Nem csak az autózás világában elszomorító tapasztalat, hogy az emberek modernkori törzsfejlődése során néhány alapvetően fontos jellemző feledésbe merült. „Alázat” és „tisztelet”. Ha ezt a két szót felvetném egy fórumon, hogy az úri közönség legyen szíves definíciót alkotni rájuk, akkor a próbálkozásom nem azért fulladna kudarcba, mert ezek trivialitásokká váltak. Egyértelmű azonban, hogy a hatalomvágy, a törtetés, a pénzért az utolsó cseppnyi méltóság elvesztésére mutatott hajlandóság, és a meggazdagodás utáni nemtörődömség leküzdhetetlen térnyerése már magától értetődik.

Lehet csupán a pénz az emberek mértékrendje? - Ugye elhiszik, hogy ezek nem 'csak' autók?

Mert kit érdekel az elmúlt több száz esztendő tudományos fejlődése, melynek eredményeként 2,7 tonnás műalkotásokat 6,7 literes, V12-es motorok repíthetnek 453 lóerős teljesítménnyel és 720 Nm-es nyomatékkal?! Kit érdekel, hogy a Rolls-Royce Phantom legkisebb részletein is tanult kézművesek dolgoznak hosszú, de annál szenvedélyesebb órákon keresztül - hogy a kiválasztott bőrt úgy válogatják össze, hogy azon egy szúnyogcsípés se látszódjon, hogy a többrétegű fényezést nagyítóval ellenőrzik, hogy aztán a világon a feladatra egyedüliként erre alkalmas művész kézzel húzzon rá díszítő csíkot, hogy a „Spirit of Extasy” - más nevén Emily - kidolgozottsága már olyan mértéket ölt, hogy az szobrásznövendékeknek is ihletet hozhasson.

'Ne törődj vele, Jean majd lemossa!'

Mindez ugyanis a tiszteletlen és nem egyszer érdemtelenül tehetős tulajdonos számára nem több néhány zöldhasú bankónál, ócska papírfecninél, melynek meglebegtetésére valahogy a valós értékrenddel bíró emberek is meghajolni kénytelenek, hogy aztán lelkiismeretes munkásságuk eredményét mocskos felmosórongy módjára kényszerüljenek a malacok alá hányni.

Nos, az ilyen képek láttán valóban kezd hihetővé válni, hogy hamarosan itt a világvége, hiszen lassan már elképzelésünk sem lehet arról, hogy hogyan is létezhetne az erkölcsi hanyatlásnak és a dekadens magatartásnak szemléletesebb illusztrációja. Szinte már csak remélni merjük, hogy egyetlen olajsejknek sem jut eszébe, hogy kedvenc palotapincsijén milyen jól is mutatna a Mona Lisa – mondjuk takaróként.