A világ egyik legjobb versenypályája

Hőség, teltház és ismeretlen utak - a kihívás adottEhhez viszont arra szükség volt, hogy a valaha gyártott egyik legérdektelenebb Porschét, a kvalitásait és népszerűségét tekintve azért így is kiemelkedő Panamera Dieselt kapjuk társul, egyetlen fontos cél teljesítése érdekében: hogy a távot minél alacsonyabb étvággyal abszolváljuk. Nehezítésként (kizárólag fizikai értelemben) Vajda kolléga mellett még Aradi Géza, a Porsche hazai márkaigazgatója, valamint Balásy Bulcsú, a Porsche Club Hungária korábbi elnöke is beült hozzánk. Hogy meg ne fázzunk, átlagban jó 32 fokos hőség szegődött társunkul, ráadásul a paprikásabb hangulat érdekében az egyes szakaszokat szintidőre, percre pontos beérkezéssel kellett teljesíteni, így Porschékhez méltó sebességgel és pontossággal kellett közlekednünk.

A Boszporusz: egyenesen Ázsia határától indultunk.

Amennyiben a fenti csomagot megszorozzuk tízzel, máris kijön a verseny mezőnye – motiválásképp a benzingőzzel fertőzöttek számára különösen izgalmas Porschés díjakért folyt a csata. Hazánk mellett Törökország, Románia (2-2 autóval), Ukrajna, Svájc, Lengyelország, Csehország és Bulgária vett részt a Porsche Performance Drive névre keresztelt eseményen.

Nem panaszkodhatunk - galériaÍgy történt, hogy a vasárnapi verőfényes délelőtt a Liszt Ferenc Repülőtér termináljában köszöntött rám, én pedig bizakodóan, izgalommal teli szívvel mosolyogtam vissza. 24 órával, egy gyönyörű boszporuszi panorámával, egy kellemes, hajós vacsorával és némi munkás medencézéssel később már egy üres versenypálya aszfaltján álltam, a hőség hullámaiban kacskaringó balkanyart szemlélve.

Fej-fej mellett - a túra előtt versenypályán száguldhattunk.

A Porschések ugyanis nem meglepő módon először a sebesség iránti vágyunkat csillapították. A Hungaroringen megrendezett menetpróba után már ismerős volt a fáma: versenypálya+Boxster+911, némi tanulsággal adalékolt Panamera Diesellel, és máris nem kell kávé az ébredéshez. Egy autórajongó számára ez maga a Kánaán. És ekkor még nem is ismertem az Istanbul Park-ot.

Rajtra készen.

A magyar autó - könnyen megtaláltuk.Alig pihentük ki az Istanbul Park-ban kapott adrenalinfröccs kimerítő mellékhatásait, másnap, kora reggel már felmatricázva, harci díszben vártak minket a Panamerák. A magyar zászlóról nem volt nehéz megtalálni a mi útitársunkat, egy sötétkék színű, kbőségesen felszerelt modellt.

Az idő sürgetett, a rajtot követően pedig rögtön a bolgár határ felé vettük az irányt. Hogy végül a megadott szintidő szorosnak bizonyult, annak egyrészt a nem tökéletesen működő török navigációs térkép okozta 7 kilométeres kerülő, másrészt pedig a rendezők kisebb meglepetése volt az oka. Az instruktorok ugyanis szinte minden szakaszra hagytak némi „meglepetést” az útitervben. Volt, hogy szándékosan 5 kilométerrel rövidebbnek jelölték az előttünk álló szakaszt, de az is előfordult, hogy egy autópályás rövidítésről maradt le az, aki csak a navigáció utasításait követte – ezzel is arra buzdítottak mindenkit, hogy a csapatok állandóan résen legyenek.

A határon várnunk kellett pár órát - és még jól is jártunk.

Csak jókedvűen - fennakadás nem volt.Mi pedig résen voltunk, és bár erőteljesen megizzasztottuk a négyévszakos, csökkentett gördülési ellenállású 19 colos Michelin abroncsokat, végül percre pontosan megérkeztünk a célállomáshoz. Ezután következett a túra talán legnehezebb része, főként a szervezők számára: a török határon történő átkelés. Már a bejutás sem volt egyszerű, hiszen a főképp német rendszámú Panamerák bejuttatása Törökországba az ottani luxusadó okozta nehézségek miatt kétnapos művelet volt, melynek során még az egyik vámos és egy intézkedő rendőr is összeverekedett, miközben a rendet tenni igyekező erők még a Porsche egyes eltökélt munkatársait is bilinccsel fenyegették. Mindenesetre, nagy tisztelettel hajtunk fejet az eltökélt rendezők előtt, akik kis túlzással alvás nélkül, folyamatos nyomás alatt bonyolították le bárminemű fennakadás nélküli a programot.

Előbb vagy utóbb mindenki megbékélt.Kifelé azért egyszerűbben engedtek át minket a törökök Bulgáriába, bár a közel négyórás várakozás nem volt összehasonlítható a bolgár-román határon tapasztalt lelkesedéssel, amikor a ’szervek’ meglátták, hogy csapatunk – a móka és a fokozott takarékoskodás kedvéért – gyalogszerrel tolja át Porschéjét a határon. Kíváncsiskodó kérdéseket és lelkesítést a magyar kollégáktól is kaptunk, akik kicsit törlesztettek is a törököknek. Képzelhetik: először ukrán, majd török állampolgárok gyalogszerrel tolnak át német rendszámú Porschéket a határon – gyakorlatilag borítékolt a kiállítás. De a közel egyórás átvizsgálás már a hazahúzó szívek eredménye: a határőrök valószínűleg a lelkes magyar csapat pozícióját is kívánták erősíteni a többiek feltartóztatásával, bár az időveszteséget a szervezők persze kompenzálták az érintetteknél.

Tour de Kelet - jó pár elismerést begyűjtöttünk.

Minket sem kellett félteni, sőt, mivel a célállomás a budapesti Porsche Centrum volt, ezért valahol házigazdának is éreztük magunkat, így a verseny vége felé közeledve néha bizony már lesütöttük szemünket eredményünk miatt. Ki így, ki úgy, de mindenki megérkezett.Az első szakaszok jó részét ugyanis a tökéletes csapatjátéknak és hangulatnak köszönhetően magabiztos győzelemmel zártuk, mégpedig úgy, hogy a gumiabroncsok légnyomásához és az ’AC OFF’ feliratú kapcsolóhoz sem nyúltunk. Pedig a kollégák mindent bevetettek, hogy utolérjenek: volt, aki irreális és igen káros, 5 bar (!) nyomással töltött abroncsokkal állt rajthoz, míg az ukránok például az illesztési hézagokat is leragasztották, hogy csökkentsék a légellenállást. Az ipari kémkedés minden verseny része, ennek megfelelően pedig négyfős csapatunkat kitartóan faggatták a titok nyitjáról a többiek. „Hát persze, hogy kikapcsoljuk a klímát”, nyilatkoztuk egységesen komoly ábrázattal, „sőt, főleg emelkedőkön és terhelés alatt a fűtést is ráadjuk, hogy hatékonyabban hűljön a motor”, tettük hozzá, immár mosolyogva. Azért patakokban izzadó, végletekig kifáradt kollégákat így is láttunk…

Felesleges tolni - egyébként sem eszik sokatPedig valójában az egész túra nem a kiélezett versenyről és nem is az eszetlen takarékoskodásról szólt. Hanem arról, hogy kalandosan, a világ gyönyörű tájai között járva bebizonyítsuk, hogy egy sportos luxusautónak négy utast kényeztetve sem kell sokat fogyasztania. Úgy gondolom, hogy ezt a budapesti szakaszon első helyre ’ugrott’ ukrán kollégákkal együtt is bebizonyítottuk: mérve hét liter alatti átlagfogyasztással keltünk át nagyvárosokon, forgalmas országutakon, gyakran magas tempót diktálva. Ez már önmagában is kiváló érték, de elárulom, hogy a Panamera stabil, szabályos autópályatempónál is beérte 6,3 liter gázolajjal minden 100 kilométeren, vagyis ideális körülmények között autózva a hatliteres érték is könnyen elérhető.

A győztes csapatok - valójában mindenki nyert

Vadregényes tájakon - galériaA péntek délutáni befutónál, a budapesti Porsche Centrumban felejthetetlen képet láthatott az, aki végignézett az arcokon. Komoly hölgyek és férfiak beszélgettek gyermekien csillogó szemekkel, fülig érő mosollyal, nyakukban kellemesen zsibbasztó fáradtsággal. Mert hát nagyon-nagyon jót játszottuk, egy felejthetetlen kalandot éltünk meg mindannyian, tudva, hogy az út sokszor fontosabb, mint az elérni kívánt cél, és bebizonyítva, hogy a mai, takarékosságra, letisztultságra, sportosságra és tisztaságra törekvő világunkban is léteznek hagyományos vezetési kalandok, melyek akkor a legjobbak, ha megoszthatjuk őket másokkal.

Ez csak a kezdet: még rengeteg finomsággal érkezünk.

Éppen ezért igyekszünk mi is mindent megosztani Olvasóinkkal: még a héten érkezünk a Porsche Boxster S tesztjével, de a Panamera Diesel átfogó vizsgálata sem várat sokat magára. Bemutatjuk a világ egyik legjobb autós útvonalát, a Transzfagarasan hágót, de hamarosan jelentkezünk a Porsche Performance Drive dokumentumfilmmel is. Tartsanak velünk, egy percre sem állunk meg!