A mai napilapok éppen arról cikkeznek,hogy jövő júliustól állami monopóliummá válik a dohánytermékek kiskereskedelme, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a haszon reményében néhányan koncessziós jogot vásárolhatnak maguknak, már amennyiben azt az egy üzletre jutó 2000 fős lakosság lehetővé teszi. Mindezt persze újfent az állami vezetés egészségünk felett érzett aggodalma teszi indokolttá, s szó sincs arról, hogy ezzel pártközeli személyek előnyhöz jutnának, miközben a látszólagos ellenintézkedések dacára a közel állandónak tekinthető kereslet új gócpontokra koncentrálódik majd.

Hasonló beavatkozásokra egyébként az autóiparban is van példa - már amennyiben az elosztást szabályozó nagyok a legkiválóbb kereskedőket kívánják előtérbe helyezni. Így tesz a Chrysler csoport is, melynek vezetősége a röhejesen olcsó Dodge Viper SRT forgalmazási jogait fizetési kötelezettséghez rendeli.

Vennék mint a cukrot, de csak évi 2000 példány készül

Fentiek fényében a disztribútorok alig 10-20 százaléka állíthatja a szalonba a szuperautót, mely arány az SRT vonal vezérigazgatója szerint inkább 4-6 százalékos mutató mellett lenne ideális (100-150 üzlet), ami annál is inkább helytálló megállapítás lehet, minthogy évente ~2000 példány készül a 640 lóerős modellből – azaz minden szalonba nem is juthatna kiállítási példány.

Az áldozatkészség persze viszonylag szerény, hiszen a kiskereskedelmi áron nagyságrendileg bruttó 22 millió forintot kóstáló Vipera közvetítői jogaihoz alig 4,4 millió forintnak megfelelő dollárt kell az asztalra csapni, s ezek után már csak a szervizek felkészüléséhez elengedhetetlenül szükséges know-how, valamint a típusspecifikus szerszámok megvásárlására kell további 1,1 milliót szánniuk a kereskedői hálózat kiemelkedő minőséget biztosítani képes tagjainak.

Fröcsög a benzin, kopik a gumi - álságos lenne azt mondani, hogy ez nem okoz mindenkinek örömet

Párhuzam persze van a 22 millió forintos Vipera és az 1000 forintos magasságokat karcoló cigaretta között is, hiszen mindkét termék olyan vásárlókat céloz meg, akik mindenáron megszerzik azt, ami függőségükre gyógyírt hozhat. Különbség abban van, hogy a világ őszintébbik felén a pénz iránti leplezetlen vágyat nem igyekszik senki pozitívnak tetsző, álságos ideológiákkal leplezni. A hatalmas hengerűrtartalmú motorba fröcskölő benzin, és a jövedéki adókkal jócskán terhelt dohánytermék kereslete ugyanis állami szempontból annak ellenére is fokozandó, hogy mindkettő externáliái/következményei társadalmilag pusztító hatással is bírnak.