ferrarikat és Fangio minden idők legszebb győzelmét könyvelhette el magának. Noha a versenyző nevét általában a Mercedesszel kötik össze, végül a 250F-fel megtett köreivel és a vele elkövetett nagysebességű csúsztatásaival írta be magát a történelemkönyvekbe.
A Maserati alkotása egészen 1960 novemberéig versenyben volt, 46 futamból 8 győzelmet, 8 pole pozíciót és 10 körrekordot tudhatott magáénak. Később főként magáncsapatok birtokában folytatta pályafutását és manapság a pénzben nem kifejezhető, felbecsülhetetlen értékkel bíró autók még mindig róják az utakat. Így történhetett, hogy a híres ’57-es futam autója is lencsevégre került a goodwoodi Festival of Speed alkalmával. 1957 után már tárcsafékekkel és V12-es 315 lóerős motorral szerelték a 250F T2 modellt, ám azok, akik ilyennel találkoznak, már igazán szerencsésnek mondhatják magukat.
Tekerjék fel a hangerőt és üljenek be a 'Mester' mellé egy körre!