Jön a tavasz, a kertekben már nyílnak a virágok, és ezzel együtt kerülnek napvilágra a hó, no meg a jég fogságából szabadult utakon tátongó hatalmas kátyúk. Nem kérdés, a kemény tél után borzasztó a hazai helyzet kátyúügyben.

Meglepődni nincs miért, jól tudjuk, hogy így megy ez már hosszú évek óta. Jön a tél, nőnek a lyukak, repedések az utakon, tehát tavasszal siralmas helyzetre döbbenünk. Nyárra talán a jólelkűek látnak parányi javulást, ősz végére látható érré „duzzadva” sejlik fel némi pénz a bürokrácia útvesztőin át az útfelújításra szánt zsebben; aztán a tél első, enyhén fagyos, útfelújításra már épp alkalmatlan napjaira megjelennek az aszfalttal gőzölgő csapatok vert hadai hazánk útjain, és mire feleszmélünk, a körforgás új ciklust kezd – csak az utak minősége nem javul.

Javítják, dolgoznak rajta, csak a hatékonyság kérdéses

Nem kétség, lehetne máshogy, jobban is csinálni, mutathatjuk jobbsorsú északi barátaink példáit, de tudjuk, a feltételes módban íródott mondatok gyakorlati haszna igen kevés, ezért inkább nézzük meg, hogyan tudjuk minimalizálni a kátyúk okozta veszteségeinket.

Igen, jól gondolják sokan: nem kell beléjük hajtani. Az elkerülés záloga tehát nem más, mint a sebesség csökkentése és a követési távolság növelése, mert így előbb észrevesszük a sunyin meglapuló kátyút, illetve több időnk jut azt kikerülni. Abban az esetben, ha nem sikerül kikerülni, és mindenképp meg kell ismertetnünk autónkat a gödörrel, szintén sokat számít a becsapódás dinamikája, tehát érdemes minél inkább lelassítani, ezzel csökkentve a járművünket becsapódáskor érő erőhatást. Ám vigyázzunk arra, hogy közvetlenül a kátyún áthaladáskor már ne fékezzünk, hogy a kerék ne átcsússzon, hanem átgördüljön a gödrön.

A sebességgel a vérnyomás is az egekbe szökhet a kátyúban

Fontos jó tanács, hogy kerüljük a hirtelen manővereket, mert főleg nagy sebesség esetén elrántva a kormányt, vagy hirtelen fékezéskor könnyen elveszthetjük uralmunkat autónk felett, vagy belénk koccanhatnak - a baleset pedig sokkal nagyobb baj, mint a kátyúkár.

A jól megszokott népi bölcsességek mellett persze vannak apró praktikák, amiket nem árt megfontolnunk. Azon az úton, ahol nap, mint nap közlekedünk, már sok esetben vakon is ismerjük a rizikós pontokat, ám olyan útszakaszon, ahol nem vagyunk ismerősek, mindenképp ajánlott óvatosabban, körültekintőbben közlekedni, kerülni az úttest szélét, mely sok esetben a padkánál megsüllyed, letöredezik.

Az út szélét lehetőleg kerüljük, de azért ne szorítsuk le a szembejövőt

Érdemes követni az előttünk haladó járművek mozgását – ha mindenki lassít előttünk, vagy kerül valamelyik irányba, ott bizony gyanakodjunk, hogy úthiba van a burkolaton. Főleg országúton jól megfigyelhető, hogy azokon a szakaszokon vannak sűrűbben, vagy nagyobb valószínűséggel kátyúk, ahol az utat fák szegélyezik, mert ott a növényzet által vetett árnyék miatt még a napsütéses téli napokon sem tud az aszfalt felszáradni, felmelegedni. Ráadásul a fák által vetett árnyékában jobban el tud rejtőzködni a kátyú is.

A fák árnyéka nagyon becsapós

Ugyanígy úthibák által kedvelt találkahely a csatornafedelek környéke, a régebbi útjavítások felülete, mely hajlamos megsüllyedni. Továbbá az út középvonala is gyakran gödrös, ami abból adódik, hogy az ellentétes forgalmi sávokat általában két részletben aszfaltozzák, így a kapcsolódó vonal nem lesz teljesen homogén. Kátyú szempontjából igen alattomosak a pocsolyák, ugyanis nem tudhatjuk, hogy a sima, átláthatatlan vízfelület mekkora mélyedést rejt, így azokat, ha tehetjük, mindig kerüljük ki.

Árulkodó nyomok lehetnek az út menetén felvert aszfaltdarabok, aszfaltszemcsék, melyek gyakran azért szóródnak szét, mert a szinte felesleges hidegkátyúzást kijárják a járművek.

A toldozás-foldozás csak félmegoldás

Apropó, kikerülés – rettentő zavaró és veszélyes az a gyakorlat, ahogy manapság a siralmas állapotú országutakon az autók a szembesávban folyamatosan kerülve haladnak, gyakorlatilag az utolsó pillanatig farkasszemet nézve az ellentétes irányból érkezőkkel. Ilyenkor sosem tudhatjuk, hogy a sofőr csak kerül és tisztában van-e azzal, hogy jönnek szemből, tehát visszasorol majd az ütközés előtt, vagy csak simán nem figyel, esetleg elaludt, rosszul lett és azért halad velünk szemben.

Emiatt minden esetben indexeljünk, ezzel tudatva környezetünkkel, hogy nem véletlenül váltunk sávot, és visszaindexelve azt is jelezhetjük a szemből jövőnek, hogy vissza fogunk sorolni, még mielőtt egymásba mennénk.

Ilyen úton hogyan várható el a jobbra tartás?

Ha lehet ilyen buta kategóriát bevezetni, az előbb említett óvintézkedések voltak az aktív elemek, de passzív módón is sokat spórolhatunk, méghozzá a hazai utakhoz tudatosan választott futómű-kerék kombinációval. Tudom, a nagy könnyűfém felni és a sportfutómű jól néz ki, egy helyesen tuningolt futómű ráadásul a vezetési élményt is növeli, ám ne feledjük, hogy nem ezekre a hazai romos utakra találták ki őket.

Nem árt mérlegelni, vajon ad-e a csinosítás annyi örömöt, ami feledtetni tudja azt a kiadást, mikor a drágán vett nagy alufelnit, a kis oldalfalú, sérülékeny gumival és a kemény sport lengéscsillapítóval együtt kell horror áron cserélnünk, nem beszélve a többi alkatrészről, ami szintén fokozott terhelésnek van kitéve a feszes futómű miatt.

Jól néz ki, de a vajon a futómű-javítás számlája is?

És ha már tuningolunk, nagyon nem mindegy, hogy milyen kiegészítőket választunk – gondoljunk rá, hogy a divatos alufelnik, nagy fék szettek, defektmentes gumik, ha nem jó minőségűek és speciális ötvözetekből, nem jó anyagösszetétellel készültek, sok esetben nehezebbek a sima gyári alkatrészeknél, tehát növelik a rugózatlan tömeget, ami a hajtási veszteség mellett nagyobb terhelést jelent a járműnek kátyún történő áthaladáskor is. Hatványozottan igaz ez az olcsóbb, rossz minőségű kiegészítőkre, melyek nem csak a rugózatlan tömeget növelik, de kevésbé tartósak, mint drágább társaik.

Drágábbak ugyan, de tartósabbak és ellenállóbbak a minőségi divatelemek

Végezetül nézzük, mit tudunk tenni, ha nem sikerül elkerülni a hazai kátyúrengetegben kódolt elkerülhetetlent. Egyszerű szemrevételezéssel, illetve a gumit leszerelve, ha végighúzzuk kezünket annak oldalfalán és horpadást, dudort érzünk/látunk, akkor a gumi nagy valószínűséggel szálszakadásos, amit a szálszakadás mértékének függvényében mindenképp cserélni kell.

A gumi oldalfala mellett persze nem árt megvizsgálni a futófelületet sem, hisz' a rendellenes kopás arra utal, hogy elállítódott a futóművünk. A lengéscsillapító például olajszivárgással hajlamos jelezni, hogy nem bírta a kátyú ütését, ám ezek a jelenségek nem egyből jelennek meg. Ugyanez az alattomosság jellemző sajnos a kerékhez kapcsolódó egyéb alkatrészekre is, például csapágyakkal, szilentekkel kapcsolatban, azzal a különbséggel, hogy ezen elemek hibájának visszavezetése a kátyú miatt ért erőhatásra sajnos igen nehezen bizonyítható.

Ez egyértelmű, de lehetnek rejtett kátyúkárok is

Amit viszont egyből meg tudunk tenni és jól jön a bizonyítás során, hogy fényképpel dokumentáljuk a kátyút, ha van rá lehetőség - esetleg centivel lemérjük mélységét. Emellett mindig kérjük a futómű ellenőrzéséről, és annak javításról is számlát, hogy legyen nyoma a kár összegének.

Dokumentáljuk a káresetet

Végül, amolyan gondolatébresztés jelleggel megosztanám a hazai utakkal kapcsolatban bennem felmerült kérdések. Elsőként hallottunk mi már valaha olyat, hogy bárkit elmarasztaltak volna azért, hogy egy adott útszakasz használhatatlanná vált a rengeteg kátyú miatt? Valaha hallottak már olyanról, hogy valaki komolyan elkezdte volna pedzegetni, hogy nálunk miért nem sikerül sosem tartós utakat építeni, jól kijavítani az úthibákat és egyáltalán, miért nem jut sosem elég pénz az utak fenntartására?

Ne értsenek félre, nem bűnbakok, jogtalan meghurcolások meg koholt vádak után kiáltok, hisz' azzal nem jutunk előrébb, csak nem látom, hogy a sok esetben szinte használhatatlan, balesetveszélyes utak miatt keletkező károkért bárki is vállalná a felelősséget, és ami ebből következik, nem látom, hogy lenne bármiféle visszatartó erő, hogy ne épüljenek gyatra utak, ne történjenek értelmetlen, silány útjavítások.

Az útépítés illetve az útfenntartás bizony nem játék

Az útépítésben és útjavításban a gondos tervezés, a szakszerű kivitelezés, a felhasznált anyagok, technológiák ellenőrzése, az elvégzett munka alapos átvétele, az állapotfelmérés, a hatékony útfenntartás, a garancia, az elvárt minőség, a költséghaszon-elemzés, a gazdaságosság, az externális költségek, a várható élettartam, tehát az ipar és a műszaki élet egyéb területein bevált, elfogadott, napi használatban lévő gyakorlatok, elvárások nem létező fogalmak? Mindig minden egyszerűen megmagyarázható pusztán a pénzhiánnyal?