A környezettudatosságra való törekvés minden autógyártónak kutya kötelessége, hiszen a szigorú korlátozások zsebbevágó adóterhekkel kecsegtetnek, amennyiben a modellpaletta átlagos széndioxid-kibocsátását nem sikerül egy adott szint alá szorítani. Az intézkedés persze álságos, hiszen a kvótákat a globális helyzet változtatása nélkül adják-veszik, miközben még a szuperautók gyártóinak kínálatában is feltűnik egy-egy ’átlagon aluli’, ám igen kommersz típus, ami a valódi hasznot ígérő ’nagyok’ hátságait kompenzálni képes.

Gazdagoknak kívánatos cukiság, Astonnak mégis röhejes a Cygnet

Mindennek tipikus példája az Aston Martin kicicomázott Toyota iQ-ja, hiszen a 750 lóerős teljesítménnyel is büszkélkedő V8-as, és V12-es modellek mellett a csöppnyi Cygnet is számításba kerül a mérlegelés során. Ezzel együtt a britek az elmúlt hat esztendőben hihetetlenül dicséretes, 25 százalékos javulást könyvelhettek el maguknak, azonban a hurok tovább szorul, további kompromisszumokra sarkallva a Földanyánk környezetterhelése szempontjából elenyésző darabszámban termelő gyártót.

Noha az Aston Martin legszerényebb erőforrása korábban a ’98-ban nyugdíjazott sorhatos volt, Ulrich Bez nyilatkozata alapján ismét lesz hasonló blokk a kínálatban, sőt a három-négyhengeres erőforrások szerepvállalása sem kizárható, már „amennyiben azok nem mondanak ellent a márka exkluzivitásának”.

Talán három hengerrel is jó lesz - a butaság ezt diktálja

Az már csak zárójeles megjegyzés, hogy a szuperautók gyártóinak fejlesztései mindig is úgy gyűrűztek be a tömegmodellekbe, hogy azok kivétel nélkül a hatékonyság fejlődéséhez, és ezzel a károsanyag-kibocsátás csökkenéséhez vezettek. A ’sötétzöldek’ ámokfutása persze napjainkban éppen a rohamos fejlődés ilyen módon való burjánzását korlátozza, ami végül a gazdaság és a műszaki fejlődés lassulását eredményezi. Hiába fogyaszt ugyanis sokat egy sportautó, ha az annak fejlesztésébe való – ám egyébként elmaradó – befektetés végül társadalmi szinten térül meg.