Nyakunkon az ősz, egyre többen indulnak tetőcsomagtartóval megrakva, belül tetőig pakolva, sokszor utánfutóval felextrázva a hétvégi telekről, de szezonja van a hosszú túráknak, kirándulásoknak is. Egyre többször láthatunk emiatt málhás szamárként megrakott autókat az utakon, melyek sofőrjei nem számolnak egy igen érdekes jelenséggel, miszerint a dög nehéz, látszólag stabilan álló rakomány bizonyos esetben képes „súlytalanná” válni és „magától” leesni, amiből súlyos baleset is lehet.
Nézzük, hogy is van ez – fizika minimálfokon! A rakományt a rakfelületen a köztük ébredő súrlódási erő akadályozza abban, hogy elmozduljon. Ismerjük az általános iskolás képletet, miszerint a súrlódó erő a tapadási együttható és a nyomóerő szorzata, mely nyomóerő egyenlő a nehézségi térerősségnek (köznapi nevén „g”) és a rakomány tömegének a szorzatával. És itt jön a csavar, hisz ez a fránya „g”, vagy helyesebben a mozgó járműnél eredő függőleges gyorsulás néha nulla is lehet. Ami azt jelenti, hogy összeszorító erő hiányában az álló helyzetben megmozdíthatatlanul a platóhoz, vagy tetőcsomagtartóhoz rögzült rakomány képes lerepülni mindenféle benne ébredő lelkiismeret furdalás nélkül függetlenül attól, hogy milyen nagy a tömege.
Hiába nehéz valami, attól még ugyanúgy hat rá a fizika.
Mikor lesz az eredő gyorsulás, és így a súrlódó erő is nulla? Például akkor, ha egy bukkanó vagy úthiba legfelső pontján átbukva az addig felfelé mozgó autó hirtelen elkezd lefelé „zuhanni”, tehát pont „g”-vel, vagy annál nagyobb gyorsulással lefelé mozog. Ugyanaz a folyamat, ahogy a súlytalanságot modellezik az űrrepülő pilótáknak. Felviszik őket egy repülőgéppel jó magasra, majd szinte pontosan 1 „g”-vel elkezd a gép zuhanni, ami azt jelenti, hogy pont annyival zuhan, mint a szabadesést végző űrrepülő, így nulla lesz a legénységet a repülő fedélzetéhez nyomó erő.
Sok súlyos baleset következett be közúton emiatt. Repült már el lándzsaként funkciót váltó hosszú cső, bele a teherautó mögött haladó járművezetőbe, katapultált bukkanó például hűtőszekrényt az aszfaltra, de esett már le lánctalpas kotrógép is, mely sajnos „ismerte” a fizikát, csak a szállítmányozó nem. És az benne a veszélyes, hogy az előttünk közel haladó járműről lerepülő tárgyat idő hiányában legtöbbször akkor sincs esélyünk kikerülni, ha van lehetőségünk sávot váltani, nem beszélve azokról, akik joggal megijednek, és legrosszabb lehetőségként félrerántják a kormányt - bele a szembejövőbe.
Az elszabaduló rakomány komoly baleseti forrás.
Ha ez a levezetés, miért nincs percenként ilyen baleset? Szerencsére több tényező gátolja a rakomány lerepülését, egyrészt az esetek túlnyomó többségében a járművek nem közlekednek akkora sebességgel, és kevés olyan kialakítású útszakasz van, amin kellően hosszú ideig fennáll a súlytalanság állapota. Illetve a repülő rakománynak sokkal nagyobb a lendülete annál, mint amennyit a légellenállás lassít rajta és a jármű sem tud a folyamat alatt jócskán gyorsulni. Magyarul a rakomány, ha el is ugrik a járművel, majdnem ugyanoda esik vissza a rakfelületen. Főleg akkor van baj, ha a bukkanóhoz kanyar is társul, hisz ekkor a centrifugális erő még oldalra is kitérítheti a rosszul rögzített rakományt.
De hogyan lehet kiküszöbölni ezt a veszélyes jelenséget? Nagyon egyszerűen: le kell kötözni minden esetben a rakományt, így a leszorítás miatt akkor is lesz összeszorító erőnk, magyarul súrlódás a rakomány és a rakfelület között, ha bukkanón haladunk át. Nem véletlenül tanítják a logisztikában jártas szakembereknek a rakományrögzítés fontosságát.
A saját csomagunk is jelenthet életveszélyt: a söröshordó ilyen formában gyilkos fegyver.
Baleseteknél az elszabaduló csomag is ölhet
Baleseteknél az ütközéskor fellépő nagyon nagy lassulások miatt olyan erőhatások ébrednek, melyek szintén képesek legyőzni a súrlódó erőt, de még a nem megfelelő rögzítést is szét tudják tépni. Gyakorlatilag a következő folyamat játszódik le ilyenkor: az ütközés miatt a járművet megállítja az akadály, például a szemben érkező autó, vagy a betonfal. Viszont a nem rögzített tárgyak ugyanúgy folytatják mozgásukat, ahogy tették addig is – a tömegükből eredő nyomóerő komponenséből származó súrlódásuk és a légellenállás nagyságrendekkel kisebb az ütközésnél fellépő lassulásból származó mozgási energia különbségeknél. Magyarul a baleset előtt mondjuk 130 km/h-val haladó jármű hirtelen lelassul, viszont a benne levő, nem rögzített csomagok, például kerti székek ugyanúgy haladnak tovább 130 km/h-val, egészen addig, amíg valami meg nem állítja őket. Jobb esetben ez a valami az ülés háttámlája (amit a tervezők úgy méreteznek, hogy normál csomagokat megfogjanak), rosszabb esetben viszont lehet akár a tarkónk is. Mondanom sem kell, milyen lehet, ha valakit tarkón üt egy 130 km/h-val érkező kerti szék.
Szélsőségek nélkül is könnyen jön a baj.
És ha a kerti széket helyettesítjük például egy pótkocsiról a baleset miatt hirtelen a vontató kabinja felé száguldó lánctalpas kotrógéppel? Ugye mondanom sem kell, milyen rombolást végezhet egy balesetben elszabaduló súlyos rakomány, ráadásul hátulról jön, a sofőrnek háttal és a másodpercek tört része alatt becsapódik.
Javaslatok a tárgyak autóban történő helyes rögzítéséhez
A csomagtartóban ne hagyjuk rögzítetlen tárgyakat. Amennyiben ez elkerülhetetlen, akkor a hátsó ülések üléstámláihoz tegyük őket.
A hátsó ülést lehetőség szerint ne használjuk tárgyak szállítására. Erre ideális esetben a jóval biztonságosabb csomagtartó való. Ha kénytelenek vagyunk az ülésekre is pakolni, akkor a rakományt rögzítsük a biztonsági öv segítségével.
Lehetőleg laposan, kitámasztva pakoljunk.
Rakodásnál mindig igyekezzünk egyenletesen elosztani a súlyt. Ha nehéz tárgyakat szállítunk, sokszor ideális az utasoldali ülés mögötti lábtérbe pakolni.
Háziállatok helyes elhelyezésére is kimondottan ügyeljünk. Egy 20 kilós kutya egy 50 km/h-val falnak történő ütközésnél fél tonnányi súllyal csapódik be.
Ne feledjük: a rögzítésre szolgáló övek, pókok, hálók a barátaink, a védelmünket szolgálják. Használjuk őket.
A kisebb dolgokat tegyük dobozba.
Figyeljünk a rakodási magasságra. Ha nincs elkülönítő rács, a kombikban/egyterűekben kimondottan veszélyes az ablakok, avagy a hátsó ülések legfelső szintje fölé pakolni.
Ha tetőcsomagtartót használunk, mindig vegyük figyelembe annak és az autó tetejének maximális terhelhetőségét. Ide lehetőség szerint az alacsony súlypont miatt is inkább könnyű, alacsony fajsúlyú tárgyakat tegyünk.
Terhelt gépjárműnél is ügyeljünk a gumiabroncs-nyomás helyes beállítására.
Mindent nem lehet: ne a biztonságunkon spóroljunk.