Az autóipar töretlenül fejlődik, a szerteágazó folyamatban pedig úgy tűnik, hogy a vezetési igazi, szűretlen élménye iránt rajongók bizony háttérbe szorulnak. A hatékonyságért és a biztonságért folytatott hajszában semmi nem megengedett, ami kissé játékos vagy éppen szórakoztató. Mi lesz veled, ó, nagybetűs vezetés?

Csukott szemmel rábökve az autóipari szaksajtó valamely cikkeire, négyből legalább háromszor olyan írással találkozunk, amelyben a fogyasztás, a hatékonyság, a downsizing, vagy éppen az önvezetés, a biztonsági rendszer és a képernyő szavak többszörösen feltűnnek, miközben az élmény, és annak bármilyen szinonimája távol marad. Kiszorult volna az élvezetes vezethetőség az autót eladó érvek közül?

Élménygyár? Igen, de sajátos módon

Úgy tűnik, igen. A tradicionálisan sportautókat nyitó márkák, mint a Porsche már évtizedek óta a családosok felé nyitnak, miközben a hasonló zsáner mentén futó BMW-ket a sportos elsőkerékhajtás helyett mindenki inkább összkerékhajtással veszi, és már a régen sportos kupék mára inkább csak hangulatos túraautós krúzolásra ösztönöznek. Legutóbb a német sajtó egy termékét lapozgatva jót kacagtam magamban (bár inkább talán sírnom kellett volna), amikor egy jobb alapokkal rendelkező modell azért végzett utolsó helyen az összehasonlító tesztben, mert az opciós listáján nem találunk online kapcsolódást.

Viszonylag fiatal korommal én a köztes generáció képviselője vagyok. Úgy érzem, hogy képben vagyok a modern technológiával, használom, és élvezem is azt. Az internet összeköt minket, mind szociális, mind pedig szellemi szinten. Mégis, jól tudom, hogy mennyire jó úgy összeülni a haverokkal, hogy a telefonunk helyett egymással foglalkozunk. És talán éppen ezért is tudom, hogy mennyire fontos a vezetési élmény egy autóban.

Valóban a képernyőtenger vezet az élményekhez?

Persze fontos tisztázni, hogy miről is beszélünk. Semmiképpen sem az öncélú teljesítményről. Persze ideig-óráig nagyon jó érzés, hogy beleprésel a gyorsulás az ülésbe, és egész szórakoztató tud lenni, amikor 200 km/h-ról még érezhetően gyorsít el egy autó. De aztán elég hamar rájövünk, hogy a teljesítményből soha sem tud elég lenni, ami aztán közúti körülmények között életveszélyesbe, versenypályán pedig gyomorforgatóba fordul át. Hanem arról, hogy egy autó puszta vezetése élményt okoz.

Maga az élmény sokféle lehet, de most szűrjük ki a fogyasztásra hajtó deciliter-vadászat közúti közlekedés során egész szórakoztató mivoltát. Nem szükséges sem ezer funkció, sem széleskörű személyre szabhatóság. Az elvárás egyszerű: beüljünk egy autóba, amely aztán puszta vezethetőségével szerethetővé teszi magát, a hangjával elvarázsol, a futóművével és egyensúlyával mosolyt okoz, miközben kormányzása a kezünkbe adja mindennek a kulcsát.

Jót autózunk, csak maximum nem érezzük

Leginkább utóbbi a fájó terület: az elektrohidraulikus és teljesen elektromos kormányművek elterjedésével 0,1 literrel lehet, hogy csökkent az autók átlagos fogyasztása, viszont egyúttal szinte lehetetlenné az is, hogy pengeéles pontosságú és szépen kommunikáló volánt foghassunk. Nem írjuk le minden tesztünkben, de az autók kormányzásának milyensége emiatt az elmúlt öt esztendőben sokat romlott, még a huszonmilliós prémium kategóriában is találkozunk olyan autókkal, melyek terelgethetősége bizonytalanságot szül a volán pontatlansága és érzéketlensége miatt. Nem írjuk le, mert a konkurensek is ilyenek.

Így inkább azt dicsőítjük, akiknek azért mégis sikerül. Eközben pedig szépen lassan eltűnik a vezetési kedv, és az autós azon kapja magát, hogy már alig várja az önvezető autókat, hogy az autópályák nihiljébe belesorvadva végre nyomogathassa a telefonunkat nagyképernyőre elhozó járműkijelzőket.

Mindent egybegyúrva? Inkább éljenek a célszerszámok

Miközben egy részünk minden egyes fejlesztést nagyon vár, a technika vívmányait pedig arra méltó módon, nagy lelkesedéssel éli meg, a vezetési élmény szerelmeseként figyelemmel kísérjük a tradicionális egyszerűséggel célszerszámnak megalkotott autók sorsát. Bár ez a kategória a technológia fejlődésével lassan szintén eltűnik, ugyanis az autógyártók a tudást arra használják, hogy kategóriákon átívelve minden igénynek közepes és magas szinten megfeleljenek, ahelyett, hogy egyetlen elvárást teljesítsenek a legmagasabb fokon. Erre jó példa a luxusszegmens, ahol eredeti céljuk szerint a világ legkényelmesebb utazóautóinak született óriásokra mindenféle sport feliratokat ragasztgatnak.

Örömmel jelentjük: a vezetési élményre kihegyezett modellek, köszönik, jól vannak. Most például a Caterham háza tájáról jelenthetünk komoly híreket. A márka ugyanis nem adja fel a közel 60 éve tökéletesített recept főzését, ráadásul a fúziós konyhát és társait a sarokba dobva igazi klasszikusokat készítenek. A Seven elismertségét pedig a piac tökéletesen tükrözi: még a tízéves modellek is áruk 75 százalékáért cserélnek gazdát, az 5 éves, 20-30 ezer kilométert futott típusok pedig sokszor mindössze 1-2 tizedét hagyják el értéküknek. Persze a magyar piac mindig is sajátos volt, de ha EU-tagokhoz méltán határok nélkül vizsgáljuk a helyzetet, akkor bizony a legjobb ár-érték arányú élménygyároshoz van szerencsénk.

3 + 2 tagú az európai paletta - a két középső verzió bőven elég mindenre

Persze aktualizálás nélkül nem marad a Caterham palettája: a csúcsmodellel és az érdekes beszálló új elnevezését örökli az összes változat. Ez pedig az egy tonnára jutó lóerők mentén zajlik, tökéletes összhangban az extráktól elnehezült autókhoz szokott gondolkodásunkhoz. Hiába takar ugyanis mindössze 80 lóerőt a 160-as változat, ha valójában a menetteljesítmények alapján ezt (legalábbis 100 km/h-ig) tényleg 160-nak érezzük. Ugyanígy a 620R csúcsváltozat kétliteres lökettérfogatból kipréselt 310 lóereje mára már épp, hogy csak soknak tűnik, az 550 kilós tömeget viszont egy úgy felrepíti százra, hogy attól bármelyik Ferrari vagy Porsche megizzad. 2,9 másodperc – mindössze ennyi kell a mutatványra, és a második fokozatot majd csak ezután kapcsoljuk.

Ennyi persze nem is kell az örömhöz, sőt, az elérhetőbb 270, és az ínyenc 360 és 420 mindent megad, ami kell. Előbbi a korábbi tesztalanyunk 1,6 literes Ford-motorját takarja 135 lóerővel, és a hazai mulattsághoz tökéletesen elegendő. Az 5 másodperces 0-100-as sprint magáért beszél, még, ha egy kicsit optimistának hat is a teljesítmény tekintetében. Vagy itt van több, vagy ott kevesebb, de a kétliteres, 180 lóerős kiadás 4,8 másodpercet tud felmutatni, míg ugyanezen erőforrás alaposan átdolgozott kiadása 210 lóerővel már 4 szekundumra képes.

Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy melyik motor milyen erős a valóságban. Az angol kollégákkal karöltve mi úgy sejtjük, hogy valójában az 1,6-os lelkesebb az ígéreteknél. Ezt bizonyítja a 270S és a 270R brit menetpróbája is, ahol egyetlen egy újságíró sem panaszkodott a teljesítményre. Inkább azt emelték ki, hogy mennyire fontos az opciók jó megválasztása: az R csomag elengedhetetlen az örömökhöz.

Az igazi hangulatot a keskenyebb és rövidebb, eredetihez közel álló változat adja. Bár az SV karosszéria csak 20 kilóval nyom többet, a szélesebb modell az arányokat, így pedig a külső megjelenést is rontja, az igazi élményekhez pedig hozzátartozik ló és lovasának összeolvadása. A nagyobb termetűek úgyis kérhetik az alacsonyabb padlós verziót.

Mondtuk már, hogy az R csomagot érdemes beikszelni? Lehet, hogy ez 1,8 millióval hátravet minket, de többek között sportfutóművet, szélesebb nyomtávot, korlátozott zárású differenciálzárat, erősebb fékeket, könnyített lendkereket, sportosabb üléseket és biztonsági öveket, szebb kerekeket és még jó sok finomságot tartalmaz. Szebb kerék: a könnyű Caterham esetében hangsúlyos (egyébként máshol is), hogy ne öljük meg malomkerékkel. A legsportosabb kiadások nem véletlenül 13 colos hengereken gördülnek, felejtsük is el a 15 colos verziókat!

Hamarosan minden mást is elfelejtünk, a szűk pilótafülke ugyanis egyetlen céllal készült: hogy magunk mögött hagyjunk mindent, amit szeretnénk. Köztük a negatív érzelmeket is – a Seven volánja mögött egyszerűen nem lehet rosszul érezni magunkat. Ha a megfelelő opciókat bepipáljuk, tökéletesen egyensúly fogad minket, a végállások között 1,9-et forduló kormány hihetetlen precíz és közvetlen, segítségével pedig jóformán olvassuk az utat. A kerekek segítségével látjuk is – sportfutómű ide vagy oda, a könnyű modell egyébként szépen átugorja az úthibákat, így a komforttal (ilyen szempontból) biztosan nem lesz bajunk.

Nem győzzük mondani: a Caterham Sevenben sokkal több van, mint amennyit első látásra kinézünk belőle. Tény, hogy nem éppen a legbiztonságosabb modell, de közúton nem is kell száguldozni ahhoz, hogy élménnyé váljon a közlekedés vele. Ellentétben például egy Porsche 911-gyel, amelyet csak alaposan meghajtva kezdünk el sport szempontból szeretni, a Caterham különlegesség tesz minden vele töltött percet, amelyhez a modell radikalizmusa szolgál generátorként.

Ha pedig kedvünk támad versenypályázni, amellett, hogy kevés igazi vetélytársat találunk, a könnyű tömeg miatti mérsékelt kopás a lehető legkedvezőbb áron hozza el a precíz küzdelem Kánaánját. Mivel viszonylag kis teljesítményű és lökettérfogatú motorokról beszélünk, még a biztosítás sem drága, ráadásképp a motorok teljesítik az Euro 6-os normát, sőt, nem is fogyasztanak sokat a kis karosszériában. Persze egy békát le kell nyelnünk: „ennyike” autóért sok a felszereltségtől függően 10-15 millió forint, de ha hozzátesszük a páratlan értéktartást, sikeres értékesítés esetén életünk egyik legolcsóbb újautóján adhatunk túl.

Visszakanyarodva témánk indításához: a vezetést középpontba helyező modellek köszönik szépen, élnek. Ha forradalomról nem is beszélhetünk annyira, mint a biztonsági és szórakoztató rendszerek, vagy éppen a hatékonyság terén, szerencsére örök érvényű opciókat mindig találunk. Ebben a mátrixban az élmény leginkább szűretlen verzióját adja a Caterham – verziótól függetlenül. Ha lenne szabadon befektethető 12,5 millió forintom, az első utam hozzájuk vezetne. Persze nyugodtan nézhetnek őrültnek miatta. Végtére a racionális, s az okos döntések is kimondottan nagy örömet tudnak okozni, márpedig cikkünk négykerekű tárgya nem az. Viszont, ha szeretnénk megtapasztalni a nagybetűs vezetést, akkor ne feltétlenül a soktízmilliós csillogó presztízskupék jussanak eszünkbe, hanem merjünk egy kicsit különcködni – sokkal érdekesebb lesz az élet.