A minap cudar álmom volt. A 66-os úton autóztam egy piros kabrióban, a kormányon heverő egyik kezemben egy hatalmas szivar volt, mellettem a barátnőm haját borzolta a szél, miközben a rádióból bömbölt a „Life is a highway” című örökzöld sláger, ami igyekezett elnyomni a hatalmas amerikai blokk gurgulázó járását. Amint a kép távolodott, a kocsi elején tisztán kivehető volt a jól ismert Mustang jel.

Bizonyára sokaknak volt már hasonló álmuk - galériaReggel nyugtalanul ébredtem. Miután letöröltem a verítéket a homlokomról, első utam a szokásaimtól eltérően nem a koffein legközelebbi lelőhelyéhez, hanem a számítógép power gombjához vezetett. Nekem kell egy Mustang! No nem egy olyan régifajta a hatvanas évekből, amit még Lee Iacocca építtetett át egy Ford Falconból. Persze az is látványos darab, sőt, nagyon sikeres is, hiszen még a premier napján sikerült eladni az éves termelésnek megfelelő mennyiséget. Éppen ez a baj vele: minden hollywoodi filmben ez a Mustang szerepel, szinte ez az autó a helyi Suzuki Swift. Nekem valami egyedibb kell, rögtön egy újat szeretnék. Már püfölöm is a klaviatúrát; nem is az árakra kattintok először, szépen lassan böngészem az oldalt, látom még a vakoknak is tetszik az autó, sikítanak örömükben, mikor a Ford lehetővé tette, hogy forgalomtól elzárt területen meghajtsák a paripát. Nekik nem kellett sokáig magyarázni, hogy a száguldó csődőr a szabadság szinonimája. Telitalálat: még mindig akarom!

Jöjjön, aminek jönnie kell, tudatosítsuk magunkban a tényeket: mennyibe is kerül az autó? A V6-os, 305 lóerővel éppen 22145 $, ami a jelenleg gyengélkedő forint mellett, kétszázas középárfolyammal számolva bruttó 4.916.000 HUF. A kinti Áfa 7%, ami visszaigényelhető, illetve ki sem kell fizetni, ha igazolni tudjuk, hogy az autót exportra vásároljuk. Örömhír, ujjongás, ez a legolcsóbb 300 lóerő e kerek földön. Felveszem a diákhitelt, munkatáborba küldöm a családom, és máris az enyém lehet az amerikai álom. Már csA tengerentúlon szinte ingyen osztogatják a Mustangotak haza kellene hozni, lássunk hozzá a szervezéshez. Egy konténer bérlése Budapestig való szállítással nagyjából 4000 $-ba kerül, ebbe két autó is elfér, ezért célszerű partnert keresnünk az útra. Ekkor a költség felével, ~ 450 ezer forinttal kell számolnunk. Ja, és azért nem árt biztosítást sem kötnünk, hátha elveszik a kocsi, vagy leejtik dobozostul. Ennek ára kb. 50.000 forint, amihez még az úgynevezett konténernyitási díjat illik hozzácsapnunk, további 40.000 Ft összegben. A probléma nem is ebben gyökeredzik, hanem hazánk bürokráciai fellegváraiban. Mivel nem az Unió határain belül vásároltunk, kénytelenek leszünk levámoltatni frissen szerzett tulajdonunkat, 10%-os kulccsal számolva – jó esetben. Amennyiben a hazánkban kapható azonos típus és a behozott autó árcédulájának különbsége meghaladja az 50%-ot, akkor a különbözet után is fizetnünk kell. Ezek után következik a legnagyobb tétel, a már többször kritizált regisztrációs adó.

Megduplázódik az autó ára, mire a járgány hazaérMegjegyzem, ezt az adónemet azért hozták létre okos emberek, hogy az Unióhoz való csatlakozásunkkor elbukott vám-bevételeket pótolják. Persze most már megfizettük a vámot, mégsem esünk ki a regisztrációs adót fizetők köréből. Ezen intézkedést már vizsgálta az Európai Bíróság is, hiszen alapjaiban tapossa sárba a közösség célkitűzésének legjavát, a szabad kereskedelmet. Sebaj, jó fiúk vagyunk, akarjuk a szabadság jelképének számító Mustangot, becsengetjük a 3,23 milliót az államkasszába. A nettó árat vámmal terhelő összegből számítandó az európai bruttó összeg, ami kis hazánkban 25%. Itt azonban van egy kiskapu. Ha az autót - teszem azt - még Németországban vámoltatjuk le, és itt fizetjük meg a ‘Mehrwertsteuert’ is, akkor az ottani 19%-os kulccsal adózunk, és a közösségen belül elegendő egyszer ÁFÁ-t fizetnünk. Hálás köszönet, „spóroltunk”. Persze ilyet hazafi nem tesz, én is csak megemlítettem. Ha túl vagyunk mindezen, már csak a szokásos forgalomba helyezési eljárás van hátra: rendszámmal, törzskönyvvel, forgalmival. Ezt megúszhatnánk 150-200 ezer forintból, ha szerencsések lennénk, de a szabadság jelképe már az elmegyógyintézet zárt osztályába börtönöz minket, lesznek még gondjaink bőven.

Nagyságrendileg tehát így számolhatunk:
(„x”/1,07)*1,1*1,25+540.000+3.230.000+200.000+500.000, ahol „x” az autó bruttó vételára az Egyesült Államokban.

Túl hosszú az egyenlet, túl sok a szívás...A műszaki felülvizsgálat előtt néhány átalakítást is illik, pontosabban muszáj eszközölnünk/eszközöltetnünk. Az amerikai autók ugyanis szimmetrikusan világítanak, és akár piros villogóval is képesek jelezni kanyarodási szándékukat. Hiába fogyasztói társadalom, ők így is felfogják, mi célt szolgál ez a szerkezet. Nálunk ez nem elég, aszimmetrikusan kell világítanunk, ami annyit tesz, hogy a jobboldali fénycsóva hosszabb, mint a bal, annak érdekében, hogy az úton részegen kerékpározó Józsi bácsit előbb észrevehessük, mint a balról riadtan közeledő rénszarvast. Ezen kívül magyar ember borostyán színnel villog, ha villog egyáltalán –Európában ez a divat. A biztonsági előírásaink is merőben eltérőek, ezért lehet, hogy az USA-ban kiválóan teljesítő gyári abroncsokat is le kell cserélnünk, a biztonsági övre pedig érdemes egy CE (Conformité Européenne = európai megfelelőség) jelet szereznünk, jobb a békesség. Fontos tudnunk, hogy az USA-ban gyártott autókra nem terjed ki az Euro NCAP vasszigora, ezért,- hogy is mondjam- biztonságtechnikai szempontból ezen járművek megfelelősége a mi szemszögünkből erősen aggályos. 

Azt mondanom sem kell, hogy a kinti műszerek mellőzik az SI mértékrendszert, ezért kénytelenek leszünk gyors fejszámolást végezni a rendőrökkel való kínos beszélgetések kezdetén. (1 mérföld/h=1,609 km/h) Az már csak hab a tortán, hogy a gyári garanciát élből elfelejthetjük, hazai műhely nem fog felelősséget vállalni a szükséges javításokért. Már csak azért sem, mert néhány konstrukció alapjaiban eltér a két kontinensen, ezért könnyen előfordulhat, hogy az egyik műhely hozzá sem tud szagolni a másik munkásságához. Az államokban pl. az ütközések érzékelésére nyomásszenzorokat használnak, míg Európában a gyorsulásérzékelők terjedtek el, ez pedig ugyanazon típusnál is eltérhet. Ez fontos információ, figyelmeztetésül Túl sok velük a szívás; pedig de jó lenne, ha...Bruce Willisnek, és fiatal hacker partnerének, hogy nálunk egy szemetes edény segítségével nem tudnak hetes BMW-t lopni, ellentétben azzal, ami a “Die hard 4″-ben látható volt. Ilyen szemszögből már nem olyan olcsó az a ménes, a szabadságnak meg már régen lőttek, a hitelintézetek rabjai leszünk életünk végéig, már ha egyáltalán meghiteleznek egy ilyen őrült akciót. Noha piaci rést találtam ‘adóhitel’ címén!

Persze ezt az egész procedúrát rábízhatjuk egy importtal foglalkozó vállalkozásra is, akik jótét lélekként emelik le a terhet a vállunkról. Ezen hirdetések gombaként nőnek ki a földből, csak feltételezem, hogy a szállítmányozók, pénzintézetek, kinti kereskedők jutalékaira építve szeretnének haszonhoz jutni, hacsak - bár ezt nagyon halkan írom - nem egyéb tevékenységeik kiegészítésére szolgál az újabb üzletág. Ha ez mégsem így lenne, és akad olyan jelentkező, aki hajlandó egy riport erejéig elmesélni, hogy az ő feje felett bizony glória lebeg, én most a szívemre teszem a kezem, és megígérem, hogy cikket írok róla az „Egy kereskedő apoteózisa” címmel.

Miben különbözik még egy amerikai autó egy európaitól? A legkönnyebben a rendszámtáblának szánt mélyedés eltérő alakjáról, méretéről ismerhetjük meg őket, illetve egyes márkákra bumfordi, robusztus ütközőket szerelnek. Úgy tűnik, odaát divattá vált vonatokhoz hasonlóan ütközéssel parkolni.

Csak hibridet, vagy öreget éri meg behozniMegéri tehát a tengerentúlról autót importálni? Újat legfeljebb akkor, ha az hibridhajtással rendelkezik, hiszen akkor a regisztrációs adója csupán 190 ezer forint. Kivéve azokban az esetekben, amikor néhány nap erejéig az autóban lévő Otto motor alapján róják ki a díjat. Mi még ebben is következetlenek tudunk lenni, volt erre is precedens. Szerény véleményem szerint valahol a kettő között lenne az arany középút, hiszen egy Cadillac Escalade hybrid aligha nevezhető környezetbarát járműnek. Veterán korú autót nyugodtan importálhatunk, ha felkészülünk a leírt kálvária menetre, ugyanis ezek már mentesülnek az adónemek e kategóriája alól.

Ha mégis eltökéltek vagyunk, akkor engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam az egyik biztosítási cég kötelező kalkulátorát, tekintsék meg az üzemanyagárakat a helyi benzinkúton, majd vessék ezt össze az autó ismertetőjén szereplő fogyasztási adattal. Na, azt szorozzák meg kettővel! Jó hír, hogy egyik autónak sem lesz szüksége a „V-erőre”, tengerentúli járműnek a 95-ös oktánszámú tüzelőanyag is mennyei manna, az amerikaiak gyakorlatilag nyersolajjal közlekednek. A történet vége a teljesítményadóval zárul. Ez az utolsó érvem, miért is legyünk inkább szabadok kerékpáron, vagy görkorcsolyán.

Ha a hegy nem megy Mohammedhez, ő megy a hegyhezHa tehetjük, repüljünk ki az államokba, béreljünk egy hétvégére egy piros Ford Mustangot, és tapossunk bele a gázba a 66-os úton, miközben a „Life is a highway” bömböl a rádióból! Erre a két napra hasíthatunk magunknak egy darabot a száguldó csődör és a féktelenség vad legendájából. Idehaza meg marad nekünk a Porsche, a BMW, a Mercedes és társai. Ki mit szeret; van mire büszkének lennünk, hatalmas lökettérfogatok és primitív műszaki megoldások nélkül is. Nincs rád szükségünk, Amerika! Egyet azért az öreg kontinensen tevékenykedőknek is üzennék: karitatív tevékenységek végzésére a kinti üzletágaknak csillagos ötös jár. Társadalmi felelősségvállalásból még van hová fejlődnünk. Félnünk talán nem kell a Ford globális üzletpolitikája talán nekünk is kedvez, és hátha rövidesen megszánnak minket egy európai csődörrel…